Van egy sanda gyanúm, hogy sokan közületek még életükben nem hallották végig Beethoven IX. szimfóniáját. Nálunk ez karácsonykor fel szokott kerülni a lemezjátszóra/playlistre, és pár év kihagyás után ma csodálkoztam rá ismét - jó kis németes megalomán anyag, de valahol mégiscsak jogosan lett az eu himnusz, a nyugati civilizáció egyik csúcsteljesítménye.
Beethoven az első zeneszerző, akinek a zenéje küzdelem. Hamvas rá is flesselt erre, és egész jókat ír róla, bár néha túlzásokba esik, amik máskor nem zavarnak annyira, hogy a zenéhez kicsit konyítok, itt igen. :) Most ahogy hallgattam, mégsem a küzdelem érzése dominált számomra, inkább azt éreztem, hogy annyi hang van, és mind jó, és hogy ez elkezd átváltoztatni, a fülhallgató két párnája között úgy éreztem, mintha egy nagy láng lenne a fejem.
A bemutatón a közönség ovációban tört ki, amikor vége lett a műnek, csakhogy Beethoven még vezényelt, pár ütemmel el volt csúszva a valósághoz képest, ugyanis töksüket volt már addigra.. A karnagy kiadta a zenészeknek, hogy ne vegyék figyelembe Beethoven utasításait, és tempó-megadásait, mert egy korábbi előadás botrányba fulladt emiatt már. Dehát óriási siker volt, és azóta is az. Natúrban is kemény, hát még ha belegondolsz, hogy süketen..
A cd pedig azért lett 74 perc zene hordozására alkalmas, mert a leghosszabb felvett verzió akkoriban 74 perc volt (a Furtwangler féle) és a Sonynál valaki bedobta, hogy az új formátumnak akkorának kell lennie, hogy mindenképp ráférjen a kilencedik szimfónia..
Tehát, nyomás keresni ezt a listán kívüli gyöngyszemet, és elmerülni benne!
2010. december 27., hétfő
kicsit
lemaradtam, jajj. De remélem karácsonykor ti sem blogolvasással foglalatoskodtatok.. :) Még visszatérek!
2010. december 23., csütörtök
karácsony előtti
http://recorder.blog.hu/2010/12/22/2010_legjobb_albumai_a_nemzetkozi_zenei_szaksajto_szerint
Találtam ezt az érdekes linket, és több gondolat is ébredt bennem miután pár albumot letöltöttem/belehallgattam a listán gyakran előfordulóak közül.
Ez az indie vonal szörnyű. Fejezzétek be légyszi. Sose volt jó, most se az, hogy valaki olyan brites nyávogósan elkezd valami elvontnak szánt szövegrészletet, és megszólal valami tipikus dob+gitár+basszus indiepop/rock alap. Márminthogy csomó zenében lenne fantázia, meg van is ötlet, de a végén mindig ugyanaz a kicsit modifikált Radiohead szám lesz belőle. Vagy Oasis, vagy Beatles, ha megyünk vissza pár évtizedeket. Ez a vinnyogós éneklés katasztrofális. És persze a brit megmondóemberek vannak túlsúlyban, ha ők ráböknek egy birminghami bandára, hogy menő, akkor aztán nem sok telik el, és még itthon is nyolc rajongói klub alakul. Egy félévig.
Ez a vokóderes ének, nu RnB vonal még rosszabb. Ebből kevesebb van a listán, de igencsak nehéz fél percig is hallgatni, nem hogy egy albumot, nem hogy ez volt a legjobb.
Találtam olyant is, ami tetszett, és belemászok a karácsonyi roham után, de összességében ez a kritikus dolog továbbra is teljesen homály szerintem. Ne vegye magára senki cikkíró, de zenéről írni, meg általában művészetről, szóval hát nehéz. Aki nem csinálja, annak azért, aki meg igen, annak azért. És persze itt is nyilván a kiadók diktálnak, kimondva-kimondatlanul. De végülis valszeg még így is ezek a legjobbak tényleg.
Most érzem első ízben, hogy közelebb vagyok a tűzhöz, mint akik itt írnak a londoni blogspot motor elől. Berlinben előrébb van a zene. Olyan post-dubstep, amit itt istenít az egyik újság, és az év harmadik lemezének választja, abból Berlinben van vagy 10 kiadónyi. Én már unom, nemhogy felfedeztem. Siriusmo sehol? Nagylemeze nem volt, dehát van akit így is felvettek a listára pár ep-vel. Majd talán jövőre már nagy kegyesen berakják a top20-ba az új Massive Attack meg a Killers közé. Egyébként egyetlen igazán jó lemez van a listán, az a Flying Lotus, az annyira jó, hogy a pórnép nem is érti csak a csattogás részét, pedig nagyon sok van még benne, sok réteg, csak a jazzereknek túl hangos, a hiphoppereknek meg elképesztő összetett. De legalább elismerik.
Na jó böngészést, az én listámon is kimaradt pár, amit röviden pótlok, majd jönnek a zenék is:
11. richard bona - don't stop loving me
Ez igazából nem különleges vagy újszerű, de annyira jó, hogy csomót hallgattam, amikor épp dinamikára volt szükségem. Elképesztő ritmusszekció, olyan nagyon szellősen funkos, mint Hargrove, vagy Prince, és irtó pozitív energia. Ez a cédé egy Budapesten felvett koncert. Afrika meets America. (on A38)
http://www.youtube.com/watch?v=063pfXpNp8o
(nem vagyok benne biztos, hogy ez az album verzió, de pankowban hagytam a cédét, mindenesetre nagyon hasonlít)
ez meg egy fantasztikus bónusz:
http://www.youtube.com/watch?v=iimMKWF7SK0
9. steve roach - looking for safety
Ez a kanapélátogatók számára csak "a félórás szám" címen ismert zene, teljesen rákaptam meditációhoz, pont valahogy a lelassult légzés, lelassult és tágult tudat tempóját fogja meg, és valami olyan gyengédséggel, hogy még én is hallgatom, akinek aztán szinte minden zene túl sok ha meditálok. Túlságosan elvonja a figyelmem. Jó igazából ez is, de ezt nagyon megszerettem. Kb. 1984-es a zene, dupla cédé, de igazából bármilyen Roachot érdemes hallgatni ami ebből a meditatív vonalból van, kb. ugyanez az élmény. Főleg a Structures from Silence album (mondjuk van egy rakat, amit nem ismerek)
Találtam ezt az érdekes linket, és több gondolat is ébredt bennem miután pár albumot letöltöttem/belehallgattam a listán gyakran előfordulóak közül.
Ez az indie vonal szörnyű. Fejezzétek be légyszi. Sose volt jó, most se az, hogy valaki olyan brites nyávogósan elkezd valami elvontnak szánt szövegrészletet, és megszólal valami tipikus dob+gitár+basszus indiepop/rock alap. Márminthogy csomó zenében lenne fantázia, meg van is ötlet, de a végén mindig ugyanaz a kicsit modifikált Radiohead szám lesz belőle. Vagy Oasis, vagy Beatles, ha megyünk vissza pár évtizedeket. Ez a vinnyogós éneklés katasztrofális. És persze a brit megmondóemberek vannak túlsúlyban, ha ők ráböknek egy birminghami bandára, hogy menő, akkor aztán nem sok telik el, és még itthon is nyolc rajongói klub alakul. Egy félévig.
Ez a vokóderes ének, nu RnB vonal még rosszabb. Ebből kevesebb van a listán, de igencsak nehéz fél percig is hallgatni, nem hogy egy albumot, nem hogy ez volt a legjobb.
Találtam olyant is, ami tetszett, és belemászok a karácsonyi roham után, de összességében ez a kritikus dolog továbbra is teljesen homály szerintem. Ne vegye magára senki cikkíró, de zenéről írni, meg általában művészetről, szóval hát nehéz. Aki nem csinálja, annak azért, aki meg igen, annak azért. És persze itt is nyilván a kiadók diktálnak, kimondva-kimondatlanul. De végülis valszeg még így is ezek a legjobbak tényleg.
Most érzem első ízben, hogy közelebb vagyok a tűzhöz, mint akik itt írnak a londoni blogspot motor elől. Berlinben előrébb van a zene. Olyan post-dubstep, amit itt istenít az egyik újság, és az év harmadik lemezének választja, abból Berlinben van vagy 10 kiadónyi. Én már unom, nemhogy felfedeztem. Siriusmo sehol? Nagylemeze nem volt, dehát van akit így is felvettek a listára pár ep-vel. Majd talán jövőre már nagy kegyesen berakják a top20-ba az új Massive Attack meg a Killers közé. Egyébként egyetlen igazán jó lemez van a listán, az a Flying Lotus, az annyira jó, hogy a pórnép nem is érti csak a csattogás részét, pedig nagyon sok van még benne, sok réteg, csak a jazzereknek túl hangos, a hiphoppereknek meg elképesztő összetett. De legalább elismerik.
Na jó böngészést, az én listámon is kimaradt pár, amit röviden pótlok, majd jönnek a zenék is:
11. richard bona - don't stop loving me
Ez igazából nem különleges vagy újszerű, de annyira jó, hogy csomót hallgattam, amikor épp dinamikára volt szükségem. Elképesztő ritmusszekció, olyan nagyon szellősen funkos, mint Hargrove, vagy Prince, és irtó pozitív energia. Ez a cédé egy Budapesten felvett koncert. Afrika meets America. (on A38)
http://www.youtube.com/watch?v=063pfXpNp8o
(nem vagyok benne biztos, hogy ez az album verzió, de pankowban hagytam a cédét, mindenesetre nagyon hasonlít)
ez meg egy fantasztikus bónusz:
http://www.youtube.com/watch?v=iimMKWF7SK0
9. steve roach - looking for safety
Ez a kanapélátogatók számára csak "a félórás szám" címen ismert zene, teljesen rákaptam meditációhoz, pont valahogy a lelassult légzés, lelassult és tágult tudat tempóját fogja meg, és valami olyan gyengédséggel, hogy még én is hallgatom, akinek aztán szinte minden zene túl sok ha meditálok. Túlságosan elvonja a figyelmem. Jó igazából ez is, de ezt nagyon megszerettem. Kb. 1984-es a zene, dupla cédé, de igazából bármilyen Roachot érdemes hallgatni ami ebből a meditatív vonalból van, kb. ugyanez az élmény. Főleg a Structures from Silence album (mondjuk van egy rakat, amit nem ismerek)
2010. december 22., szerda
culture shock
Nehezen megy a civilizációs különbségek leküzdése. A 67-esen cigánygyerek a bérletét adná el - mondom nem adom a telefonom.. :) kicsit szorulok a szavannán a buszon, csak én vagyok meg ők négyen, de aztán koccolnak. Hazafelé egy ideges honpolgár majd összeverekszik az ellenőrökkel, majd őt is kirakják a pusztába.
A gödörben a magyar klub napja vagy micsoda címén borzalmas ének-rap wannabe parádé, de az egész értelmezhetetlen, és hol a karácsony?
Egyébként jó itthon :) Amíg elkerüli az ember az érintkezést a társadalommal. A mai kör egyébként is fenomenális lesz: Apeh és Artisjus.. :) Ez már csak jól sikerülhet.. :)
12. shed - slow motion replay
Most nincs időm feltenni, de igérem meglesz, shed a berghain rezidense, ez a szám tulképp a techno hatását jelenti, lehetne Plastikman is, vagy akármi, ez egy kicsit kontextusfüggő, legjobb, ha jó hangos, a fényeket le, és van hozzá egy klubod. Meg egy városod is persze.
A gödörben a magyar klub napja vagy micsoda címén borzalmas ének-rap wannabe parádé, de az egész értelmezhetetlen, és hol a karácsony?
Egyébként jó itthon :) Amíg elkerüli az ember az érintkezést a társadalommal. A mai kör egyébként is fenomenális lesz: Apeh és Artisjus.. :) Ez már csak jól sikerülhet.. :)
12. shed - slow motion replay
Most nincs időm feltenni, de igérem meglesz, shed a berghain rezidense, ez a szám tulképp a techno hatását jelenti, lehetne Plastikman is, vagy akármi, ez egy kicsit kontextusfüggő, legjobb, ha jó hangos, a fényeket le, és van hozzá egy klubod. Meg egy városod is persze.
2010. december 21., kedd
európa-expressz
ismét elképesztő hazaút, csak most nincs kedvem blogot írni..
13. marcos valle - estrelar
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g
13. marcos valle - estrelar
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g
2010. december 19., vasárnap
Don-kanyar
Na mostantól minden évben meg fogok emlékezni a Don-kanyarnál elhunyt II. magyar hadseregről, mert igencsak sikerült átérezni, milyen lehet a mínusz 20-25 körüli időben megpróbálni hazajutni. Persze a körülmények azért még mindig civilizáltabbak, arrafele nem járt S-bahn, még félórákat késve sem, nem is értem, hogy aki hazatért, az hogyan volt rá képes.
Irgalmatlan hideg volt, van éjszakánként, nappal meg csendesen havazik már 1-2 hete, a közlekedés tényleg kaotikussá kezd válni, a vonatvezetők a délutáni csúcsban kalapáccsal rohangálnak, és próbálják megtisztítani a ráfagyott latyaktól az ajtókat. A késések amúgy nem lennének olyan nagy baj okozói, ha ez nem egy buliváros lenne, dehát az.. Talán vasárnap hajnalban nagyobb a forgalom, mint a reggeli csúcsban.. :) Najó nem, de azért.
Most látogattam meg első ízben az A-tranet, ahol kicsit több mint egy éve játszottam, és ami annyira jó élmény volt akkor. Milyen furcsa, ahogy életünk díszlete változik, egyszer minden sugárzó izgalom, később megszokott otthonos hétköznap, majd unalmas, döglött ponty. Pedig minden ugyanott, ugyanúgy van.
Egyébként nincs ugyanúgy. Tavaly több volt az élet, és persze csak egy estéből nem lehet következtetni, de mivel sok-sok helyen voltam már, ki merem mondani, hogy ahhoz képest ami 1-2-3 éve volt itt, Berlin is egy kicsit válsággal küzd. Valószínűleg nagyon sokan jönnek, és nehéz ezt koordinálni már. Van egy határvonal a kellemesen pezsgő, fiatalos, szexi város, és a metropolisz között, és most azon a vonalon ingázik a város. Méreteit és intézményeit tekintve nem egy Párizs, London, New York, de a jelentőségét, érdeklődést és aktivitást tekintve bizony nem sokkal van lemaradva. Ha le van. De a jövő elkerülhetetlen, visszafordítani nem lehet semmit, csak alkalmazkodni.
Szóval A-trane, és most kellemesen beszélgettünk a jazz jelenéről Robertoval, Norival, és a jammek is jelentőségüket vesztik, ha már van kivel játszanod, de addig, nagyon jó hogy vannak, jazz-zenész társkereső.. :)
Nori pont az a karakter, mint Lolo volt. Pici, közösségi, csaj nélküli.. :) Olyan fura, hogy az ember be tud vonzani ilyen hasonló funkciójú embereket.. Csak persze Nori irgalmatlan jól játszik, ez azért különbség.. :)
5. esbjörn svensson - dolores in a shoestand
jazzes posthoz jazzes dal tartozik, bár ez még később jött volna, de lássátok, én KREATÍV vagyok, merek váratlant húzni! Jöjjön az ötödik a sorban! Esbjörn bácsi sajnos búvárkodás közben meghalt, de amíg élt, addig megkerülhetetlen zongoristává nőtte magát a kis európai színtéren. Koncertfelvétel, ismét csak javasolni tudom az egész koncert meghallgatását (live in hamburg). Nem tudom, folyamat-jazz? eurojazz? melodic jazz? Érzelmes, az tuti.
http://gaborcsordas.com/files/dolores.m4a
Irgalmatlan hideg volt, van éjszakánként, nappal meg csendesen havazik már 1-2 hete, a közlekedés tényleg kaotikussá kezd válni, a vonatvezetők a délutáni csúcsban kalapáccsal rohangálnak, és próbálják megtisztítani a ráfagyott latyaktól az ajtókat. A késések amúgy nem lennének olyan nagy baj okozói, ha ez nem egy buliváros lenne, dehát az.. Talán vasárnap hajnalban nagyobb a forgalom, mint a reggeli csúcsban.. :) Najó nem, de azért.
Most látogattam meg első ízben az A-tranet, ahol kicsit több mint egy éve játszottam, és ami annyira jó élmény volt akkor. Milyen furcsa, ahogy életünk díszlete változik, egyszer minden sugárzó izgalom, később megszokott otthonos hétköznap, majd unalmas, döglött ponty. Pedig minden ugyanott, ugyanúgy van.
Egyébként nincs ugyanúgy. Tavaly több volt az élet, és persze csak egy estéből nem lehet következtetni, de mivel sok-sok helyen voltam már, ki merem mondani, hogy ahhoz képest ami 1-2-3 éve volt itt, Berlin is egy kicsit válsággal küzd. Valószínűleg nagyon sokan jönnek, és nehéz ezt koordinálni már. Van egy határvonal a kellemesen pezsgő, fiatalos, szexi város, és a metropolisz között, és most azon a vonalon ingázik a város. Méreteit és intézményeit tekintve nem egy Párizs, London, New York, de a jelentőségét, érdeklődést és aktivitást tekintve bizony nem sokkal van lemaradva. Ha le van. De a jövő elkerülhetetlen, visszafordítani nem lehet semmit, csak alkalmazkodni.
Szóval A-trane, és most kellemesen beszélgettünk a jazz jelenéről Robertoval, Norival, és a jammek is jelentőségüket vesztik, ha már van kivel játszanod, de addig, nagyon jó hogy vannak, jazz-zenész társkereső.. :)
Nori pont az a karakter, mint Lolo volt. Pici, közösségi, csaj nélküli.. :) Olyan fura, hogy az ember be tud vonzani ilyen hasonló funkciójú embereket.. Csak persze Nori irgalmatlan jól játszik, ez azért különbség.. :)
5. esbjörn svensson - dolores in a shoestand
jazzes posthoz jazzes dal tartozik, bár ez még később jött volna, de lássátok, én KREATÍV vagyok, merek váratlant húzni! Jöjjön az ötödik a sorban! Esbjörn bácsi sajnos búvárkodás közben meghalt, de amíg élt, addig megkerülhetetlen zongoristává nőtte magát a kis európai színtéren. Koncertfelvétel, ismét csak javasolni tudom az egész koncert meghallgatását (live in hamburg). Nem tudom, folyamat-jazz? eurojazz? melodic jazz? Érzelmes, az tuti.
http://gaborcsordas.com/files/dolores.m4a
2010. december 18., szombat
A molyhok és a Virág
A molyhok kedves fajt képviselnek, az érdekesség, a figyelemfelkeltés, a trend és a dizájn határmezsgyéjén egyensúlyozva. Bizonyos példányok egyszerre énekesnők és grafikus vagy lakberendező-művészek, a hímek pedig gyakran csendes buziknak tűnnek egy-egy merlines vagy csendeses(!) happeningen, pedig nem azok, (vagy igen), csak esetleg metroszexuálisak. A lényeg a nyugatra vetett egyenes tekintet, ami a trendi valódi és e-zinek forgatásából hozza egy-két éves fáziskéséssel magyarhonba az aktuális divatot.
De kiről nevezték el az intézményt, ahol ők gyarapodhatnak, szaporodnak és sokasodnak? Ki volt Moholy-Nagy ? A kérdésre kevesen tudják a választ, mert egy olyan emberről van szó, aki nem otthon élt, s így hiába magyar származása, még mindig bőven underrated (ez is trendi, használhatjátok hát!) idehaza.
Nem mintha én olyan sokat tudtam volna róla, de tegnap megnéztem egy kiállítást, ahol képei - filmjei és egyéb vizuális kísérletei voltak láthatók. Klasszikus életpálya, Budapest-Berlin-Chicago, és rengeteg ötlet és kísérlet. A mai művészek ha ennek a töredekét is az új utak keresésére fordítanák.. De ne is menjünk bele a művész nem művész vitába, csak nézzétek meg pár képét, vagy ha tudjátok valamelyik rövidfilmjét, és próbáljátok megfejteni, miért jó? Nincsenek magyarázatok, csak számok, konstrukciók, a végeredmény előtt mégis úgy áll az ember, hogy odaragad a szeme. Vajon miért?
14. deep grounder,virag - don't you stop the music
Igazából három dal van itt, amit mindig egyben hallgattam, és részben ez is egy kicsit szubjektív választás, de miért ne lehetnék néha kicsit szubjektív? Virág a legjobb magyar énekesnő volt, és azért csak volt, mert Zürichben lett szerelmes, és ott is házasodott meg, ma már édesanya, és persze emellett továbbra is ontja a dalokat, csak most már inkább svájci, bár ilyen ország meg végképp nincs. Klasszikus deep house, de van benne valami érzelem, amiről Sugi azt írta egyszer, hogy ilyen szexi magabiztossággal csak az tud énekelni, akit igazán jól meg.. :) De tényleg tud valamit, amit más magyarok nem, amit csak a fekáknál lehet hallani, ha még az a pici plusz a zenében is benne lenne, akkor tényleg befutna a nagyvilágban is, addig marad az Ibizai diszkózás. Meg azért énekelt már zürichi atletikai gálán is többtízezer ember előtt, fel sem ismertem a sminkjétől.. Szóval éljen Virág, és az emigráció németajkú előretolt helyőrségei!
http://gaborcsordas.com/files/virag.zip
(Ja amúgy ő is rajztanár is volt ám itthon a Corvinban, most jövök csak rá.. :)
De kiről nevezték el az intézményt, ahol ők gyarapodhatnak, szaporodnak és sokasodnak? Ki volt Moholy-Nagy ? A kérdésre kevesen tudják a választ, mert egy olyan emberről van szó, aki nem otthon élt, s így hiába magyar származása, még mindig bőven underrated (ez is trendi, használhatjátok hát!) idehaza.
Nem mintha én olyan sokat tudtam volna róla, de tegnap megnéztem egy kiállítást, ahol képei - filmjei és egyéb vizuális kísérletei voltak láthatók. Klasszikus életpálya, Budapest-Berlin-Chicago, és rengeteg ötlet és kísérlet. A mai művészek ha ennek a töredekét is az új utak keresésére fordítanák.. De ne is menjünk bele a művész nem művész vitába, csak nézzétek meg pár képét, vagy ha tudjátok valamelyik rövidfilmjét, és próbáljátok megfejteni, miért jó? Nincsenek magyarázatok, csak számok, konstrukciók, a végeredmény előtt mégis úgy áll az ember, hogy odaragad a szeme. Vajon miért?
14. deep grounder,virag - don't you stop the music
Igazából három dal van itt, amit mindig egyben hallgattam, és részben ez is egy kicsit szubjektív választás, de miért ne lehetnék néha kicsit szubjektív? Virág a legjobb magyar énekesnő volt, és azért csak volt, mert Zürichben lett szerelmes, és ott is házasodott meg, ma már édesanya, és persze emellett továbbra is ontja a dalokat, csak most már inkább svájci, bár ilyen ország meg végképp nincs. Klasszikus deep house, de van benne valami érzelem, amiről Sugi azt írta egyszer, hogy ilyen szexi magabiztossággal csak az tud énekelni, akit igazán jól meg.. :) De tényleg tud valamit, amit más magyarok nem, amit csak a fekáknál lehet hallani, ha még az a pici plusz a zenében is benne lenne, akkor tényleg befutna a nagyvilágban is, addig marad az Ibizai diszkózás. Meg azért énekelt már zürichi atletikai gálán is többtízezer ember előtt, fel sem ismertem a sminkjétől.. Szóval éljen Virág, és az emigráció németajkú előretolt helyőrségei!
http://gaborcsordas.com/files/virag.zip
(Ja amúgy ő is rajztanár is volt ám itthon a Corvinban, most jövök csak rá.. :)
2010. december 17., péntek
magyar kávé
A civilizált emberiség egyik fő bűne az alkoholmentes kávé. Vagy a koffeinmentes sör? ilyen korán néha rendezetlen szóömlenyek folyhatnak ki ujjaimon.
Magyarok, ahhoz, hogy magyarok legyetek, felesleges nyugatabbra jönni. Vagy inkább úgy írom, hogy ugyanolyan magyarok maradjatok.. Érdekes, hogy az, amit úgy nevezünk, magyaros viselkedés, innen kívülről látszik csak igazán. Otthon ugye csak ez van mindenhol, és nehéz izolálni. Innen nézve viszont világos, hogy egy másik nép fiai sem birtokolják ezt a különleges skillt. Már az összetevőit is megfejtettem, hogy laboratóriumi körülmények közt is könnyedén előállítható legyen. Szóval hogy nekünk az a plusz hátrányunk is van, hogy még kerülni is kell honfitársainkat, ha jót akarunk, spanyolok, olaszok, japók együtt bandáznak meg egész kis kolóniát építenek, magyarok meg próbálnak egymás elől elmenekülni. Majd arról is írok, hogy milyen nehéz jól kijönni egy új helyre, és mennyire könnyű rosszul, úgy, hogy rosszul érezd magad, és rossz legyen. Még Berlin is tud rossz lenni. De erről majd máskor.
15. transformer di roboter - ultramaxximizer
Alex Kloster kétszemélyes kis formációjának top slágere, majdnem játszottunk is velük egy közös bulit az SF-el, de aztán inkább feloszlottunk szépen csendesen, mert így mindenki jobban járt. High-energy electro-funk-rock? Nem tudom mi lehetne ez, de az biztos, hogy Berlinben is üde színfoltot képvisel, Vagy indie disco? Ki tud ebben kiigazodni?
http://www.gaborcsordas.com/files/transformer-maxx.zip
Magyarok, ahhoz, hogy magyarok legyetek, felesleges nyugatabbra jönni. Vagy inkább úgy írom, hogy ugyanolyan magyarok maradjatok.. Érdekes, hogy az, amit úgy nevezünk, magyaros viselkedés, innen kívülről látszik csak igazán. Otthon ugye csak ez van mindenhol, és nehéz izolálni. Innen nézve viszont világos, hogy egy másik nép fiai sem birtokolják ezt a különleges skillt. Már az összetevőit is megfejtettem, hogy laboratóriumi körülmények közt is könnyedén előállítható legyen. Szóval hogy nekünk az a plusz hátrányunk is van, hogy még kerülni is kell honfitársainkat, ha jót akarunk, spanyolok, olaszok, japók együtt bandáznak meg egész kis kolóniát építenek, magyarok meg próbálnak egymás elől elmenekülni. Majd arról is írok, hogy milyen nehéz jól kijönni egy új helyre, és mennyire könnyű rosszul, úgy, hogy rosszul érezd magad, és rossz legyen. Még Berlin is tud rossz lenni. De erről majd máskor.
15. transformer di roboter - ultramaxximizer
Alex Kloster kétszemélyes kis formációjának top slágere, majdnem játszottunk is velük egy közös bulit az SF-el, de aztán inkább feloszlottunk szépen csendesen, mert így mindenki jobban járt. High-energy electro-funk-rock? Nem tudom mi lehetne ez, de az biztos, hogy Berlinben is üde színfoltot képvisel, Vagy indie disco? Ki tud ebben kiigazodni?
http://www.gaborcsordas.com/files/transformer-maxx.zip
2010. december 16., csütörtök
toplista 2010
A tavalyi hagyományt folytatva és megerősítve idén is előkerül az év bestof termése zenében. Igyekeztem olyanokat válogatni, amiket ebben az évben ismertem meg, úh. a lista tulajdonképpen nem a kedvenceim autentikus listája, hanem az általam 2010-ben hallott daloké, előadóké. Érdekes fejlődés mutatkozik a tavalyihoz képest, több a mostani zene, több a berlini rezidens :)
Egyébiránt hozzá kell tennem, hogy egy kicsit kevésnek éreztem ezt sokáig, márminthogy kb. április óta egy nagy tátongó űr volt az életemben inspirációs-alkotási értelemben meg úgy egyébként is, és kb. semmit nem hallgattam, vagy hát nem voltam befogadó, főleg új dolgokra. Szóval ez az év igazából talán fél évet jelent, januártól-április, és november-december.
Nehéz fontossági sorrendbe rakni. Hú denehéz a zsűri dolga! Ráadásul én viszonylag kevésszer hallgatok meg egy dalt, ahol 10-es lejátszottság van egy év alatt, az már nagy slágernek számít :) Így ez sem sokat segít. Ahhoz képest hogy egyesek ugye napokig loopolják ugyanazt a dalt.. :) De hát azok egyesek. Azért vágjunk bele.
16. Flying Lotus - MmmHmm
http://www.youtube.com/watch?v=2uCyv05SG1g
Flying Lotust volt szerencsénk élőben is látni a Mariában, bár nekem az a szett csalódás volt, de az új albumáról mégis azt gondolom, hogy ha valamit érdemes hallgatni annak, aki a jövő zenéjére kíváncsi, akkor ezt a lemezt igen. Nagyon hangos, koszos, sűrű, de tele valamifajta érzékenységgel, valami újfajtával, a jazz, a hiphop és az elektronika koncepciója között. Minden szétesik, offbeat, csúnya, de stílusos, és működik. Egyébként a Coltrane család sarja Lotus úr, tehát zeneileg valszeg eléggé közel volt a tűzhöz.. :) A klip miatt választottam végül ezt a dalt, nincs igazán tőle kedvencem a lemezről, olyan egy hangulat az egész, de ez a klip meg vizuálisan szerintem nagyon jól áthozza ezt, azoknak, akik jobb szeretnek a szemükkel zenét hallgatni :)
(folyt. köv.)
Egyébiránt hozzá kell tennem, hogy egy kicsit kevésnek éreztem ezt sokáig, márminthogy kb. április óta egy nagy tátongó űr volt az életemben inspirációs-alkotási értelemben meg úgy egyébként is, és kb. semmit nem hallgattam, vagy hát nem voltam befogadó, főleg új dolgokra. Szóval ez az év igazából talán fél évet jelent, januártól-április, és november-december.
Nehéz fontossági sorrendbe rakni. Hú denehéz a zsűri dolga! Ráadásul én viszonylag kevésszer hallgatok meg egy dalt, ahol 10-es lejátszottság van egy év alatt, az már nagy slágernek számít :) Így ez sem sokat segít. Ahhoz képest hogy egyesek ugye napokig loopolják ugyanazt a dalt.. :) De hát azok egyesek. Azért vágjunk bele.
16. Flying Lotus - MmmHmm
http://www.youtube.com/watch?v=2uCyv05SG1g
Flying Lotust volt szerencsénk élőben is látni a Mariában, bár nekem az a szett csalódás volt, de az új albumáról mégis azt gondolom, hogy ha valamit érdemes hallgatni annak, aki a jövő zenéjére kíváncsi, akkor ezt a lemezt igen. Nagyon hangos, koszos, sűrű, de tele valamifajta érzékenységgel, valami újfajtával, a jazz, a hiphop és az elektronika koncepciója között. Minden szétesik, offbeat, csúnya, de stílusos, és működik. Egyébként a Coltrane család sarja Lotus úr, tehát zeneileg valszeg eléggé közel volt a tűzhöz.. :) A klip miatt választottam végül ezt a dalt, nincs igazán tőle kedvencem a lemezről, olyan egy hangulat az egész, de ez a klip meg vizuálisan szerintem nagyon jól áthozza ezt, azoknak, akik jobb szeretnek a szemükkel zenét hallgatni :)
(folyt. köv.)
2010. december 9., csütörtök
tél
a havazás egyre durvább, mediterrán ismerőseink fotózkodnak, kistermetű japánok eltűnnek egy vastag hóréteg alatt, ha az ember nem figyel. A pankowi kaisersbe betört a Pick téliszalámi, 5 euróba kerül egy kb. 10 centis darab. A közlekedés egyébként már itt sem felhőtlen, reptér bezárt, villamosok feltorlódtak a Vinetastrasse környékén, az S-bahnok hol jönnek, hol nem. Ez már a maja világvége lehet. Vagy csak olyan, mint minden rendes tél?
És van egy fantasztikus zenekarom. Ez olyan, mint a néha rájövök, hogy tudok zongorázni :)
És van egy fantasztikus zenekarom. Ez olyan, mint a néha rájövök, hogy tudok zongorázni :)
2010. december 8., szerda
szánkow
Csendes havazásba torkollt a hét, így aztán igazán karácsonyi hangulat van Szánkow utcáin, ahol eddigi a klinikumba érkező megvadult ossie nyugdíjasok biciklis-manőverjeitől kellett tartani, most pedig a kisgyerekek huzatják magukat oda-vissza az 50-es villamos mentén. Az idő lassú, naponta többször látom az ablakomon bekarcoló faágakat, amint csodás japán tusrajzként illegnek az enyhe szellőszürke hangulatban.
A tévétornyunk most a legszebb, kicsit homályos, szürke alapon szürke, néhány pirosan izzó pöttyel, mint egy idegen civilizáció itt ragadt követe, vagy a mi soha meg nem valósuló modernségünk jelképe. Egyszer majd fogja magát, és elszáll, visszamegy, ahonnan jött. De most a legénység szétszóródott a Warschauer Strasse környéki klubokban, és lehetetlennek tűnik őket újra összetoborozni. Úh. belátható ideig biztosan maradnak.
Ja, és megjött a halam. Igaz, negyedakkora, mint amekkorát szerettem volna, dehát ez egy ilyen világ. A lényeg, hogy világít.
A tévétornyunk most a legszebb, kicsit homályos, szürke alapon szürke, néhány pirosan izzó pöttyel, mint egy idegen civilizáció itt ragadt követe, vagy a mi soha meg nem valósuló modernségünk jelképe. Egyszer majd fogja magát, és elszáll, visszamegy, ahonnan jött. De most a legénység szétszóródott a Warschauer Strasse környéki klubokban, és lehetetlennek tűnik őket újra összetoborozni. Úh. belátható ideig biztosan maradnak.
Ja, és megjött a halam. Igaz, negyedakkora, mint amekkorát szerettem volna, dehát ez egy ilyen világ. A lényeg, hogy világít.
2010. december 7., kedd
hétfő este
németül beszélő japán. Na EZ súlyos.
Ezeknek a déli népeknek a szemében van valami. Ahogy némely olasz, meg török tud nézni, olykor megértem miért volt oly populáris a farbatoszás az ókori göröglandban.
Elképesztő basszgitározást hallhatott a nagyérdemű hétfő este, ingyen, meg a többi hangszer is, de a basszer volt az érthetetlenül, és egyébként értelmetlenül virtuóz. Who cares?
Vacak érzés lehet németnek lenni. Nagyon jól szaxofonozol, nagyon jól zongorázol is, de SOHA nem fogsz kurvajól játszani egyiken sem. Na ez milyen tudat lehet.
A németeknek amúgy is az való, hogy szervezzék a dolgokat, építsenek tökéletes országot, várost, aztán hagyják, hogy ott más nemzetek megvalósítsák azt, amit otthon a béna országuk miatt nem tudnak.
Németül megtanulni lehetetlen. Aki valóban jól tud németül, azt nem ismerem, letagadom. Érteni lehet, beszélni is, de tudni..
Ezeknek a déli népeknek a szemében van valami. Ahogy némely olasz, meg török tud nézni, olykor megértem miért volt oly populáris a farbatoszás az ókori göröglandban.
Elképesztő basszgitározást hallhatott a nagyérdemű hétfő este, ingyen, meg a többi hangszer is, de a basszer volt az érthetetlenül, és egyébként értelmetlenül virtuóz. Who cares?
Vacak érzés lehet németnek lenni. Nagyon jól szaxofonozol, nagyon jól zongorázol is, de SOHA nem fogsz kurvajól játszani egyiken sem. Na ez milyen tudat lehet.
A németeknek amúgy is az való, hogy szervezzék a dolgokat, építsenek tökéletes országot, várost, aztán hagyják, hogy ott más nemzetek megvalósítsák azt, amit otthon a béna országuk miatt nem tudnak.
Németül megtanulni lehetetlen. Aki valóban jól tud németül, azt nem ismerem, letagadom. Érteni lehet, beszélni is, de tudni..
2010. december 5., vasárnap
elvont post
Valamiért ma éjjel olyan gondolataim voltak, hogy muszáj voltam elolvasni az általános relativitáselméletet, meg egy kis kvantummechanikai alapokat, persze csak olyan óvodás szinten, szép nagy hasonlatokkal. (Egyébként érteném a matekot is, mit nekem parciáli diff. egyenlet, ok? :) De zenészek már nem olvasnak számokat és képleteket.
Elmondom nektek a fizika (egyébként én mindig is szerettem a fizikát, a sci-fiket is, meg öveges prof. kísérleteit is) jelenlegi alapvető problémáját. Van két elmélet, az egyik az általános relativitáselmélet, amely tulajdonképp elmondja, hogyan épül fel a makrokozmosz, igazából egy nagyon jó leírás a gravitációra. (tér-idő görbület, stb.)
És van a kvantumelmélet, ami meg nagyon jól leírja, hogyan épül fel a világ kicsiben, atomok és azalatti dolgok szintjén. Mindkét teória tulajdonképp néhány apró sötét foltot kivéve konzisztens. De a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem lehet a kettőt közös nevezőre hozni. Matematikailag nem megy.
És a fizikától elvonatkoztatva (lehet még ennél is elvontabban, kérdi a zenész) ráismertem erre a jelenségre. Minden dolog szétválasztható fekete-fehérre, de a valóság meg mindig szürke, és a fekete nem tudja, mi a fehér. A szürke már sejti, attól függ mennyire világos, vagy sötétszürke.
Mondjuk vegyük a gyakorlatot és az elméletet. Ég és föld, tartja a mondás. Feltesszük, hogy van valami középső harmonikus állapot, amikor mindkettőnek a befolyása egyenlő (tarotban a hatos kártyák :) Onnan nézve egyszerű megérteni, hogy valami végletesen gyakorlatias, vagy hogy valami végletesen elméleti. Mindkettő egyenlő arányban megvan benned, onnan könnyű bármelyik irányba elindulni. Azonban az elméletből nézve a gyakorlat tökéletesen idegen. Csak az elméletből lehetetlen eljutni a gyakorlatba, ahogy a gyakorlatból is lehetetlen kitalálni az elméletet. Persze szerencsére nincs teljesen fehér vagy fekete, de akkor is szinte lehetetlen az átjárás.
A zenében ha csak klasszikus darabokat tanulsz meg, és begyakorolsz az ujjadat hol ide, hol oda téve, esélyed sincs arra, hogy megértsd, hogyan épül fel az egész. Ha meg összhangzattan könyveket olvasol, és csak papírod és ceruzád van, soha nem fogsz tudni egyetlen dalt sem megírni - ha nem hallod, játszod, gyakorlod.
Avagy házat is más dolog megtervezni, és megépíteni - de végsősoron mindkettő kell.
Ez a legnehezebb dolog, amivel meg kell birkózni, amikor a kőműves elé lerakják az autoCadet, amikor a filozófus rákészül élete első Tettére, amikor a gitáros meglátja a kottát, ilyenkor senkitől egy pisszenés, tessék megállni féllábon és a levegőt is visszatartani.. :)
A fizika egyébként fura dolog - maga az elméletek gyártása. Van egy elméletünk, amit a világból veszünk. Valamit megfigyelünk, és arra gondolunk, hogy akkor valami más majd ugyanúgy fog működni. Ráillesztjük a sémát. És mivel ugyanabból a dologból, a világból vettük ki, ezért valamennyire igaz is lesz. De mivel máshonnan vettük ki, ezért teljesen meg biztos hogy nem lesz igaz. Ezért nem lettem fizikus.. :)
najó, vasárnapra ennyi elég is..
Elmondom nektek a fizika (egyébként én mindig is szerettem a fizikát, a sci-fiket is, meg öveges prof. kísérleteit is) jelenlegi alapvető problémáját. Van két elmélet, az egyik az általános relativitáselmélet, amely tulajdonképp elmondja, hogyan épül fel a makrokozmosz, igazából egy nagyon jó leírás a gravitációra. (tér-idő görbület, stb.)
És van a kvantumelmélet, ami meg nagyon jól leírja, hogyan épül fel a világ kicsiben, atomok és azalatti dolgok szintjén. Mindkét teória tulajdonképp néhány apró sötét foltot kivéve konzisztens. De a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem lehet a kettőt közös nevezőre hozni. Matematikailag nem megy.
És a fizikától elvonatkoztatva (lehet még ennél is elvontabban, kérdi a zenész) ráismertem erre a jelenségre. Minden dolog szétválasztható fekete-fehérre, de a valóság meg mindig szürke, és a fekete nem tudja, mi a fehér. A szürke már sejti, attól függ mennyire világos, vagy sötétszürke.
Mondjuk vegyük a gyakorlatot és az elméletet. Ég és föld, tartja a mondás. Feltesszük, hogy van valami középső harmonikus állapot, amikor mindkettőnek a befolyása egyenlő (tarotban a hatos kártyák :) Onnan nézve egyszerű megérteni, hogy valami végletesen gyakorlatias, vagy hogy valami végletesen elméleti. Mindkettő egyenlő arányban megvan benned, onnan könnyű bármelyik irányba elindulni. Azonban az elméletből nézve a gyakorlat tökéletesen idegen. Csak az elméletből lehetetlen eljutni a gyakorlatba, ahogy a gyakorlatból is lehetetlen kitalálni az elméletet. Persze szerencsére nincs teljesen fehér vagy fekete, de akkor is szinte lehetetlen az átjárás.
A zenében ha csak klasszikus darabokat tanulsz meg, és begyakorolsz az ujjadat hol ide, hol oda téve, esélyed sincs arra, hogy megértsd, hogyan épül fel az egész. Ha meg összhangzattan könyveket olvasol, és csak papírod és ceruzád van, soha nem fogsz tudni egyetlen dalt sem megírni - ha nem hallod, játszod, gyakorlod.
Avagy házat is más dolog megtervezni, és megépíteni - de végsősoron mindkettő kell.
Ez a legnehezebb dolog, amivel meg kell birkózni, amikor a kőműves elé lerakják az autoCadet, amikor a filozófus rákészül élete első Tettére, amikor a gitáros meglátja a kottát, ilyenkor senkitől egy pisszenés, tessék megállni féllábon és a levegőt is visszatartani.. :)
A fizika egyébként fura dolog - maga az elméletek gyártása. Van egy elméletünk, amit a világból veszünk. Valamit megfigyelünk, és arra gondolunk, hogy akkor valami más majd ugyanúgy fog működni. Ráillesztjük a sémát. És mivel ugyanabból a dologból, a világból vettük ki, ezért valamennyire igaz is lesz. De mivel máshonnan vettük ki, ezért teljesen meg biztos hogy nem lesz igaz. Ezért nem lettem fizikus.. :)
najó, vasárnapra ennyi elég is..
2010. december 4., szombat
art
persze a hiba a nem a készülékben van. Abban a pillanatban, ahogy a harmónia beköszönt, hirtelen minden értelmet nyer, ami addig kusza csapongás volt csak. Amiről akkor úgy éreztem, hogy csak erőlködés és zsákutca, az most hirtelen ugyanolyan jó zenének tűnik, mint bármi. Tulajdonképpen nem tudok rosszat írni, vagy játszani. Csak néha a tudat szűkül be, és olyankor szenvedésnek tűnik. A kezemben van a zene. Én magam vagyok az. Nincsenek rossz hangok, nem lehet elrontani sem. Azt sem tudom, mit játszom, vagy utólag le tudnám szedni, és meg tudnám magyarázni talán, de közben nem tudom. Csak jön. Egyetlen dolog, amiben különbség van, a saját tudatom nyíltsága, ha zárt vagyok, elmegy a kedvem, és elégedetlenségből elrontom. Ennyi, amit el kell kerülni. Itt már nem a tanulás, a gyakorlás, nem ez számít, hanem csak a saját harmóniám. A zene egyenlővé válik az élettel, illetve annak az egyenes tükörképe lesz. És itt kezdődik az, amit úgy hívnak: művészet.
2010. december 2., csütörtök
utolsó tangó
Végre egy jó film.. Az a baj a filmekkel, hogy az ember nagy nehezen rászánja magát hogy elmenjen vhova, vagy letölti, vagy akármi, rákészül, minden, aztán meg csalódik. Béna zenét egyszerűen kinyomom fél perc után, de egy film az egy film, azt az ember azért már megnézi, meg hátha később beindul, vagy megjavul, de általában nem. Aztán meg kinek van kedve megint elpazarolni egy délutánt.. :)
Ez annyira jó volt, hogy igazából nem is akar az ember a filmmel foglalkozni, csak azzal, amiről szól - és végülis ez a cél, mint a színdarabnál, hogy ne az alakításokat nézegessük, hanem a darabot.
Milyen érzés lehet esküvő előtt egy héttel análszexbe bocsátkozni egy ismeretlennel? Mi van Brandóban, a bútorok nélküli lakásban, a nevek nélküliségben, ami nincs a vőlegényben? Mekkora ereje van a nyers szexnek? A szex dönt? Az ösztönünkhöz kell őszintének lenni, vagy az életünkhöz? Amit a testünk érez, az a szerelem, vagy amit hinni akarunk, az? Fel tudunk-e nőni úgy, hogy gyerekek maradjunk? Mindenkinek el van cseszve a kapcsolata? :)
ezeket, és még sok más izgalmas kérdést tehet fel magának az, aki megnézi a filmet..
Ez annyira jó volt, hogy igazából nem is akar az ember a filmmel foglalkozni, csak azzal, amiről szól - és végülis ez a cél, mint a színdarabnál, hogy ne az alakításokat nézegessük, hanem a darabot.
Milyen érzés lehet esküvő előtt egy héttel análszexbe bocsátkozni egy ismeretlennel? Mi van Brandóban, a bútorok nélküli lakásban, a nevek nélküliségben, ami nincs a vőlegényben? Mekkora ereje van a nyers szexnek? A szex dönt? Az ösztönünkhöz kell őszintének lenni, vagy az életünkhöz? Amit a testünk érez, az a szerelem, vagy amit hinni akarunk, az? Fel tudunk-e nőni úgy, hogy gyerekek maradjunk? Mindenkinek el van cseszve a kapcsolata? :)
ezeket, és még sok más izgalmas kérdést tehet fel magának az, aki megnézi a filmet..
2010. december 1., szerda
értelem és érzelem
Pride and prejudice, stb.
Ma posztolós nap van, köszönhetően a kellemes időjárásnak, ma nem megyek sehova, itthon ülök, s elmélkedek, + várom, hogy hozzák a halat. Milyen halat? Hát igen, a hal közeledik, az izgalom fokozódik.. Majd megmutatom!
De nem ez a lényeg, bár a hal, nevesítsük, az Aranyhal, kötődik a lényeghez, mármint a poszt lényegéhez. Arról lesz szó, hogyan működik a világ. Röviden s tömören.
Különböző néven hívunk dolgokat, amik valójában ugyannak a valaminek a különböző állomásai. Vannak az érzelmek, abból születnek az energiák, az energiákból meg születik a világ. És ugye azért ördögi a kör, mert a világ hatással van az érzelmeinkre.
Rob tanította, hogy minden energiához pontosan egy szín tartozik, a szívárvány spektrumában - és persze a nem látható színekben - benne van az egész világ összes lehetséges energiája. Csak néha nagyon apróak a különbségek, két szín nem ugyanaz, nem pont ugyanaz. És fontos a színharmónia. Én mostanában észrevettem, hogy öntudatlanul kezdek színeket asszociálni zenéhez, látom egy zene színét. Kövér Bandi, a MantraPornó előző zeneszerzője született szinesztéziás volt, ő eleve így kevert, hogy addig állítgatta, amíg tetszett neki a szín.
Az érzelmeink színekre fordított leírása az, amit úgy hívnak az ezók, hogy aura.
Érzelemnek azt hívjuk, ami belül van, de egy emberhez közel már "érezni" hogy mi van benne, főleg az "érzékeny"ek számára, mert amennyiben nem húzza fel valaki a pajzsait, akkor kiáramlik körülötte energia formájában. Amit meg lehet érezni. Ilyenkor mondjuk, hogy érezni a szeretet melegét, vagy egy jeges pillantást, ezek már energiák, amiket érzékelhetünk.
És a sok belőlünk kiáramló energia pedig ott kering körülöttünk - legtöbbször a szobánkban, mert ugye ott vagyunk a legtöbbet, és ezek az energiák szépen létrehozzák a dolgokat. Ezért fontos a feng shui, vagy a rendrakás :) kultúrától függően elnevezve, mert a szobánk hatással van az érzelmeinkre, és ezáltal arra is, hogy milyen világot teremtünk magunknak.
Az érzelmi energiák ugyanis még önmagukban nem életképesek, azok csak feltöltenek dolgokat, pont úgy, mint a színek.
A gondolatok azok, amik a formákat meghatározzák. Ezért a gondolataink által létrehozott képek, gondolatformák töltődnek fel érzelmi energiával. Erről szól az agykontrolltól az ilyen-olyan meditáción keresztül minden. Minél élesebben el tudod képzelni, és minél nagyobb lelkesedéssel tudsz benne hinni, annál jobban megvalósul. Megrajzolni, és kifesteni, ennyi az egész. :)
Most már én is kiadhatom a tizenhétezredik valósítsd meg önmagad könyvet :)
Ma posztolós nap van, köszönhetően a kellemes időjárásnak, ma nem megyek sehova, itthon ülök, s elmélkedek, + várom, hogy hozzák a halat. Milyen halat? Hát igen, a hal közeledik, az izgalom fokozódik.. Majd megmutatom!
De nem ez a lényeg, bár a hal, nevesítsük, az Aranyhal, kötődik a lényeghez, mármint a poszt lényegéhez. Arról lesz szó, hogyan működik a világ. Röviden s tömören.
Különböző néven hívunk dolgokat, amik valójában ugyannak a valaminek a különböző állomásai. Vannak az érzelmek, abból születnek az energiák, az energiákból meg születik a világ. És ugye azért ördögi a kör, mert a világ hatással van az érzelmeinkre.
Rob tanította, hogy minden energiához pontosan egy szín tartozik, a szívárvány spektrumában - és persze a nem látható színekben - benne van az egész világ összes lehetséges energiája. Csak néha nagyon apróak a különbségek, két szín nem ugyanaz, nem pont ugyanaz. És fontos a színharmónia. Én mostanában észrevettem, hogy öntudatlanul kezdek színeket asszociálni zenéhez, látom egy zene színét. Kövér Bandi, a MantraPornó előző zeneszerzője született szinesztéziás volt, ő eleve így kevert, hogy addig állítgatta, amíg tetszett neki a szín.
Az érzelmeink színekre fordított leírása az, amit úgy hívnak az ezók, hogy aura.
Érzelemnek azt hívjuk, ami belül van, de egy emberhez közel már "érezni" hogy mi van benne, főleg az "érzékeny"ek számára, mert amennyiben nem húzza fel valaki a pajzsait, akkor kiáramlik körülötte energia formájában. Amit meg lehet érezni. Ilyenkor mondjuk, hogy érezni a szeretet melegét, vagy egy jeges pillantást, ezek már energiák, amiket érzékelhetünk.
És a sok belőlünk kiáramló energia pedig ott kering körülöttünk - legtöbbször a szobánkban, mert ugye ott vagyunk a legtöbbet, és ezek az energiák szépen létrehozzák a dolgokat. Ezért fontos a feng shui, vagy a rendrakás :) kultúrától függően elnevezve, mert a szobánk hatással van az érzelmeinkre, és ezáltal arra is, hogy milyen világot teremtünk magunknak.
Az érzelmi energiák ugyanis még önmagukban nem életképesek, azok csak feltöltenek dolgokat, pont úgy, mint a színek.
A gondolatok azok, amik a formákat meghatározzák. Ezért a gondolataink által létrehozott képek, gondolatformák töltődnek fel érzelmi energiával. Erről szól az agykontrolltól az ilyen-olyan meditáción keresztül minden. Minél élesebben el tudod képzelni, és minél nagyobb lelkesedéssel tudsz benne hinni, annál jobban megvalósul. Megrajzolni, és kifesteni, ennyi az egész. :)
Most már én is kiadhatom a tizenhétezredik valósítsd meg önmagad könyvet :)
Parabens e Estrelar
Húha.
Tegnap este súlyos koncert volt.
"Menjünk vissza 1965 körülre, Rio de Janeiroban három klub üzemel közel egymáshoz, ahol igazából megjelenik először a bossa nova. A régi dalokat új ízzel kezdik játszani, Gilberto, Jobim, és az egyik klub, ahol a legjobb énekesek és gitárosok lépnek fel, annyira pici, hogy a zenészek koncert után mindig kimennek az utcára beszélgetni. Itt viszont a dühös lakók, akik aludni szeretnének üvegekkel, palackokkal dobálják meg őket, ezért a klubok utcáját elnevezték bottle alley-nek. (Palack sétány vagy ahogy tetszik :)
Én a bossa nova második generációjához tartozom, és ezt a dalt az akkor "megdobált" zenészeknek írtam, akik hatással voltam rám is.. "
Ahogy az éveket számolgatom, inkább hetvenhez lehet már közel, mint hatvanhoz, vokálban büszkén mutatja meg a max. harmincötéves feleségét, szőke brazil, egyáltalán nem brazil vérű, csak hangú, és lelkű. Fáradtnak tűnik azért, de a szemében ott villan valami csibészes, valami erotikus.
Fontos továbbadni az örökséget. Persze az igaz módja ennek az, ha együtt játszol valakivel, és talán erre is lesz majd módom valamelyik B-betűs városban, de a hallgatás is fontos. Azok, akik a zene igazán intenzív korszakában ott voltak, azokat hallani élőben. Sajnos Milest már nem hallhattam élőben, de Jarrett, Zawinul, Corea, (Hancock még igazából kimaradt, csak a szabadtérin a kerítés mögül..), mind nagyon fontos volt hallani, látni.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója, most úgy gondolom, hogy a legjobb zenék akkor születtek, a jazzben biztos, hogy mindenki azt próbálja koppintani, ami akkor volt valamelyik zenekarban, de a rockban is krautrock vagy Beatles, kb. ugyanaz pepitában, max. hangosabbra van masterelve, és egy kicsit kevésbé érdekes.
Valle bácsi meg akkor kezdte, például azzal, hogy megírta a Summer Sambát, ami azóta is egy sztenderd, amit a hakni előtt gyorsan átnyálaz az ember, hogy akkor most játsszuk-e vagy sem, most dúdolom, ha hallanátok, tudnátok. Alap bossa nova.
És nagy dolog azokat látni közelről, akik ezeket tényleg megírták egyszer negyvenöt! évvel ezelőtt.
Ami meg külön vicces, hogy itt most legalább mínusz tíz fok van éjszaka, de -18-at is lehetett hallani, nem tudom kinek higgyek, de ebben az időben egy vérbeli Riói zenét hallgatni elég fura. A közönség is kicsit lassan hangolódik rá, mert a német lélekkel ez elég ellentétes azért. De a végére persze nagy a hangulat, tánc, minden. Nemsokára kezdődik a riói karnevál, talán meg kéne nézni, nem?
Búcsúzóul egy klipet küldök, ami összefoglalja az életérzést, meg a szám is nagyon jó, bár tudom otthon most mindenki a hóesésről posztol, de attól még:
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g&feature=related
tud élni azért, nem? :)
Tegnap este súlyos koncert volt.
"Menjünk vissza 1965 körülre, Rio de Janeiroban három klub üzemel közel egymáshoz, ahol igazából megjelenik először a bossa nova. A régi dalokat új ízzel kezdik játszani, Gilberto, Jobim, és az egyik klub, ahol a legjobb énekesek és gitárosok lépnek fel, annyira pici, hogy a zenészek koncert után mindig kimennek az utcára beszélgetni. Itt viszont a dühös lakók, akik aludni szeretnének üvegekkel, palackokkal dobálják meg őket, ezért a klubok utcáját elnevezték bottle alley-nek. (Palack sétány vagy ahogy tetszik :)
Én a bossa nova második generációjához tartozom, és ezt a dalt az akkor "megdobált" zenészeknek írtam, akik hatással voltam rám is.. "
Ahogy az éveket számolgatom, inkább hetvenhez lehet már közel, mint hatvanhoz, vokálban büszkén mutatja meg a max. harmincötéves feleségét, szőke brazil, egyáltalán nem brazil vérű, csak hangú, és lelkű. Fáradtnak tűnik azért, de a szemében ott villan valami csibészes, valami erotikus.
Fontos továbbadni az örökséget. Persze az igaz módja ennek az, ha együtt játszol valakivel, és talán erre is lesz majd módom valamelyik B-betűs városban, de a hallgatás is fontos. Azok, akik a zene igazán intenzív korszakában ott voltak, azokat hallani élőben. Sajnos Milest már nem hallhattam élőben, de Jarrett, Zawinul, Corea, (Hancock még igazából kimaradt, csak a szabadtérin a kerítés mögül..), mind nagyon fontos volt hallani, látni.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója, most úgy gondolom, hogy a legjobb zenék akkor születtek, a jazzben biztos, hogy mindenki azt próbálja koppintani, ami akkor volt valamelyik zenekarban, de a rockban is krautrock vagy Beatles, kb. ugyanaz pepitában, max. hangosabbra van masterelve, és egy kicsit kevésbé érdekes.
Valle bácsi meg akkor kezdte, például azzal, hogy megírta a Summer Sambát, ami azóta is egy sztenderd, amit a hakni előtt gyorsan átnyálaz az ember, hogy akkor most játsszuk-e vagy sem, most dúdolom, ha hallanátok, tudnátok. Alap bossa nova.
És nagy dolog azokat látni közelről, akik ezeket tényleg megírták egyszer negyvenöt! évvel ezelőtt.
Ami meg külön vicces, hogy itt most legalább mínusz tíz fok van éjszaka, de -18-at is lehetett hallani, nem tudom kinek higgyek, de ebben az időben egy vérbeli Riói zenét hallgatni elég fura. A közönség is kicsit lassan hangolódik rá, mert a német lélekkel ez elég ellentétes azért. De a végére persze nagy a hangulat, tánc, minden. Nemsokára kezdődik a riói karnevál, talán meg kéne nézni, nem?
Búcsúzóul egy klipet küldök, ami összefoglalja az életérzést, meg a szám is nagyon jó, bár tudom otthon most mindenki a hóesésről posztol, de attól még:
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g&feature=related
tud élni azért, nem? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)