Mi ez, ennyire nem kell tél, köszi. Majd bekapcsolom a SantaClaus is coming to town remixlemezt meg a karácsonyi villogót a teraszon, ennyi elég lesz!
A kék kanapénak volt ma egy kedves vendége, akiről csak elhaló hangon és szuperlatívuszokban tudok beszélni. Amikor legutóbb itt volt, megjött Sugi, leült a géphez netezni, majd hátrafordul és így szól: Ti miért nem jártok?
Nem tudom, van így is. A szép az benne, ahogy beszélni tudunk, hogy nem kell magyaráznom semmit, és ahogy egymásnak mondjuk a következő gondolatát, de pont azt, amit magától még éppen nem érne el.
Az tetszett most benne - bár nem bírnám ennél sokkal tovább - hogy felnőtt szemmel gondolkodik emberekről, élethelyzetekről, párkapcsolatokról. Ki hogy tud működni az életben, hogy tud együttműködni, milyen kompromisszumok lehetnek, kellenek. Jól kinevetjük egymás életét, aztán búcsú, tovább valamerre.
Egy gyöngyszem:
- A férfiak azt szeretik, ha szivatják őket!
- Meg azt, ha szívják!
- Pont ezért tűnik szivatásnak, mert ugyanaz csinálja, aki a szívást is..
Én egyben látom a világot. Próbálom. Ha történik valami, ér egy élmény, akkor újra kell rendezni mindent, amit érint. Néha mindent. Nem megy másképp. Lehet, hogy bizonyos dolgokat rosszul látok, ha ez bebizonyosodik, akkor próbálom valahogy máshogy látni. De ahogy vannak a dolgok, az mindig ugyanaz. Az egy valami. A világ. Univerzum, XXI-es kártya.
Nem tudok mindent, csomó fehér folt, de van egy térkép, próbál lenni.
Azonban nincs ezzel mindenki így. Sőt. Mármint, szubjektív interpretációim nekem is vannak, hogy az egyik embernek ugyanarról mást mondok, de belül egyet gondolok.
Sokan sehogy sem gondolják. Nincs ugyanis rá szükség! A saját határodig kell csak kézben tartani a dolgokat, felesleges tovább. Minden úgyis csak saját magadért van, tehát felesleges kilépni ebből a térből, még gondolatban is. Felesleges olyan dolgokon gondolkodni, amik nem kötődnek legalább közvetve önmagadhoz.
- De az alma akkor is piros.
- De honnan tudod, lehet, hogy nekem zöld.
- Kérdezzünk meg sok embert, és mind azt fogja mondani, hogy piros, akkor megegyeztünk egy piros valóságban, ha nem fogadod el, akkor nem fogadod el az emberi közösséget.
- De elfogadom, csak nekem éppen arra van szükségem, hogy az alma ne piros legyen.
- De miért lehet arra szükséged, hogy ne piros legyen, hogyha egyszer piros?
- Régóta keresek valami zöldet, és találtam végre egy almát.
- Dehát ez piros!!
- Lehet, hogy Neked ez fontos. Nekem így is jó zöldnek, hogy Te pirosnak látod.
Ezt játszottuk.
Az emberekhez közeledve szubjektivizálódik minden, ha egész közel megyünk, azt úgy hívják, hogy én. Távolodva meg az univerzum.
Objektív emberhez nem lehet közeledni a világ ismerete nélkül, szubjektívhez meg a világhoz való viszonyának ismerete nélkül.
Én például arra bukom, ha valaki olvassa a híreket, tudja mi az előjegyzés cisz-mollban, mert számomra a világ összerakása egy fontos dolog. Fontosabb, mint a saját szerepem boncolgatása a világban. Másnak meg fordítva, de késő van már ehhez, meg unalmas is.
Nem tudom már, hogy piros-e vagy zöld. Meg kell kóstolni..
És tényleg, miért nem jártok?
VálaszTörlésazt hiszem valami nekem nagyon fontos hiányzik belőle.
VálaszTörlés.. ami Benned megvan .. :)