2009. november 11., szerda

jobbkéz-szabály

Épp a grimoire.cz-n böngültem, mikor beleakadtam ebbe a hárombetűs rövidítésbe, hogy LHP. Gyanúsan sok találat volt, és ha valamire sok találat van, amiről még nem hallottam, akkor érdeklődni kezdek. Left Hand Path, ez a betűszó, értelemszerűen van Right Hand Path is. Na, megint feltaláltam a spanyolviaszt, gondoltam, hisz pár bekezdéssel lejjebb pont ezen agyaltam, hogy mennyire elkülöníthető ez a két paradigma, én akkor mondjuk vallásosnak meg mágikusnak neveztem szigorúan belső használatra.
És persze, innen jön a parlamenti pártok oldala is, elvileg még valahonnan a Franciaforradalom idejéből, tehát a baloldal az a liberális-önfejlesztő-mágikus, a jobboldal meg a konzervatív-morális-vallásos.
Aztán persze nincs ám hivatalos szétválasztás, meg pontos határvonal, mert hát mindenki érzi, hogy inkább csak tendencia állapítható meg, no persze sok nagyon típusos egyed van, de sokan meg valahol középen, a szürkezónában.
Én amúgy igencsak vallásos közegben nőttem fel, és ez pont jó egyensúlyt ad, mert amúgy meg nagyon is balos lennék, vagy legalábbis mostanában, de így nem leszek nihilista, liberális, hippi, meg még ki tudja mi. Maradok szolid Radnótis Jobbikos.. :)
De a szétválasztás alapja mégiscsak meghúzható valahol.
A balkezesek a hangsúlyt belülre helyezik, és elvadult esetben azt mondják, minden csak rajtunk múlik, mindenki csak saját magáért felelős, sőt az egész világot mi képzeljük.
A jobbos meg kívülre koncentrál, és elvadultan azt mondja, hogy semmi sem múlik rajtunk, minden Isten akarata, mindenki felelős mindenkiért, és minden, amit mi gondolunk, az hallucináció, amíg el nem jutunk az Istennel való közösségre.

És a tettek is eszerint történnek, az egyik mindent megtesz önmaga érdekében, vagy inkább a saját belátása szerinti érdekben, azaz AKAR, a másik pedig mindent megtesz az isteni belátás, törvények, parancsolatok nevében, azaz HISZ.

Valahol meg kell találni az embernek a helyét ebben, mert minden út jó lehet, ha az az ember sajátja, és tudja, hogy arra akar menni. Én most sokáig túlságosan mások életét segítgettem, és belülről szólt egy hang egyre hangosabban, hogy ez nem jó nekem, így hát nemrég behúztam a kéziféket, és levágtam egy csikorgós BALkanyart, irány én, így most egyre jobb. Ne féljetek eltekerni a kormányt, ha szemben jön a jéghegy!

1 megjegyzés:

  1. nahát, itt e blog. akarnám is kérdezni, hogy kik a kekka népe, azon kívül, hogy a tea a bálványuk, az oltári szentség :)
    és csak be ne ragadjon a kézi ;)

    VálaszTörlés