házibuli

"Azt hiszem, én már sosem leszek újra szerelmes" - mondja Sophie Marceau 15 évesen nagymamájának a Házibuli kettő elején. Ezt a mondatot gyakran felidézem mikor kiábrándult emberekkel beszélgetek - netán én vagyok kiábrándult. Hát hogy bele voltam esve abba a csajba, az a szépségnek valami etalonja, nem ez az amerikai tinivigjáték szőke tökéletes hősnője, hanem valami valódi, rá is kerestem a leírásra, hát kábé:

Mindezt az új, belvárosi iskolába érkező Vic Berreton szemén keresztül látjuk, aki már az első bulin belezúg egy kissé nyálas fiúba, de csak vagány nagymamájától számíthat segítségre, hiszen szülei éppen egymás megcsalásával vannak elfoglalva.

A második rész annyiban bonyolódik, hogy az új, még a legelsőnél is nyálasabb, kickboxos fiú (Pierre Cosso) mellett Vic egy idősebb sráccal is kavar (Lambert Wilson), a végén most is győz a tiszta tiniszerelem, legalábbis aznapra.












Világbajnok. Szóval volt egy házibuli itt is, és azt hiszem, hogy annyira kerek volt, hogy mostantól ebben fogom mérni a bulikat, ez az egységnyi buli, ehhez képest lehet valami 0.65, vagy 1.2 buli értékű. Gyulával ketten persze hamarabb kidőltünk, de a házigazda feladata olyasmi, mint a bicikliversenyen a felvezető, agárversenyen a nyúl, pornóforgatáson a felszopó (sic! :) feladata, természetes, hogy nem győzhettünk.

A jó az volt, hogy megfelelően aránylottak a különböző irányból kapcsolódó emberek egymáshoz, mindenkinek volt pár ismerőse, és pár ismeretlenje, lehetett inni, beszélgetni, és persze a táncparkettet is felszántottuk, bár mintha igazán nem is táncoltam volna, vagy csak már elhagyott a tudatos mozgáskoordináció? Valami rémlik, de majd biztos a partifotó.hu-n fény derül mindenre. Amúgy nem is nagyon fotózott senki (szerencsére), esetleg iNi fog feltenni 2-3 év múlva néhány intim pillanatot..

De akár mérhetjük a házibuli sikerességét az elkövetkező pár napban megszervezett randik számában is, vagy az elszenvedett anyagi veszteségben, bár ezúttal Gyula nem rúgta szét a vécéajtót, úh. relatíve jól kijöttünk..

Ma meg Gyula japán zenekarának buliján voltam egy kicsit, de annyira bizarr volt, hogy nem bírtam sokáig. Amikor egy matyóhímzéses népviseletben öltözött japán csaj a dobos egy zenekarban, ott muszáj elgondolkodni... Nem volt amúgy sokkal rosszabb ez, mint az Omega az Efotton, tulképp ez a klasszikus rockzene a multiban dolgozó programozók és könyvelők kikapcsolódásává züllött. Mindegy, mindig felforgatja kis világomat, ha nyuszifüles japánok, meg kimonós magyarok bulijába keveredek..