Lujzi énekel

Üdvözöl mindenkit a Magyar utcai lakóközösség kockacukor-akciócsoportja (külön? egybe? :) Előszilveszteri ünnepi különkiadása!

Mielőtt mindenki belevetné magát a szürke hétköznapokba, és elélvezne valahova a 2010-es év végeláthatatlan horizontján, ünnepeljük meg itt együtt magunkat, azon keveseket, de annál többre hivatottakat, akik valamiért az elmúlt évben hosszas perceket töltöttek itt a kék kanapé olvasásával, és tolerálták személyem éterbe kihányt gondolatmorzsáit, együtt sírtak, nevettek, gondoltak, lebegtek, vibráltak, böfögtek, szelíden pislogtak, majd bambán továbblapoztak valami érdekes felé.

Jövöre is leszünk, sőt. Jövöre leszünk csak igazán.


Ma egy igazán különleges vendége volt a kék kanapénak, valaki, aki már régóta szeretett volna itt lenni, és most végre megtehette!
Bizony ilyen ez, a kék kanapéra kerülni, ez már fogalom :)
puszi mindenkinek, lesz még egy nagyon "romi" link, ha felmegy valaha a youtube-ra, de talán majd csak valamikor alvás után... :)
itt e: http://www.youtube.com/watch?v=Usdr0Us4FCg


Állítólag hajlamos vagyok borzasztó körmondatokat írni, nemtom. :)

Mindenesetre ha addig nem lenne kedvünk felkelni, akkor Boldog új évet Kívánunk mindenkinek!

Boldog Karácsonyt!

Kíván a cinikus hérosz nyájas olvasóinak!
Most szeretet van, elfogadás és megértés!! Punktum! Őszintén, szívből!

Többen egyedül karácsonyoznak szeretteim közül, vagy nem karácsonyoznak, vagy nem "igazán" karácsonyoznak, nekik küldök minél több kitartást, oldozó elviccelését az életnek, baráti ölelést.

Nem tudom nálatok mi volt a menü, nálunk Sukiyaki. Kell egy kellően kattant japán tesó hozzá, aki általában szenteste próbálja megörvendeztetni családját kulináris remekeivel, és egy rettentő toleráns, már mindenen keresztülment család. Néha azt gondoltam, jobban elfogadták volna azt, hogy buzi vagyok, mint azt, hogy zenész.. :) De ki emlékszik már erre - a szeretet egyik fő tulajdonsága a felejtés. Az emlékezés mellett persze! Emlékezni a jóra, feledni a rosszat, tessék, háromig számolok, mindenki utánam!

Sukiyaki, vannak benne bazi nagy gombák, tofu, és teaszertartáshoz használatos zöld tea, meg szilvabor. Csorog a nyálatok, mi?
Nektek csak valami gagyi hal, pulyka, beigli jutott valszeg, és most sopánkodtok. Sebaj, még van idő!

Mi a karácsony? Ültünk az asztal körül, és erről beszélgettünk. Apám szerint az lenne a jó, ha egész évben figyelnénk azokra, akiknek ajándékot adunk, és ki tudnánk találni, hogy tényleg mire van leginkább szükségük. Anyukám a bibliai történetre helyezte a hangsúlyt, és tényleg, kevés ember szülinapját ünnepeljük ekkora bulival, ráadásul majd kétezer éve! Nekem most egy kicsit emberi kapcsolatok számbavétele, ki az, akivel a karácsony magától értetődő program, akivel egyértelmű, hogy adunk-kapunk? Nem a kötelesség, hanem aki tényleg? Minden évben kicsit más..

Most a nagy ráérésben kicsit összesítő hangulat tört rám, mi is történt ebben az évben, és miközben ezt szedegettem, rájöttem, hogy mostanában a páratlan évek inkább küzdelmesek, átalakulósak, a páros évek meg dőzsölést és konjuktúrát hoznak. :) De annak örülök, hogy bár a feng shui szobám egyik sarkát intenzív támadás érte ebben az évben, de a szoba mégsem dőlt össze, mert a többi sarok elég jól bírta. Annyira, hogy végre sikerült olyan dolgokat alkotnom, amikre tényleg kezdek büszke lenni. És ez milyen fontos.. Jövőre tehát úgyis megint valami aratós év lesz, meg is nyugodtam.

Csinálok most egy slideshowt a 2009-es fotókból, unokatesómnál ez lesz a családi karácsony programja, mindenki állítólag 10 képet hozhat idénről, nekem sikerült negyvenre leszűkíteni, de iszonyú nehézségek árán történt mindez persze.. :) Aztán meg már megint komponálni kezdtem, zenét alá, sorrend, és a végén a képek el is veszítik kicsit önálló jelentésüket, inkább képkockaként kell gondolni rájuk, átértelmezni az egészet, mint egység. És úgy minden más. Majd felrakom ide is. Amúgy meg tök kíváncsi lennék a ti évetek slideshowjára! Mondjuk én most szerencsés vagyok, mert sokat fotóztam iphone-buzulásból kifolyólag.

Szóval találkozik a múlt, a jövő előttünk, a nagyvilág, a nagybetűs élet, a tudatállapotok szívárványa, és hogy minden ember egy ajtó, ahol egy új világba léphetsz. Most még egy hét pihenő, aztán mindenki feszülten a rajtkőre: 2010, vigyázz, kész, rajt!

love 3.0

a lovelistás karácsony után szerencsére úgy tűnik egyre jobb lesz a helyzet a karácsonyi életérzés terén. Tegnap például újfent kiderült, hogy van olyan ember, aki tényleg számít, és akivel - még ha viharos időkben kissé távolabbról is - de követjük egymás életét. Őt is vendégül látta a kék kanapé, és igen, tényleg létezik élőben is, kék is, és tea is van.
Kaptam egy verseskötetet, amit én írtam, ő meg egy kis zenét, amit én játszottam, ez van, rólam szól a karácsony idén.. :) És jó érzés alkotói problémákról beszélni, nincs egyedül az ember a dzsungelben a bach-kottáival.

Ildikó ajándékai is elképesztőek, meg talán én is befejezek idén egy mega-projectet :) Szóval lassan tényleg karácsonyodik, bár az előző napi koncert végéig azt hiszem nekem még máshol fog járni az agyam.

Tegnap a zongorán is karácsonyi hangulat uralkodott, este belobbantottuk az avantgárd adventi koszorúnkat (ezt is látni kell) én meg próbáltam előszedni néhány karácsonyi dalt emlékeimből a zongorán, ha esetleg Petiék buliján tényleg játszani kellene.. Aztán meg csak úgy jöttek a dolgok, a háttérben egyre hangosabbá vált a moraj, hogy vegyem fel, vegyem fel. Aztán felvettem egy kis részletet, és tulképp ez van olyan jó, mint a Jarrett bácsi Paris koncertje. Vagy majdnem. Vagy nem tudom, a lényegét tudom, annak, amit ő, a többi meg felesleges versenyeztetés.

Najó, egy kicsit még jobb nálam, de csak azért, mert van igazi zongorája.. :)

Szóval lassan közeledik a love 3.0, remélem mindenki így van vele!

kereső

Valamiért ma belekukkantottam, hogy milyen keresőszavakkal találtak ide látogatók, és hát úgy tűnik, hogy a szex bejegyzés a legsikeresebb promóció eddig.

Csak néhány gyöngyszemet idéznék:
androgün sex
hermafrodita.sex
dugás a kanapén
dominák lilith
"hogyan fokozzuk a férfiak élvezetét" (jó látni az ilyet :)
kézimunkás dugás
porno szűz lány dugása
szex kanapé
tüzes csajok dugása pornoja (ez így)

sajnos az így keresők azonnal tovább is léptek, csalódottan. Azonban egy látogató megtalálta amit keresett szemlátomást, hiszen sokáig itt időzött, keresőszava pedig ez volt:
férfi szexsegédeszközök

jó persze a csúcs ebből a "14 éves farkát" keresőkifejezés volt még a birdlandes blogon..

Most is csak azért írtam ezt a postot, hogy minél többen jöjjenek, akik a szexre keresnek.. :)

sf

Kedvcsináló a szerdai koncertre (cöki, 21:00)

itt

gyertek sokan. :)

tél

lét?

élt?

tlé?

étl?

lté?

Két órája áll ez a vonat a déliben, szakad a hó, az ország állapotát mutatja, hogy mindenki teljes nyugalommal kezeli a helyzetet. Még szerencse hogy van nálam egy laptop meg egy ájfón, most az telefon adja a netet a laptopnak, tethering, modern technika.. Tehát ez a bejegyzés innen szól a semmiről.

A héten lerobbant párszáz busz az éjszakai hideg miatt, azóta a bkv-nál egész éjszaka mennek alapjáraton a buszok, hogy reggelre el tudjanak indulni. A nyilatkozó arc szerint kb. 1000 busz kellene a békávénak, na most összesen van 1100 jelenleg..

Talán azért van mindez, hogy trianont kompenzáljuk, hogy nagyobbnak tűnjön az ország, ki tudja..

A fülemben meg Supersilent, hát ez a 6 c. album valami gyönyörű! A többi, amit hallgattam, szintén jó, de ez nagyon ott van.

Most bekapcsolták a fűtést, negyven fok lesz pár perc alatt, ide száll fel az összes ember, aki délután négy óra óta errefelé szeretne menni, vagyunk egy páran.. Nembaj, közösségépítés, közben meg utazom egy másik világba..

Egyre fontosabb vagyok.

elindultunk.

vendég és valóság

g+ci hideg van, próbára menet is mínusz tíz volt állítólag, azóta a helyzet mégszörnyűbb, Ájfónom szerint -14 fok..

Mi ez, ennyire nem kell tél, köszi. Majd bekapcsolom a SantaClaus is coming to town remixlemezt meg a karácsonyi villogót a teraszon, ennyi elég lesz!

A kék kanapénak volt ma egy kedves vendége, akiről csak elhaló hangon és szuperlatívuszokban tudok beszélni. Amikor legutóbb itt volt, megjött Sugi, leült a géphez netezni, majd hátrafordul és így szól: Ti miért nem jártok?

Nem tudom, van így is. A szép az benne, ahogy beszélni tudunk, hogy nem kell magyaráznom semmit, és ahogy egymásnak mondjuk a következő gondolatát, de pont azt, amit magától még éppen nem érne el.

Az tetszett most benne - bár nem bírnám ennél sokkal tovább - hogy felnőtt szemmel gondolkodik emberekről, élethelyzetekről, párkapcsolatokról. Ki hogy tud működni az életben, hogy tud együttműködni, milyen kompromisszumok lehetnek, kellenek. Jól kinevetjük egymás életét, aztán búcsú, tovább valamerre.

Egy gyöngyszem:

- A férfiak azt szeretik, ha szivatják őket!

- Meg azt, ha szívják!

- Pont ezért tűnik szivatásnak, mert ugyanaz csinálja, aki a szívást is..

Én egyben látom a világot. Próbálom. Ha történik valami, ér egy élmény, akkor újra kell rendezni mindent, amit érint. Néha mindent. Nem megy másképp. Lehet, hogy bizonyos dolgokat rosszul látok, ha ez bebizonyosodik, akkor próbálom valahogy máshogy látni. De ahogy vannak a dolgok, az mindig ugyanaz. Az egy valami. A világ. Univerzum, XXI-es kártya.

Nem tudok mindent, csomó fehér folt, de van egy térkép, próbál lenni.

Azonban nincs ezzel mindenki így. Sőt. Mármint, szubjektív interpretációim nekem is vannak, hogy az egyik embernek ugyanarról mást mondok, de belül egyet gondolok.

Sokan sehogy sem gondolják. Nincs ugyanis rá szükség! A saját határodig kell csak kézben tartani a dolgokat, felesleges tovább. Minden úgyis csak saját magadért van, tehát felesleges kilépni ebből a térből, még gondolatban is. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, amik nem kötődnek legalább közvetve önmagadhoz.

- De az alma akkor is piros.

- De honnan tudod, lehet, hogy nekem zöld.

- Kérdezzünk meg sok embert, és mind azt fogja mondani, hogy piros, akkor megegyeztünk egy piros valóságban, ha nem fogadod el, akkor nem fogadod el az emberi közösséget.

- De elfogadom, csak nekem éppen arra van szükségem, hogy az alma ne piros legyen.

- De miért lehet arra szükséged, hogy ne piros legyen, hogyha egyszer piros?

- Régóta keresek valami zöldet, és találtam végre egy almát.

- Dehát ez piros!!

- Lehet, hogy Neked ez fontos. Nekem így is jó zöldnek, hogy Te pirosnak látod.

Ezt játszottuk.

Az emberekhez közeledve szubjektivizálódik minden, ha egész közel megyünk, azt úgy hívják, hogy én. Távolodva meg az univerzum.

Objektív emberhez nem lehet közeledni a világ ismerete nélkül, szubjektívhez meg a világhoz való viszonyának ismerete nélkül.

Én például arra bukom, ha valaki olvassa a híreket, tudja mi az előjegyzés cisz-mollban, mert számomra a világ összerakása egy fontos dolog. Fontosabb, mint a saját szerepem boncolgatása a világban. Másnak meg fordítva, de késő van már ehhez, meg unalmas is.

Nem tudom már, hogy piros-e vagy zöld. Meg kell kóstolni..

mantra zorro

"Végre egy lelkes énekesnő a fotelben, na ilyet se láttam még.."

A történetírás egyik legmagyarosabb lemeze készül a mantrapornó neve alatt, két zeneszerzővel, 3-4 énekesnővel és legalább ugyanennyi szövegíróval. Magyaros alatt azt értem, hogy eszméletlen a távolság a között, amiről szólnia kellene a zenélésnek, pont fordított az egész, a zenekar van az albumért, nem az album a zenekarért. Tipikus mondatok:

"Muszáj egy anyagot kiadni, különben elfelejtik a zenekart"

"Vidéken kell fellépni, különben nem hívnak fesztiválozni"

"Hirdetni kell, mert más zenekaroknak is láttam hirdetését az estben" - de nem is folytatom, csak felmegy a pumpa.

Mindehhez Marci feledhetetlen orgánuma.

Én meg azért a befejezést megígértem nekik, ez még egy szám, meg még egy, meg még egy, tudjátok hogy van ez a baráti igéreteknél..

Mindegy, tegnap jöttem rá teljesen hibás felfogásomra a zenekart illetően, úgy kell a jelenségre nézni, mint egy csocsótársaság, akik mellesleg zenélni is szoktak - ilyen nézőpontból nagyon vicces és szórakoztató. Persze nem minden csocsótársaság megy cseh-szlovák turnéra, meg égeti magát az mtv-ben.. :)

Piri dobott meg egy zsák Zorn dallal, és ezért bejegyzés címének másik fele, mert zenéről elgondolkodtam, és akkor kicsit miért nem itt. Várom a szaxofont, semmi, rákeresek az allmusicon, és kiderül, hogy nem is lesz, ez egy zongoratrióra írt album, és bizony megvillan Vince Guaraldi neve a hatások között, hát igen, biztos ismeritek a Snoopy zenéjét (jellemző, hogy ez is a cuki karakter nevéről terjedt el magyarhonban, mert ugye nem ez az eredeti cím!), nagyon hangulatos jazz-trió dalok, olyasmi, aki semmit nem akar túlzásba vinni, kerüli a nagy szavakat, inkább bennsőséges, személyes, és pont ettől irtó jó. Kicsit mint Bill Evans, de Bill azért sokkal fájdalmasabb, küzdelmesebb, heroinosabb, Vince meg nyugodt, mint egy vasárnapi ebéd, és valahogy pont úgy jó. Pont az a szoláris szépsége az életnek, amikor minden a helyén.

Furcsa Zorntól egy ilyen próbálkozás, mert én eddig eléggé más oldalról ismertem, már amennyire ismertem. Az én agyamban a tipikus parasztvakítós zene volt az, amit hallottam tőle, a zenének azon a határvonalán, sőt azon túl is, ahol még egyáltalán lehet objektív kategóriákkal dobálózni. Szóval mintha ügyesen úgy akart volna befutni, hogy csinál egy kritizálhatatlan zenét, amit ráadásul nem is túl nehéz eljátszani, és beveti az összes művész-pr elemet, amit kell, hogy azt a viszonylag széles borderline-sznob réteget megfogja, akik már kifinomultabban, műveltebben keresik az értéket, de különösebb zenei ízlés-hozzáértés-műveltség nélkül.

Most ahogy nézegetem az albumcímeket, hát itt bizony kemény kabbalista-mágikus vonal tükröződik, héber ábécé betűi szerinti albumok, Tzaddik records, magick, biztos van egy-két Crowley könyv ott is a polcon.. :)

De a zene az csak zene, hiába a körítés, hiába tűnik ki valaki személyiségével az alap kissapkás jazzerek közül, a hang az könyörtelenül csak hang marad.

Most ez eddig úgy tűnik, mintha valami szart hallgattam volna, persze jó zenéről van szó, mármint ez ugye teljesen más, mint amiről írtam fenn, az a free korszaka, vagy nemtom, Az alapvető modális dallamokból való építkezés kicsit fura persze a zongorán hosszú távon, szóval hogy 1-2 dal, főleg az első, friss és váratlan, de hogy mindegyikben aztán szinte ugyanaz megy, az egy kicsit uncsivá teszi, meg hogy, már megint nem igazán jazz ez, mert bizony szinte minden rész ki van írva előre, és persze vannak improvizációk, de ott sem érzem azt, hogy különösebben megszakadnának a zenészek, profi, Berklee-ről kipucolt srácok eljátsszák a házi feladatot.

A hangulata azért érdekes, más van benne, mint az ehhez hasonló euro-mainstream jazzben, én love songnak furcsállom, valahogy nem love ez, vagy ha love, akkor olyan mindenki felé irányuló love, nem tüzes, lángoló, szenvedélyes, érzelmes, visszavonhatatlan, életem-halálom love, hanem olyan egyben vagyok a világgal - love.

Hallgassatok utána Bill Evanst, és máris érződik a különbség, hogy milyen egy igazán személyes zene.

Nemtudom, talán túl kevés nekem a dráma a mostani zenékben, az igazi dráma persze, mert hatásvadászatban minden eddigit felülmúló apparátus van. De valahogy a zenének, és a művészetnek az a fajta komolyanvétele, ami nagyon sokáig egyértelmű volt, az mintha megtört volna, és ezt legjobban persze saját magamon érzem - hogy végülis mindegy, hogy csinálod-e, vagy sem, és ez rohadt nagy gáz. Mint egy ház.

A "klasszikus" Zornnal kapcsolatban meg azt a hibát követtem el, hogy komolyan vettem. Nem szabad, játék, játszani kell. Nem véletlenül szokták mondani, hogy a free jazzt játszani jobb érzés, mint hallgatni.. :)

meditáció

Most elengedem...

saját életemmel szembeni érdektelenségemet.
a nehézségektől való menekülést.
az érzést, hogy semmit nem tehetek.
a zsibbadtságot és az érzelmi képtelenséget.
saját agresszivitásom meg nem látását.
azt, hogy hagyom felhalmozódni a bajokat.
minden függőséget és önállótlanságot.
minden kívánságot és azt, hogy gyorsan feladom.
önmagam és jogos igényeim észre nem vételét.
a gyors, könnyű "megoldások" keresését.
a változástól való fenyegetettség érzését.
a rutinba és szokásokba való temetkezést.
az érzést, hogy minden túl problémás.
az oda nem figyelést és a feledékenységet.
mások követését a béke érdekében.
a másokon át való életet és az önmagammal való nem foglalkozást.

Most elfogadom...

hogy magabiztos, erős és független vagyok.
hogy fejlesztem az agyam és átgondolom a dolgokat.
hogy ébren vagyok és figyelek a világra.
hogy büszke vagyok magamra és képességeimre.
hogy lehet rám számítani a nehéz időkben.
hogy magamba tudok nézni félelem nélkül.
hogy érdekel a jövőm.
hogy egy nagy gyógyító erő vagyok a világban.
hogy aktívan átölelem az életet.

music non-stop

Na hagyjuk a szarságokat, a lényeg azért nem vész el teljesen.

Pár nap kellett hozzá, vagy talán hét, meg pár letöltött lemez és dal, hogy végre teljes magabiztossággal érezzem, hogy na ez az, ezt kerestem már nagyon régóta. Most ez a Compost kiadó válogatása, és hát olyan zenékkel, amik valahogy irtóra hatnak rám.
Én igazából a jazz óta (és ennek már lassan 8-10 éve) nem tudtam igazán rácsodálkozni zenére, persze egy-egy előadóra, újdonságra igen, de az az érzés, hogy "basszus nem tudom mit csinálnak ezek, de rohadt jó" - na ez azóta nem volt. A jazz már a múlté, persze kell ahhoz, hogy az ember a zenét igazán megértse, megtanulja, anélkül sztem sosem lesz az igazi. De ami most van, az az elektro, és nem is csak feltétlenül hangzásilag, meg hangszerelésileg, hanem koncepcionálisan. A lehetőségek borzasztóan kinyíltak, mindent lehet, de amit mondani akarsz, az más, máshogyan, mint akkor.

Karma - Beach Towel I:Cube cosmix marathon mix

Hát ez most a csúcs. Egyszerre diszkó, és hangok nélküli komolyzene. Vannak benne hangok, de nem úgy mint régen. Le lehetne írni az akkordokat, le lehetne kottázni, de mégsem lehetne.
Vagy a Ben Mono régi lemeze is hihetetlen technikás, és az is már vagy öt éves, Lorenz Rhodetól is kivagyok teljesen, Meitz meg szimplán a legjobb. És hogy a tánczene központja bizony Németország lett, és az a fajta forradalom, ami bekövetkezett, az itthon még gyakorlatilag nincs is, pedig ennek is már kb. 5-6 éve, persze fokozatos.
És nem is lesz itt egyhamar, ugyanis szellemileg ezek a zenék átlagosan kb. 57.38 évvel vannak a magyar valóság előtt.
Zeneileg annyira szabadon kell gondolkodni, de ugyanakkor mégis összeszedetten, ezekben a számokban benne van minden a könnyűzenetörténetből, jazzből, funkból, sokszor csak egy-egy akkord, vagy hang, vagy basszustéma, de nem lehet anélkül összerakni, ha nem érzed, hogy hova, mit.
És a technikai nehézségekről még nem is beszéltünk, amit az jelent, hogy a rengetegféle hangzást ismerni, és létrehozni tudni kell, mixben gondolkodni, stb.

Na szóval ez, most úgy végre kézzelfoghatóan látom azt a kört, vagy közösséget, vagy scenét, ahova ahova tartozni akarok, ez volt a legnehezebb talán eddig. A többi már gyerekjáték.

téli kirakatok

how we communicate?

az iwiwwel kezdődött, vagy folytatódott. Ott volt az első kirakat az interneten, azt követte a többi. A profil, a fényképek, (vajon hány közös képe van rólunk, mennyire szeret?)
Aztán jött még a blog, a facebook, a picasa, a twitter, az msn állapot, mind csupa kirakat magunkról, amit nagybátyám szerint önmagunk jelentéktelensége indukál. Fáj, hogy senkit sem érdeklünk, s így muszáj valamit folyton tennünk, mondanunk, mutatnunk.

Irtó hideg van már éjszaka, pedig féltem, hogy többet nem lesz itt tél, de lett.

De sokszor mégiscsak oda jukadunk :) ki, hogy valódi információt csak ezekből a kirakatokból lehet nyerni, de itt is csak közvetett módon. Fárasztó ez az egész. A köröket futni, mintha maraton lenne a tornateremben. (Vagy legalább cooper-teszt! :) Hiúság? Félelem? Miért?
Kirakta, nem rakta. Utalt rá, nem utalt rá. Szeret, nem szeret?

Amúgy tényleg nem érdeklünk senkit. Mármint ti. Én érdekes vagyok. :)

De nem érdeklünk, nem vagyunk jelentékenyek, és érdekes, hogy az egész internet 90%-a mégis erre az egónövelő szolgáltatásra állt rá, ezek szerint ez nekünk a legfontosabb mégis. Hogy legyünk valakik, hogy számítsunk, hogy jók legyünk, hogy jól csináljuk. Vagy ha már ez nem megy, akkor a kirakatban legalább ez látsszon. Hogy ez miért tud bárkit is megnyugtatni, én nem tudom, dehát én se a twittert, se a facebookot nem tudtam még felfogni. (bár a blogban és a picasan kiélem magam.. :)

Annyira hideg van, hogy még mindig jégcsapok lógnak a harmadik szememen, pedig már vagy félórája itthon.

Na mindegy, kicsit a kedvem is borongós, itt belül, pedig már advent van, és karácsony lesz, és nem kellene így lenni.
Talán majd akkor minden helyrejön.

sóhaj

olyan, de olyan ritka, hogy valakivel beszélget az ember, és a végén nem arra jön rá, hogy már megint egész végig valaki másnak a hülyeségeit próbálta meg tolerálni...

emberi kapcs. tutorial 1.

Két gyors véglet, szubjektív és objektív. A szubjektív kapcsolatban tökmindegy mit mondasz, csak az számít hogyan mondod, hogyan viszonyulsz a másikhoz, minden ide van visszaforgatva, minden szó, tett, csak egy kép saját magadról. Minden csak annyiban számít, amennyiben a két ember viszonyát módosítja. Mindegy, hogy krumpli, vagy elefánt, csak az számít, hogy kedves krumpli, vagy mogorva elefánt! Jóanyám ennek verhetetlen bajnoka.

Objektív barátainkat viszont csak a végeredmény érdekli, nem számít a stílus, a hogyan, csak a tettek, a tények, a kézzelfogható dolgok. Fájdalmas őszinteség, a lélekbe tiprás, mert hát az úgy van! A szubjektív a világot is eldobja, megváltoztatja a kapcsolatért (pozitív, vagy negatív irányban is akár), az objektív meg a kapcsolatot képes gyilkolni vagy isteníteni a világért.

Mennyire nehezen érti meg egymást a két véglet! Pedig együtt lenne kerek a világ.

köszönet iNi-nek a remek linkért! :)

szenvedély és választás

Van egy pont, egy hét, két hét körül, amikor minden elhatározás lelankad. Én se fogyókúrázni, se leszokni nem próbáltam még, de sok más dolgot szerettem volna elkezdeni, megtartani, rendszeresíteni. Valahogy szinte minden egyszercsak lekopik. Valahogy nem jut eszembe, valahogy legyintek, egy belső döntőbíró nem ítéli elég fontosnak a dolgot. Hozzám a legtöbben ezért járnak, ezért jár tanárhoz az ember, hogy ezt az automatikus visszaesést kompenzálja. Néha, bizonyos dolgok azonban túlélik ezt a rövid időtartamot, és egyre több időt követelnek maguknak, egyre jobban akörül kezd forogni az életünk - nálam a zene ilyen - nincs szükség semmi külsőre, belülről tör elő. Úgy hívják ezt, hogy szenvedély, és bármit, ha az ember komolyan akar csinálni, ahhoz bizony szenvedély kell. Hogy a szenvedély honnan jön, és hova mutat, az belülről láthatatlan. Nem tudjuk, miért tesszük, csak kell, csak muszáj, egyre többet, a végkimerülésig. Külső szemlélő értetlenkedik, racionalizál, besorol, osztályoz. Belülről meg nincs kérdés.

Egyre jobb ötletnek tűnik az, hogy zenét vettem. Ugyanis a választás aktusa iszonyatosan megnöveli az értékét. Az, hogy pont ezt a lemezt választottam, adtam is érte cserébe, elkötelez. Kötelez arra, hogy bánjak vele, hogy meghallgassam, és meg akarjam érteni. Ugye mindenkinek a vinyóján gigaszám állnak a meghallgatatlan albumok? Amit valaki átvett, amit egyszer letöltöttünk? És ha bele is hallgatunk, nagyon ritkán fog meg - mert tét nélküli. Itt most persze nem tudom kihagyni a szerelmi hasonlatot, de tegyük fel popsztár vagy, esetleg Bekem, minden nőt megkapsz, bármelyik a tied, az egyiknek tetszik a haja, a másiknak tündéri a tekintete, a harmadiknak tökéletes a feneke, de egymás mellett ezek nem csodák, hanem csak különbségek. Ha egymás után mindegyikkel kefélsz, a végén még csalódott is leszel! Hiszen megszoktad a nyolcadik és kilencedik érzéki száját, és hiányzik a tizenharmadik közben, igaz hogy annak verhetetlen combjai vannak, de mennyi minden hiányzik, ami megvolt az előző tizenkettőben! (következetésünk, szörnyű dolga lehet az ilyen helyzetbe kerülő ifjaknak, kerüljük el a szituációt, ha tehetjük! :)
A szerelem helyes útja a szenvedéllyel választás, persze nem mindegy, hogy kit, hogy melyik lemezt veszed, nem árt belehallgatni előtte! :)
De utána, ahogy újra és újra meghallgatod, egyre jobban tetszik. Persze nem mindig a kedvenc lemezedet akarod meghallgatni, de megint attól félek, hogy bunyó lesz, úh. ebből a bölcseletből elég is ennyi.. :)

Csendes

Át lehetne amúgy nevezni Hangos-ra, mert hogy egy szót nem ért az ember a beszélgetésből az tuti.
Itt ülök most egy Macbookkal, amiben van mobilinternet, épp felhívtak, az iphoneomat is kénytelen voltam elővenni, és ha már elővettem, elöl is hagyom, épp a facebookot nézem (amit továbbra sem értek), sikerült a tökéletes asszimiláció, most már biztonságban vagyok, még egy szemüvegre spórolok, az sokat dobna, de már így is el tudok vegyülni közöttük, éljen!!

Ide kellett jönnöm amúgy installálni, mert a mobilnet szégyenteljesen lelassult, írtam egy levelet a vodának, hogy szívesen fizetnék még valamennyit, hogy a korlátlan internet legyen tényleg korlátlan, tudom, hogy szívük húrját pendítettem meg, nincs esélyük, így Hanuka környékén kifejezett melegség ébred ismét keblemben eme nemes embercsoport iránt..

A metróban láttam egy plakátot, hogy megjelent a villamosvezető-énekes, Warga Feri lemeze. Aztán arra gondoltam, hogy nem is az a szenzáció, hogy egy villamosvezető énekel, hanem hogy egy cigány dolgozik.. :)

Na látom idén se nyerek tolerancia díjat, talán jövőre!

run, run, run!

ajjaj, para van.
Sajnos a Beatport addiktívnak tűnik, tegnap nyugodt lelkiismerettel hallgattam Daniel Pault azzal a tudattal, hogy akkor erre hónapra megvolt a szakmát támogató kiadás, erre mit veszek észre, hát nem azt, hogy reggel fél nyolckor nekiállok új trackeket hallgatni (még a szomszéd is lekopog, dehát hallanom kell rendesen a basszust, ezt meg kellett értenie), és az még rendben is lenne, de hogy szépen csúsznak be a trackek egyesével a kosárba, egy óvatlan pillanatban, mikor nem nézek oda, gyorsan rá is nyomok a checkoutra.
Hát, igen, de abszolút meg lehet ezt érteni, tudom én, hogy a csajok mit éreznek néha egy-egy cipő/ruhadarab láttán, ezt nem lehet kihagyni, na olyasmi.
Az egyik dal, Jaga Jazzisttól például olyan, hogy felkaptam rá a fülem. Úgy értem, nem szoktam ilyesmit tenni mostanában, akármi új zenét hallok, mert általában nem elég jókat hallok, de ebben volt végre valami váratlan, és az még önmagában kevés, hogy váratlan, mert Uhrin Benedek is váratlan, meg ha a cica átszalad a zongorán, az is, de ez meg még jó is volt. Olyasmi, mintha kezdenék egy hosszú téli álom után egyesek megtalálni azt a fajta kreatív szintet, amit a hetvenes években a Weather Report meg hasonszőrű zenekarok játszottak, a zeneileg nagyon képzett, de mégis emészthető, tartalmas szintet. Mondjuk még mindig csak közelít, de azért örvendetes mindenképp.
A másik (post-címadó) dal meg Meitz, hát ha van zenei példaképem, mármint olyan, akinek a zenéjére a leginkább hasonlítok, akkor az ő, Clara Hill énekel, és ez meg egy olyan nagyon fülbemászó, de dögös, ötletes, hangulatos, nem tudom, majdnem minden, popdal, persze, persze lehetne még több, de ez is irtó jó.
"Mi? Ez az a német kurva? Ez ilyen jót tud?" - kommentálta kedvenc vizitáló énekesnőnk a szonikális élményt, kinek arca egész kisimult, mióta már lassan hónapokban mérhető párkapcsolattal rendelkezik - ennek meg mi, itt Quincy produceri foteljában igazán örülünk.

Elfáradtam, egész nap kevertem, észre se veszi az ember, hogy este kilenc van, és még csinálnám, nagyon benne vagyok, de a fülem elhagyott, semmit nem hallok. Ez az a pont, mint amikor öt nap sziget után az ember a hangok alapján nem tudja eldönteni, hogy ez most a metál-, a technosátor, vagy stand-up comedy.

Igenis a popzene a legjobb, nézd meg, mi maradt fenn a klasszikus korból is, néhány popsláger, Air on the G string, Kis éji zene, Sors-szimfónia első tétele, Bolero, Tell Vilmos nyitány, Pa-pa-pa-pageno áriája. (Kíváncsi vagyok, ebből ki hányat tud felidézni, ne adj isten énekelni/eljátszani, mert amúgy mindet ismeri mindenki)
Kit érdekel, hogy Ravel milyen zseniálisat alkotott a Jeux'deaux-al, vagy hogy Bach mibe bonyolódott a Wohltemperiertes második kötetének közepefelé a cisz-moll fúga reprízénél?
Az azoknak van, akik a popzenét csinálják.

beatport

Zárkózom Európához, úgy döntöttem, hogy elkezdek (igaz volt már ilyen régen) zenét venni. Mert persze ott a torrent is, ami mondjuk a vodanettel nem használható, de van egy nagy előnye a beatportnak, meg az itunesnak, hogy ott tudsz böngészni, és hogy minden ott van, nem csak a full discography flacban 8 gigás terjedelemben, amiben amúgy a legutolsó release 2006-os, szóval hogy naprakészen lehet követni a dolgokat.
Fizetni azért a zenéért, amiért szeretném, hogy nekem is fizessenek, meg tényleg, sajnos itthon kevés az olyan impulzus, ami segítene igazán state-of-the-art zenét csinálni, nincs meg a közeg, (most kihúzok egy hosszas berlini siránkozást) és egész jó zenét csinálok most is, de koncepciójában akkor sem elég modern.
Most például Daniel Paul legújabb lemezét vettem meg, ami tulképp deep house, de Meitz jelenléte miatt mindenképp izgalmas jazzes felhangok várhatóak benne, belehallgattam, és tetszik, és kell, és kész.
(persze azért a lemonheart ftpre felnyomok mindent a kedves érdeklődőknek :)

Szex

Robjo blogjában olvastam egy remek bejegyzést a szexről, és ennek
mentén egy ideje szedegetem a gondolataimat össze-vissza. Vagy hát így újra megnézve inkább szétdobálásnak tűnik, de sebaj.. :)


Lilith a zsidó hagyomány szerint Ádám első felesége, akit vele együtt
teremtett Isten, ugyanúgy porból, aki egyenrangú párja volt Ádámnak.
Eddig minden szép és jó, a gond azonban - mint legtöbbször - szex
közben jelentkezik. Lilith ugyanis nem akart alulra kerülni, felül
szeretett volna lenni, de ez meg Ádámnak nem tetszett, akinél
jelentkeztek a soviniszta tünetek, elég hamar már ezek szerint. Ádám
se akart alul lenni, Lilith berágott, és lelépett, és aztán még sok
minden történt vele, de ez már nem olyan fontos, de pl. ő lett felelős
a férfiak szexuális álmaiért, a csecsemőhalálért, meg alapvetően ő
lett független, csábító, de terméketlen csaj. Például teje sincs
állítólag.
Ádám meg miután hisztizett egy sort, kapott új nőt, Évát, aki viszont
ezúttal már az oldalbordájából készült, és aki az odaadó, alárendelt
szerepet szívesen játszotta (valszeg már akkor is valamilyen
számításból! :), így mindenki boldog lett (bár jött a bűnbeesés
nemsokára), és azóta ez is maradt a társadalmi modell.

Hogy a nemekkel nincs minden rendben, az mindenki, minden kor számára
világos. Vannak szerszámok, vannak szerepek, de nem mindig passzolnak.
Többféle bejárata van mindenkinek, többféle szerszám, tetszőlegesen
pakolhatóak dolgok, aztán a segédeszközökről már ne is beszéljünk.

Lilith személye azonban fontos, mert szimbóluma a női
egyenrangúságnak, az ember androgün, kétnemű mivoltának, sőt tulajdonképpen azt szimbolizálja, hogy az eredeti szex az két egyenlő lény között zajlik, és Évával csak egy korlátozott változat élhető át. De mivel Ádám és Lilith között a viszony megromlott, ez már közvetlenül nem hozható helyre, Lilith negatív figura lesz, démonizált, a megrontó, kurva, csábító arcetípusa - akivel azonban a szex mégiscsak valamiért több, mint Évával.
Az út azonban fordított, mint az életben mindig, ha az androgün lét elvesztésének következménye a lecsökkent szexualitás, akkor a szexualitás kiteljesítésével elérhető a férfi/női megosztottság felett álló egység.
De hogyan is lehet kiteljesíteni a szexualitást? Minél több emberrel? Egy emberrel minél jobban? Mi az, hogy jobb? Vagy nincs jobb, csak más?
Ha a szexet, mint szellemi archetípusok találkozását próbáljuk csoportosítani, akkor a klasszikus elemek szerinti felosztás jó segítséget ad.

Föld - ez a férfi szexel nővel típus
Ennek a fajta közösülésnek a lényege, hogy a férfi aktív, a nő
passzív, bármi amit tesz, az max.reakció lehet a férfire
"Elfogadom, amit teszel velem"

Levegő - (ne kérdezzétek miért levegő) nő szexel férfivel
Itt a szeretkezés lényege, hogy minél nagyobb legyen az élvezet,
mindkét fél aktív, és a célja hogy a partnerének az élvezetét minél
magasabb szintre hozza. Ide tartozik minden a szexuális kiegészítőktől
a filmeken át a tantráig.
"Azt teszem veled, ami jó neked"

Víz - nő szexel nővel
Ez nagyon érzékeny műfaj, mert itt a cél az, hogy minden pillanatban
azt adja a nő a partnerének, amit a legjobban szeretne, és ezért ez
egy kiszámíthatatlan, pillanatról-pillanatra alakuló élmény, a női
megértés és ráhangolódás jegyében.
"Azt teszem veled, amit szeretnél"

Gondolom kitaláltátok mi jön.. :)
Tűz - férfi szexel férfivel
Ez meg arról szól, amikor a cél a saját élvezetünk elérése és
fokozása, anélkül, hogy tekintettel lennénk a partnerre.
"Azt teszem veled, ami nekem a legjobb!"


A dolgok, amiket megtanulhatunk közben, a földben az odaadás és
elfogadás, a levegőben a szexuális aktus technikája, a vízben a
másikra hangolódás, a partnered ismerete, a tűzben pedig önmagunké. Az okkult szexmágia követői azt is vallják, hogy ha egy ember tökéletesen integrálta magában az elemeket, akkor túllép a férfi/női felosztottságon, és hermafrodita lesz, és ha egy pár mindkét tagja hermafroditaként szeretkezik, akkor az a csúcs. Szóval erre kell/lehet gyúrni.

De ez a csoportosítás nem csak négy féle aktust jelenthet, hanem sokkal több a
kombináció, mivel minden partner tartozhat mind a négy típusba, sőt
mind a két nembe is, bár kétségkívűl vannak vicces kombinációk.
Gyorsan végigfutok a klasszikus férfi-nő 16 variációján, persze
mondanom sem kell, hogy a valóságban a kombinációk vegyesen fordulnak
elő egy aktuson belül is, egy pároson belül pedig többféle aktus is
dominálhat. Hevenyészett leírás, szóval csak ami épp eszembe jutott..



Férfi - föld, Nő - föld
Lekapcsolt lámpa, tanácstalan fekvés egymás mellett, esetleg 5 perc
misszionárius póz, száraz kézimunka, két szűz szexel típus.



Férfi - levegő, Nő - föld
Férfi kiműveli magát pornófilmekből, megkeresi a G-pontot,
különbözőféle módon kényezteti a nőjét, sok nyalás, több pozícióban
dugás, csaj passzívan fekszik, hangjelzésekkel adja párja tudtára
elégedettségét.

Férfi - víz, Nő - föld
bénázásveszély, a férfi lesné a nő rezdüléseit, de a nő passzív, és
aktivitást vár, lassú, hosszas előjáték, gyengédség,
impotenciaveszély, lehet, hogy a behatolás elmarad, vagy
értelmezhetetlenné válik.


Férfi - tűz, Nő - föld
A pornófilm mint típus, a nő kizárólag a férfi élvezetének a
fokozására van, guminő feeling, análszex, yeah.



Férfi - föld, Nő - levegő
Férfi a hátán fekszik, kezében koktél, nő mindent bevet a sztriptíztől
a prosztatamasszázsig, lovaglópóz, a végén lenyeli, klasszikus Gésa,
vagy elitprosti style.

Férfi - levegő, Nő - levegő
Közös lapozgatás a tantraszexkönyvben, segédeszközök a farokgyűrűtől a
Hello Kittys vibrátorig, többszörös orgazmus, teljesítményorientáció,
elégedett sóhajok a munkahelyen


Férfi - víz, Nő - levegő
A nő technikásan kényeztetné a partnerét, a férfi viszont az ő rezdüléseire van
hangolva - sztem ez kábé a legritkább felállás lehet, kommunikációs zavarok lehetnek,

Férfi - tűz, Nő - levegő
Pornófilm, ahol a nő is élvezi az alárendelt szerepet, és önszántából
bevet mindent a férfi örömének fokozása végett, mélytorok,
anilingus, stb.




Férfi - föld, Nő - víz
A férfi passzív, a nő hangolódik, lassú, hosszú előjáték, kézimunkával
befejezett masszázs, esetleg beszélgetés, fantáziálás

Férfi - levegő , Nő - víz
Férfi aktívan kényezteti a nőt, viszont zavaró lehet, hogy a férfi nem
kap visszajelzést tevékenységéről, mert a nő nem magát figyeli, hanem
a férfit, előfordulhat megjátszott orgazmus

Férfi - víz , Nő - víz
Mindkét partner egyenrangú, gyengéd, érzelmes, lassú tempójú aktus,
69, együttes orgazmus, tapasztalt páros

Férfi - tűz, Nő - víz
Férfi önző, a nő odaadó, gyors dugás a férfi kedvenc pózában sok
szopással fűszerezve (ez se rossz :-)




Férfi - föld, Nő - tűz
A radiátorhoz bilincselt férfi, akibe benyomnak három viagrát, majd
megerőszakolják típus, aggresszivitás, női pornó, ill. férfi beavatás,
tapasztalt nő - fiatal fiú

Férfi - levegő, Nő - tűz
A férfi mindent megtesz a nő kényeztetéséért, jobban nyal mint Lassie,
a nő teljes kielégüléséig tartó szex, segédeszközök, dp, minden bejárat használata :)

Férfi - víz, Nő - tűz
Klasszikus domina felállás, a nő irányít, a férfi gyengéden és érzékien követi, még
utójáték is van! :)

Férfi - tűz, Nő - tűz
Mindkét fél irányítani akar, hatalmi harc, erőszakos - konfliktusos helyzet



Alapvetően az igazán jól működő párosítások azok, amikor mindkét fél
ugyanoda helyezi a hangsúlyt, vagy kölcsönösen egymásra, gond akkor
van, ha a fókuszpont nem egyezik. A föld típusnál nincs fókuszpont, a
levegőnél pedig középen van, ezért ez a kettő határeset lehet, míg a
tűz saját magára, a víz a partnerre fókuszál.


És valahol a tettek mozgatórugója az, hogy az ember ki akarja
teljesíteni a saját szexualitását, ami pedig a fenti kombinációk
próbálgatásával és megélésével együtt zajlik. Ezért van az, hogy hiába
van egy partnerrel jól működő szexuális élet, adott esetben lehet,
hogy egy embernek mégiscsak előbb-utóbb valami másra is szüksége van,
mert szüksége van egy új kombináció megtapasztalására, vagy
kipróbálására. Ugyanakkor hosszú távon viszont nem jó a partnerek
váltogatása, mert minden partnercserénél mondhatni újrakezdődik a
tapasztalás, hiába az egyéni nagy rutin, ha a páros még együtt
tapasztalatlan, ezért minden szexmágiai útmutatás óva int a partnerek
cserélgetésétől, és egy partnert javasol, akivel együtt kell ezt a
remek ösvényt végigjárni. Bár azért néha belefér egy kis
változatosság, ugye az ember nem mindig a kedvenc sütijét szeretné
enni - na de kapok a fejemre mindjárt törzsolvasómtól, úh. maradjunk
inkább a kedvencnél, azt javaslom :)