elvont post

Valamiért ma éjjel olyan gondolataim voltak, hogy muszáj voltam elolvasni az általános relativitáselméletet, meg egy kis kvantummechanikai alapokat, persze csak olyan óvodás szinten, szép nagy hasonlatokkal. (Egyébként érteném a matekot is, mit nekem parciáli diff. egyenlet, ok? :) De zenészek már nem olvasnak számokat és képleteket.

Elmondom nektek a fizika (egyébként én mindig is szerettem a fizikát, a sci-fiket is, meg öveges prof. kísérleteit is) jelenlegi alapvető problémáját. Van két elmélet, az egyik az általános relativitáselmélet, amely tulajdonképp elmondja, hogyan épül fel a makrokozmosz, igazából egy nagyon jó leírás a gravitációra. (tér-idő görbület, stb.)
És van a kvantumelmélet, ami meg nagyon jól leírja, hogyan épül fel a világ kicsiben, atomok és azalatti dolgok szintjén. Mindkét teória tulajdonképp néhány apró sötét foltot kivéve konzisztens. De a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem lehet a kettőt közös nevezőre hozni. Matematikailag nem megy.

És a fizikától elvonatkoztatva (lehet még ennél is elvontabban, kérdi a zenész) ráismertem erre a jelenségre. Minden dolog szétválasztható fekete-fehérre, de a valóság meg mindig szürke, és a fekete nem tudja, mi a fehér. A szürke már sejti, attól függ mennyire világos, vagy sötétszürke.

Mondjuk vegyük a gyakorlatot és az elméletet. Ég és föld, tartja a mondás. Feltesszük, hogy van valami középső harmonikus állapot, amikor mindkettőnek a befolyása egyenlő (tarotban a hatos kártyák :) Onnan nézve egyszerű megérteni, hogy valami végletesen gyakorlatias, vagy hogy valami végletesen elméleti. Mindkettő egyenlő arányban megvan benned, onnan könnyű bármelyik irányba elindulni. Azonban az elméletből nézve a gyakorlat tökéletesen idegen. Csak az elméletből lehetetlen eljutni a gyakorlatba, ahogy a gyakorlatból is lehetetlen kitalálni az elméletet. Persze szerencsére nincs teljesen fehér vagy fekete, de akkor is szinte lehetetlen az átjárás.

A zenében ha csak klasszikus darabokat tanulsz meg, és begyakorolsz az ujjadat hol ide, hol oda téve, esélyed sincs arra, hogy megértsd, hogyan épül fel az egész. Ha meg összhangzattan könyveket olvasol, és csak papírod és ceruzád van, soha nem fogsz tudni egyetlen dalt sem megírni - ha nem hallod, játszod, gyakorlod.

Avagy házat is más dolog megtervezni, és megépíteni - de végsősoron mindkettő kell.

Ez a legnehezebb dolog, amivel meg kell birkózni, amikor a kőműves elé lerakják az autoCadet, amikor a filozófus rákészül élete első Tettére, amikor a gitáros meglátja a kottát, ilyenkor senkitől egy pisszenés, tessék megállni féllábon és a levegőt is visszatartani.. :)

A fizika egyébként fura dolog - maga az elméletek gyártása. Van egy elméletünk, amit a világból veszünk. Valamit megfigyelünk, és arra gondolunk, hogy akkor valami más majd ugyanúgy fog működni. Ráillesztjük a sémát. És mivel ugyanabból a dologból, a világból vettük ki, ezért valamennyire igaz is lesz. De mivel máshonnan vettük ki, ezért teljesen meg biztos hogy nem lesz igaz. Ezért nem lettem fizikus.. :)

najó, vasárnapra ennyi elég is..