second reality

Eszembe jutott minap egy demó, ez a címe, hogy Second Reality - annó talán 95 körül készítették, és ez volt a PC-s demózás hőskorának leghíresebb alkotása. (youtubeon biztos fenn van)
Purple Motion és Skaven akkor technikailag szinte kivitelezhetetlennek tűnő zenéje, és az újabb és újabb effektek, az egész hangulat, ráadásul a csapatot is úgy hívták: Future Crew
Akkor éppen volt ilyen, hogy jövő.
Miért pont ez a demó lett ennyire híres? Nem azért, mert mint művészi alkotás, annyira kiemelkedő lenne, hanem, mint minden híresség, ennek a kulcsa is az, hogy jókor volt jó helyen: ez a demó szimbolizálta azt, hogy a számítógépben, mint eszközben és gondolkodási formában benne van egy új valóság megteremtésének a lehetősége. Ez az első demó, ami kilép a videójátékok felturbósított világából, és olyan élményt ad, ami már valóságos lehet. Forognak a kockák, a testek, megjelenik a tér a képernyőn, na várjatok.

Szóval most annyira belelkesedtem, hogy meg is néztem:
http://www.youtube.com/watch?v=8G_aUxbbqWU

Amúgy 1993 van éppen, ki hány éves? Most nem teljesen erről a demóról akartam írni, de muszáj kicsit írnom magáról a DEMO-zásról, mert ez egy olyan terület, amihez kell némi empátia. Mert ezt a videót, amit láttatok, bizony annó 93-ban egy kb. 486-os PC-n készítették el teljesen amatőr finn ifjak, és a lényege az, hogy ez nem is videó igazából, hanem egy valós időben futó program, mindent ott helyben számol ki, semmi nincs előre renderelve, és visszajátszva.

Persze pont ezért aki még életében nem programozott, az talán nem találja annyira érdekesnek, mert hát a winamp is tud ilyet, meg stb. Aki így legyint, azzal most ne foglalkozzunk, ugorja át ezt, akit viszont megragad ez a világtörténeti pillanat, az érteni kezdi, hogy volt egy pillanat a világon, valamikor 93-ban, amikor ez a kilenc perces demó volt az emberiség egyik csúcsteljesítménye. És nem (az amúgy pixelenként rajzolt) grafikák, vagy a trackerben írt 512kb-nál rövidebb zenék, vagy az effektek akár önmagukban, hanem az egész, hogy ott a számítógéped, és azon star warst szimulálhatsz, vagy tükröződő gömböket, vagy bármit, egyszóval valóságot teremthetsz! Ez volt az első pont, amikor ezt el lehetett hinni, hogy a számítógép több egyszerű írógépnél, vagy számológépnél, sokkal több. Valahol azért érthető, hogy miért lettem infós 18 éves fejjel, hát ezért, mert akkor, még korábban, amikor ezt én láttam, 14 éves fejjel, ez tűnt az emberiség jövője számára legfontosabb területnek. Márminthogy akkor még volt ilyen, hogy az emberiség jövője. De ez megint elkanyarodik egy kicsit távolabb.

Mert bizony valóságot lehet teremteni - és ez a valóság hordozható, reprodukálható, egyszóval tartós, kompakt. És hirtelen mindenki elkezdhette a valóságot teremteni magának - addig az ember saját kis képzeletvilága korlátozva volt a párna alá dugdosott naplóra, a közös mesélésekre, és persze a könyvre - de ez az új, ez mindenkié lett, változtatható, színezhető, kitölthető, interaktív, és ami a legfontosabb, megosztható. Ma már Second Life is van, egy második, virtuális élet, amiben virtuális embert vezethetsz, és teljes életet élhetsz vele egy örökké bövülő világgal - a Second Life pénze benn van a valódi tőzsdén is, szóval teljesen valós a dolog.

Szóval mintha ez is nagyon fontos lépés lett volna, hogy az emberek megtanulták, hogy teremthetnek valóságot ők maguk is. És közben óvatosan, de nagyban is megtörtént a váltás - Irakban tömegpusztító fegyverek vannak! Lerohanjuk őket!
Később kiderül, hogy nincsenek. De erre nem az a reakció, hogy tévedtünk, elnézést, vissza az egész, visszavonulunk, mindent visszafizetünk, a halottakért kárpótlás, emlékmű, stb.
Hanem mintha mi sem történt volna. És az embereknél ugyanez - mostantól bojkottáljuk a hazug amerikaiakat, akik lerohantak egy ártatlan országot! Nem, vállrándítás.

Ugyanez Gyurcsánnyal itthon: Elkúrtuk, de nem megyünk sehova. Nem tehettek semmit, hiába van igazatok. Aztán egy ködös februári napon még elmegy, de él vígan, mint Marci Hevesen, hiába még be is vallotta, hogy elkúrtuk, nem lesz hibás, mert már nincs olyan.

Szóval hogy elvész az objektív valóság. Elvész az, hogy valami valamilyen, vagy valaki valamilyen. Vannak emberek, akiknek ilyen, másoknak olyan. És ez a tény a legfontosabb dolog, amivel meg kell tanulni együttélni a XXI-ik században. (Régen volt ilyesmi. Úgy hívták, hogy becsület. Olyan is volt, hogy eskü, meg adott szó, ezek persze nem most vesztek ki, hanem szép lassan, meghát sok embernek sosem volt) - és ezért is nem vagyok talán már infós, mert nincs már jövője az emberiségnek, mert valósága sincs - sok-sok millió jövő és valóság van már.

A közösség azt is jelenti, olyan emberek, akik elfogadnak egy közös valóságot. Amint ez, valamilyen okból megváltozik, valaki másként kezd emlékezni, valaki másik valóságot szeretne már, akkor az a közösség is felbomlik, felhasad - és bárki megteheti már, megjött a gyakorlatunk benne látva a nagyokat, és talán részben azért is, mert megtapasztalhattuk a számítógépen is.

És szembesítés nincs, nem lehet számonkérni Bushon az iraki háborút, Gyurcsányon az elkúrást, emberek közt a szót, az ígéretet, mert felhasad a világ, tessék élni a saját életed tovább, szól a parancs, és az ember tényleg tehetetlen is. Csak néha sajnálja azt, aki valahogy a hasadék másik oldalára kerül, és menthetetlenül távolodik.

Na, ilyen szemmel nézzétek a Second Realityt, vagy persze nem muszáj, have fun!