téli kirakatok

how we communicate?

az iwiwwel kezdődött, vagy folytatódott. Ott volt az első kirakat az interneten, azt követte a többi. A profil, a fényképek, (vajon hány közös képe van rólunk, mennyire szeret?)
Aztán jött még a blog, a facebook, a picasa, a twitter, az msn állapot, mind csupa kirakat magunkról, amit nagybátyám szerint önmagunk jelentéktelensége indukál. Fáj, hogy senkit sem érdeklünk, s így muszáj valamit folyton tennünk, mondanunk, mutatnunk.

Irtó hideg van már éjszaka, pedig féltem, hogy többet nem lesz itt tél, de lett.

De sokszor mégiscsak oda jukadunk :) ki, hogy valódi információt csak ezekből a kirakatokból lehet nyerni, de itt is csak közvetett módon. Fárasztó ez az egész. A köröket futni, mintha maraton lenne a tornateremben. (Vagy legalább cooper-teszt! :) Hiúság? Félelem? Miért?
Kirakta, nem rakta. Utalt rá, nem utalt rá. Szeret, nem szeret?

Amúgy tényleg nem érdeklünk senkit. Mármint ti. Én érdekes vagyok. :)

De nem érdeklünk, nem vagyunk jelentékenyek, és érdekes, hogy az egész internet 90%-a mégis erre az egónövelő szolgáltatásra állt rá, ezek szerint ez nekünk a legfontosabb mégis. Hogy legyünk valakik, hogy számítsunk, hogy jók legyünk, hogy jól csináljuk. Vagy ha már ez nem megy, akkor a kirakatban legalább ez látsszon. Hogy ez miért tud bárkit is megnyugtatni, én nem tudom, dehát én se a twittert, se a facebookot nem tudtam még felfogni. (bár a blogban és a picasan kiélem magam.. :)

Annyira hideg van, hogy még mindig jégcsapok lógnak a harmadik szememen, pedig már vagy félórája itthon.

Na mindegy, kicsit a kedvem is borongós, itt belül, pedig már advent van, és karácsony lesz, és nem kellene így lenni.
Talán majd akkor minden helyrejön.