2010. december 2., csütörtök

utolsó tangó

Végre egy jó film.. Az a baj a filmekkel, hogy az ember nagy nehezen rászánja magát hogy elmenjen vhova, vagy letölti, vagy akármi, rákészül, minden, aztán meg csalódik. Béna zenét egyszerűen kinyomom fél perc után, de egy film az egy film, azt az ember azért már megnézi, meg hátha később beindul, vagy megjavul, de általában nem. Aztán meg kinek van kedve megint elpazarolni egy délutánt.. :)

Ez annyira jó volt, hogy igazából nem is akar az ember a filmmel foglalkozni, csak azzal, amiről szól - és végülis ez a cél, mint a színdarabnál, hogy ne az alakításokat nézegessük, hanem a darabot.

Milyen érzés lehet esküvő előtt egy héttel análszexbe bocsátkozni egy ismeretlennel? Mi van Brandóban, a bútorok nélküli lakásban, a nevek nélküliségben, ami nincs a vőlegényben? Mekkora ereje van a nyers szexnek? A szex dönt? Az ösztönünkhöz kell őszintének lenni, vagy az életünkhöz? Amit a testünk érez, az a szerelem, vagy amit hinni akarunk, az? Fel tudunk-e nőni úgy, hogy gyerekek maradjunk? Mindenkinek el van cseszve a kapcsolata? :)

ezeket, és még sok más izgalmas kérdést tehet fel magának az, aki megnézi a filmet..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése