vászon

Van a világnak egy nagyon kis kellemes tulajdonsága. A megfelelés. Ami fenn, az lenn, hogy végülis minden elérhető. Semmi nincs igazából elzárva, és ez nagyon megnyugtató gondolat.

És aztán már nem is kell más, csak egy vászon, és bármit megteremthetsz. Egy vászon, ahova festhetsz, minden lehetőség előtted. A zongora is úgy áll a szobában, hogy világokat teremthetsz rajta.
Egy terített asztal, ahol beszélgetni fogsz a barátaiddal - csupa lehetőség, bármi elhangozhat, bármi történhet.
Az újonnan felhúzott ágynemű az ágyon, ahova kedvese(i)ddel hemperedsz - nem volt még olyan forró éjszaka a világon, amit ne szárnyalhatnátok túl..
És ha lehunyod szemed, előtted a mámorító képzelet, amikor minden álmod valóra válhat, világokat teremthetsz, életeket élhetsz, bárhogy láthatod a világot, minden fátyolon innen s túl.

S mi az, amiért nem vagyunk boldogok pusztán a lehetőségtől?
Miért olyan nehéz tényleg festeni?
Miért akarjuk a lehetőségeket folyton beváltani, tudásunkat gyarapítani, újra és újra jobbat, és szebbet megvalósítani?

És ha a vászonra tudjuk tenni, vajon mi magunk is részesülünk a bölcsek kövéből?

Fiam, ha blogolásra emeled kezed, mindig lásd az isteni mércét!