music non-stop

Na hagyjuk a szarságokat, a lényeg azért nem vész el teljesen.

Pár nap kellett hozzá, vagy talán hét, meg pár letöltött lemez és dal, hogy végre teljes magabiztossággal érezzem, hogy na ez az, ezt kerestem már nagyon régóta. Most ez a Compost kiadó válogatása, és hát olyan zenékkel, amik valahogy irtóra hatnak rám.
Én igazából a jazz óta (és ennek már lassan 8-10 éve) nem tudtam igazán rácsodálkozni zenére, persze egy-egy előadóra, újdonságra igen, de az az érzés, hogy "basszus nem tudom mit csinálnak ezek, de rohadt jó" - na ez azóta nem volt. A jazz már a múlté, persze kell ahhoz, hogy az ember a zenét igazán megértse, megtanulja, anélkül sztem sosem lesz az igazi. De ami most van, az az elektro, és nem is csak feltétlenül hangzásilag, meg hangszerelésileg, hanem koncepcionálisan. A lehetőségek borzasztóan kinyíltak, mindent lehet, de amit mondani akarsz, az más, máshogyan, mint akkor.

Karma - Beach Towel I:Cube cosmix marathon mix

Hát ez most a csúcs. Egyszerre diszkó, és hangok nélküli komolyzene. Vannak benne hangok, de nem úgy mint régen. Le lehetne írni az akkordokat, le lehetne kottázni, de mégsem lehetne.
Vagy a Ben Mono régi lemeze is hihetetlen technikás, és az is már vagy öt éves, Lorenz Rhodetól is kivagyok teljesen, Meitz meg szimplán a legjobb. És hogy a tánczene központja bizony Németország lett, és az a fajta forradalom, ami bekövetkezett, az itthon még gyakorlatilag nincs is, pedig ennek is már kb. 5-6 éve, persze fokozatos.
És nem is lesz itt egyhamar, ugyanis szellemileg ezek a zenék átlagosan kb. 57.38 évvel vannak a magyar valóság előtt.
Zeneileg annyira szabadon kell gondolkodni, de ugyanakkor mégis összeszedetten, ezekben a számokban benne van minden a könnyűzenetörténetből, jazzből, funkból, sokszor csak egy-egy akkord, vagy hang, vagy basszustéma, de nem lehet anélkül összerakni, ha nem érzed, hogy hova, mit.
És a technikai nehézségekről még nem is beszéltünk, amit az jelent, hogy a rengetegféle hangzást ismerni, és létrehozni tudni kell, mixben gondolkodni, stb.

Na szóval ez, most úgy végre kézzelfoghatóan látom azt a kört, vagy közösséget, vagy scenét, ahova ahova tartozni akarok, ez volt a legnehezebb talán eddig. A többi már gyerekjáték.