Parabens e Estrelar

Húha.
Tegnap este súlyos koncert volt.
"Menjünk vissza 1965 körülre, Rio de Janeiroban három klub üzemel közel egymáshoz, ahol igazából megjelenik először a bossa nova. A régi dalokat új ízzel kezdik játszani, Gilberto, Jobim, és az egyik klub, ahol a legjobb énekesek és gitárosok lépnek fel, annyira pici, hogy a zenészek koncert után mindig kimennek az utcára beszélgetni. Itt viszont a dühös lakók, akik aludni szeretnének üvegekkel, palackokkal dobálják meg őket, ezért a klubok utcáját elnevezték bottle alley-nek. (Palack sétány vagy ahogy tetszik :)
Én a bossa nova második generációjához tartozom, és ezt a dalt az akkor "megdobált" zenészeknek írtam, akik hatással voltam rám is.. "

Ahogy az éveket számolgatom, inkább hetvenhez lehet már közel, mint hatvanhoz, vokálban büszkén mutatja meg a max. harmincötéves feleségét, szőke brazil, egyáltalán nem brazil vérű, csak hangú, és lelkű. Fáradtnak tűnik azért, de a szemében ott villan valami csibészes, valami erotikus.

Fontos továbbadni az örökséget. Persze az igaz módja ennek az, ha együtt játszol valakivel, és talán erre is lesz majd módom valamelyik B-betűs városban, de a hallgatás is fontos. Azok, akik a zene igazán intenzív korszakában ott voltak, azokat hallani élőben. Sajnos Milest már nem hallhattam élőben, de Jarrett, Zawinul, Corea, (Hancock még igazából kimaradt, csak a szabadtérin a kerítés mögül..), mind nagyon fontos volt hallani, látni.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója, most úgy gondolom, hogy a legjobb zenék akkor születtek, a jazzben biztos, hogy mindenki azt próbálja koppintani, ami akkor volt valamelyik zenekarban, de a rockban is krautrock vagy Beatles, kb. ugyanaz pepitában, max. hangosabbra van masterelve, és egy kicsit kevésbé érdekes.
Valle bácsi meg akkor kezdte, például azzal, hogy megírta a Summer Sambát, ami azóta is egy sztenderd, amit a hakni előtt gyorsan átnyálaz az ember, hogy akkor most játsszuk-e vagy sem, most dúdolom, ha hallanátok, tudnátok. Alap bossa nova.
És nagy dolog azokat látni közelről, akik ezeket tényleg megírták egyszer negyvenöt! évvel ezelőtt.

Ami meg külön vicces, hogy itt most legalább mínusz tíz fok van éjszaka, de -18-at is lehetett hallani, nem tudom kinek higgyek, de ebben az időben egy vérbeli Riói zenét hallgatni elég fura. A közönség is kicsit lassan hangolódik rá, mert a német lélekkel ez elég ellentétes azért. De a végére persze nagy a hangulat, tánc, minden. Nemsokára kezdődik a riói karnevál, talán meg kéne nézni, nem?

Búcsúzóul egy klipet küldök, ami összefoglalja az életérzést, meg a szám is nagyon jó, bár tudom otthon most mindenki a hóesésről posztol, de attól még:
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g&feature=related

tud élni azért, nem? :)