Csendes havazásba torkollt a hét, így aztán igazán karácsonyi hangulat van Szánkow utcáin, ahol eddigi a klinikumba érkező megvadult ossie nyugdíjasok biciklis-manőverjeitől kellett tartani, most pedig a kisgyerekek huzatják magukat oda-vissza az 50-es villamos mentén. Az idő lassú, naponta többször látom az ablakomon bekarcoló faágakat, amint csodás japán tusrajzként illegnek az enyhe szellőszürke hangulatban.
A tévétornyunk most a legszebb, kicsit homályos, szürke alapon szürke, néhány pirosan izzó pöttyel, mint egy idegen civilizáció itt ragadt követe, vagy a mi soha meg nem valósuló modernségünk jelképe. Egyszer majd fogja magát, és elszáll, visszamegy, ahonnan jött. De most a legénység szétszóródott a Warschauer Strasse környéki klubokban, és lehetetlennek tűnik őket újra összetoborozni. Úh. belátható ideig biztosan maradnak.
Ja, és megjött a halam. Igaz, negyedakkora, mint amekkorát szerettem volna, dehát ez egy ilyen világ. A lényeg, hogy világít.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése