'round midnight

Bizonyos szempontból szeretem a vidéki koncerteket, az olyan hangulatos, hogy az ember beül az autóba, és valamelyik irányban végigmegy az országon, szeretek utazni is, meg zenélni is, szóval a kettő együtt igazából tökéletes párosítás lenne. Az elmúlt 1-2 évben már szinte minden nagyobb városban voltunk a Mantra Pornóval, és minden utazás valahogy másképp tartogat meglepetéseket.
Ezúttal köd volt éppen, bazinagy tejköd, amiben a reflektort felkapcsolva a helyzet csak méginkább emlékeztet a tányér aljára süllyedt müzliszem horizontjához. Közben Marci kicsit idegesen anyázza a kamionokat, pár percenként felhív valaki aggódó hangon, hogy megvagytok? Csak mert reggel 18 autó karambolozott az M1-esen... Hát hogyne lennénk meg, amíg Marci kezében a kormány..
(Amióta Pécsről hazafelé kicsúsztunk a Mecsek szerpentinjén hajnalban, ill. elaludtunk vezetés közben az M7-esen, azóta tudjuk, hogy Marcival baj nem érhet.. :)

Győr sznobváros, mondják többen is, érződik is megint az a kicsit hidegebb, méregetős hangulat ahogy belépünk a helyre. Biztos van ebben valami kelet-nyugat is, bár Miskolc is katasztrofális volt, de pl. Ecsegfalva és Hódmezővásárhely a legkedvesebb embereket tartogatta a koncert előtt/után, testvérré fogadtak, minden ami csak kell. Itt meg mintha számolgatnák a rajtam levő ruhadarabok árát, nézegetnek, kiafasz, miafasz.
Csak azt tudnám, hogy mire fel sznob, mi van itt Győrben, ami annyira nagy szám lenne, mert azt még elfogadom, hogy valaki egy budai villával meg anyuci bankszámlájával sznob lehet a Merlinben, de itt nem látom, mire kéne izgulni. Persze nem szükséges a sznobsághoz semmilyen teljesítmény, elég, ha a közeg hat rád, és itt így hat.

Kicsit koncert közben gondolkodtam azon, hogy miért is csinálom ezt, márminthogy most miért vagyok itt Győrben, mit várok ettől a koncerttől, vagy ettől a zenekartól. Néha az ember beleugrik folyókba, és az elsodorja messzire, de a hídon ugrás előtt tudod, hogy erre szükséged van, aztán ha már sokáig sodródtál, és kezdesz kicsit levegőt kapni, akkor érdemes elgondolkodni, hogy jó irányba sodródsz-e, vagy érdemes lenne lassan kimászni a partra.
Meg hogy ezt az egész zenélést miért csinálom, ezen gondolkodtam, mert ez sem egy könnyű kérdés, mármint annak fényében, ahol épp vagyok, egy vidéki buliban harminc ember előtt ugrálva valaki más zenéjét játszva.
És ott hirtelen megvilágosodtam, valahol az E101 közepén, hogy a cél a tökéletes koncert, és a tökéletes dal, és ha az megtörtént, vagy azt a dalt megírtam, akkor nyugodt szívvel vonulhatok vissza az aktív zenészi pályától. (lehetek végre vitriolos tollú zenekritikus, vagy infós? :)

Valahogy amikor gimis koromban minden különösebb elvárás, vagy cél nélkül írtam a zenéket, akkor ez egyértelmű volt, hogy egyre jobbat szeretnék, csak aztán rádől az emberre csomó minden, másoknak nem tetszik, vagy azt hiszed, hogy nem tetszik, élni is kell valamiből, jönnek oda hozzád sokan, hogy csináld nekik, legyél velük, ilyen legyen, olyan legyen. És minden összekavarodik, muszáj ezer kompromisszumot kötni, sok-sok békeszerződést, hogy ne maradj egyedül.
Aztán lassan tisztul a kép, megvan a tapasztalat, hogy minek van értelme, minek nincs, kipróbáltad már a helyzeteket, és lehetsz céltudatosabb. Most egyre inkább azt akarom csinálni, amit én jónak gondolok, és így már lehet közeledni a tökéletes dal felé.

Ha az ember eléri a tökéletességet, akkor fennmarad örökre, zenében most a Round Midnight c. Thelonius Monk szám jut eszembe, hallgassátok meg, ahogy Miles játssza, abban benne van minden. Vagy a Girl from Ipanema, vagy Pastoriustól a Three Views of a Secret, a Birdland, vagy még lehetne sorolni - a lényeg, hogy ha az ember képes elérni a tökéletességet, akkor az a kristály összeáll, és onnantól kezdve már sérthetetlenül bírja a korok, stílusok, ízlések váltakozását.
A tökéletes koncert is nagyon nehéz. Minden körülmény stimmeljen, minden hang a helyén legyen, minden pillanat megismételhetetlen legyen, hát ezt keresi az ember folyton, erre törekszik egész életében, és ha sikerült elérni, akkor nyugodt szívvel akaszthatja a szögre a zongorát.

A zenészlétben ez az áramlás nagyon jó, ahogy jönnek be új emberek, mennek régiek, most az új énekesnő, Kriszti hozott valami újat, de minden ember egy másik világ, karakter, sose lehet megunni. Mondjuk az kár, hogy igazán nem a zenéről szól ez sem, sosem, hanem minden mellékes dologról, hogy hányan voltak, milyen lett a smink, hogy hallod magad vissza, sosem arról, hogy tetszett-e, hogy egy másik ritmusban kísértem az Emilben, vagy hogy csak én vettem észre, hogy Jocika néha egy hangra egyszerűsítette a számokat, annyira be volt készülve? És hogy tudnánk-e hangokban beszélgetni, és hogy miért érzem én cikinek azt, ha a deszkás punkzenekar után odaülve a zongorához kicsit tényleg úgy tűnhet, mintha tudnék zenélni? Na ez az, szóval hogy ebben az underground dologban ez ciki, ha tudsz játszani a hangszereden, ciki érteni a zenéhez. Ez itt nem erről szól, hanem pont az ellenkezőjéről, ezért is vagyok rossz helyen.

A Round Midnight, éjfél körül, ez a dal címe, és már a címről is lehetne hosszasan írni, hogy mit jelent, azt az életet, amikor nincsenek pontos idők, kötöttségek, csak hangulatok szállnak lassan egymásba, a késő este átkarolja az éjfelet, és lassan átfordulnak, valahol éjfél körül lehet mindez, érzed. Az éjfél a dráma csúcspontja, amikor üt az óra, de itt nincs óra, és nincs csúcspont sem, mert csak valahol ott vagyunk körülötte, a jazzben nincs úgy dráma, mint Beethovennél, itt csak a hangulatot festjük meg, azt a pontot, amikor az életünk fő kérdése eldől. De nem dől el, most nem, csak feszít, sőt már nem is feszít, hanem már a részünkké vált, nem tudtunk kezdeni vele semmit, hozzánk nőtt, visszük magunkkal mint egy púpot, görnyedünk alatta, és már újra kezdjük érezni a fájdalmat, újra elkezdünk vele küzdeni, de az éjfél nem jön el sosem, hanem egyszercsak már elmúlik, a küzdelem igazából megint elmaradt, jön a lassú hajnali kijózanodás.

Talán valami ilyesmi van ebben a dalban, Monknak sikerült a tökéletes dal, hát check it out! Mantra Pornó meg legközelebb jövőre, a könyvtárban, oda nem olyan izgalmas az utazás, de viszont talán több az ismerős.. :)