Boldog Karácsonyt!

Kíván a cinikus hérosz nyájas olvasóinak!
Most szeretet van, elfogadás és megértés!! Punktum! Őszintén, szívből!

Többen egyedül karácsonyoznak szeretteim közül, vagy nem karácsonyoznak, vagy nem "igazán" karácsonyoznak, nekik küldök minél több kitartást, oldozó elviccelését az életnek, baráti ölelést.

Nem tudom nálatok mi volt a menü, nálunk Sukiyaki. Kell egy kellően kattant japán tesó hozzá, aki általában szenteste próbálja megörvendeztetni családját kulináris remekeivel, és egy rettentő toleráns, már mindenen keresztülment család. Néha azt gondoltam, jobban elfogadták volna azt, hogy buzi vagyok, mint azt, hogy zenész.. :) De ki emlékszik már erre - a szeretet egyik fő tulajdonsága a felejtés. Az emlékezés mellett persze! Emlékezni a jóra, feledni a rosszat, tessék, háromig számolok, mindenki utánam!

Sukiyaki, vannak benne bazi nagy gombák, tofu, és teaszertartáshoz használatos zöld tea, meg szilvabor. Csorog a nyálatok, mi?
Nektek csak valami gagyi hal, pulyka, beigli jutott valszeg, és most sopánkodtok. Sebaj, még van idő!

Mi a karácsony? Ültünk az asztal körül, és erről beszélgettünk. Apám szerint az lenne a jó, ha egész évben figyelnénk azokra, akiknek ajándékot adunk, és ki tudnánk találni, hogy tényleg mire van leginkább szükségük. Anyukám a bibliai történetre helyezte a hangsúlyt, és tényleg, kevés ember szülinapját ünnepeljük ekkora bulival, ráadásul majd kétezer éve! Nekem most egy kicsit emberi kapcsolatok számbavétele, ki az, akivel a karácsony magától értetődő program, akivel egyértelmű, hogy adunk-kapunk? Nem a kötelesség, hanem aki tényleg? Minden évben kicsit más..

Most a nagy ráérésben kicsit összesítő hangulat tört rám, mi is történt ebben az évben, és miközben ezt szedegettem, rájöttem, hogy mostanában a páratlan évek inkább küzdelmesek, átalakulósak, a páros évek meg dőzsölést és konjuktúrát hoznak. :) De annak örülök, hogy bár a feng shui szobám egyik sarkát intenzív támadás érte ebben az évben, de a szoba mégsem dőlt össze, mert a többi sarok elég jól bírta. Annyira, hogy végre sikerült olyan dolgokat alkotnom, amikre tényleg kezdek büszke lenni. És ez milyen fontos.. Jövőre tehát úgyis megint valami aratós év lesz, meg is nyugodtam.

Csinálok most egy slideshowt a 2009-es fotókból, unokatesómnál ez lesz a családi karácsony programja, mindenki állítólag 10 képet hozhat idénről, nekem sikerült negyvenre leszűkíteni, de iszonyú nehézségek árán történt mindez persze.. :) Aztán meg már megint komponálni kezdtem, zenét alá, sorrend, és a végén a képek el is veszítik kicsit önálló jelentésüket, inkább képkockaként kell gondolni rájuk, átértelmezni az egészet, mint egység. És úgy minden más. Majd felrakom ide is. Amúgy meg tök kíváncsi lennék a ti évetek slideshowjára! Mondjuk én most szerencsés vagyok, mert sokat fotóztam iphone-buzulásból kifolyólag.

Szóval találkozik a múlt, a jövő előttünk, a nagyvilág, a nagybetűs élet, a tudatállapotok szívárványa, és hogy minden ember egy ajtó, ahol egy új világba léphetsz. Most még egy hét pihenő, aztán mindenki feszülten a rajtkőre: 2010, vigyázz, kész, rajt!