Érdekes, hogy a szeretet legerőteljesebb megnyilvánulásai gyakran olyan személyek felé történnek, akiknek el akarjuk nyerni az érdeklődését és szeretetét. Hogy életünkben sokadrangú szereplők tudják hirtelen a legnagyobb energiákat mozgósítani, olyan tetteket, odafigyelést, ajándékot hoznak ki belőlünk, amikre magunktól talán képesek sem volnánk. Azért, mert nem tudjuk elfogadni, hogy valakit nem érdeklünk? Vagy azért, mert ez a szeretet tét nélküli?
Sőt olyan is van, amikor egy egész társaság gyűlik össze, ahol az embereket egyetlen dolog hozza össze, az ajándékozás, egyetlen dologra tudnak belelkesedni igazán, ha ajándékot lehet gyártani, ki lehet fejezni a szeretetet valami általános, távoli, igazából nem is nagyon létező személy, vagy személyek felé.
Lehet hogy ez valami szeretés-tartály, amibe folyton csurog a méz (vagy máz?), néha megtelik, szinte túlcsordul, és ezért időnként muszáj valamerre dobni, és lehetőleg nem túl közel, mert annak még a végén következménye lesz, hanem inkább messze, és olyankor mindenki boldogan sóhajthat fel, ajándékozó, és ajándékozott, szerető és szeretett is, hogy de jó, hát mégiscsak jó ember vagyok!
2009. november 20., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
pont ilyen gondolataim voltak minap. csak nyersebben fogalmaztam meg
VálaszTörlés