szenvedély és választás

Van egy pont, egy hét, két hét körül, amikor minden elhatározás lelankad. Én se fogyókúrázni, se leszokni nem próbáltam még, de sok más dolgot szerettem volna elkezdeni, megtartani, rendszeresíteni. Valahogy szinte minden egyszercsak lekopik. Valahogy nem jut eszembe, valahogy legyintek, egy belső döntőbíró nem ítéli elég fontosnak a dolgot. Hozzám a legtöbben ezért járnak, ezért jár tanárhoz az ember, hogy ezt az automatikus visszaesést kompenzálja. Néha, bizonyos dolgok azonban túlélik ezt a rövid időtartamot, és egyre több időt követelnek maguknak, egyre jobban akörül kezd forogni az életünk - nálam a zene ilyen - nincs szükség semmi külsőre, belülről tör elő. Úgy hívják ezt, hogy szenvedély, és bármit, ha az ember komolyan akar csinálni, ahhoz bizony szenvedély kell. Hogy a szenvedély honnan jön, és hova mutat, az belülről láthatatlan. Nem tudjuk, miért tesszük, csak kell, csak muszáj, egyre többet, a végkimerülésig. Külső szemlélő értetlenkedik, racionalizál, besorol, osztályoz. Belülről meg nincs kérdés.

Egyre jobb ötletnek tűnik az, hogy zenét vettem. Ugyanis a választás aktusa iszonyatosan megnöveli az értékét. Az, hogy pont ezt a lemezt választottam, adtam is érte cserébe, elkötelez. Kötelez arra, hogy bánjak vele, hogy meghallgassam, és meg akarjam érteni. Ugye mindenkinek a vinyóján gigaszám állnak a meghallgatatlan albumok? Amit valaki átvett, amit egyszer letöltöttünk? És ha bele is hallgatunk, nagyon ritkán fog meg - mert tét nélküli. Itt most persze nem tudom kihagyni a szerelmi hasonlatot, de tegyük fel popsztár vagy, esetleg Bekem, minden nőt megkapsz, bármelyik a tied, az egyiknek tetszik a haja, a másiknak tündéri a tekintete, a harmadiknak tökéletes a feneke, de egymás mellett ezek nem csodák, hanem csak különbségek. Ha egymás után mindegyikkel kefélsz, a végén még csalódott is leszel! Hiszen megszoktad a nyolcadik és kilencedik érzéki száját, és hiányzik a tizenharmadik közben, igaz hogy annak verhetetlen combjai vannak, de mennyi minden hiányzik, ami megvolt az előző tizenkettőben! (következetésünk, szörnyű dolga lehet az ilyen helyzetbe kerülő ifjaknak, kerüljük el a szituációt, ha tehetjük! :)
A szerelem helyes útja a szenvedéllyel választás, persze nem mindegy, hogy kit, hogy melyik lemezt veszed, nem árt belehallgatni előtte! :)
De utána, ahogy újra és újra meghallgatod, egyre jobban tetszik. Persze nem mindig a kedvenc lemezedet akarod meghallgatni, de megint attól félek, hogy bunyó lesz, úh. ebből a bölcseletből elég is ennyi.. :)