Don-kanyar

Na mostantól minden évben meg fogok emlékezni a Don-kanyarnál elhunyt II. magyar hadseregről, mert igencsak sikerült átérezni, milyen lehet a mínusz 20-25 körüli időben megpróbálni hazajutni. Persze a körülmények azért még mindig civilizáltabbak, arrafele nem járt S-bahn, még félórákat késve sem, nem is értem, hogy aki hazatért, az hogyan volt rá képes.
Irgalmatlan hideg volt, van éjszakánként, nappal meg csendesen havazik már 1-2 hete, a közlekedés tényleg kaotikussá kezd válni, a vonatvezetők a délutáni csúcsban kalapáccsal rohangálnak, és próbálják megtisztítani a ráfagyott latyaktól az ajtókat. A késések amúgy nem lennének olyan nagy baj okozói, ha ez nem egy buliváros lenne, dehát az.. Talán vasárnap hajnalban nagyobb a forgalom, mint a reggeli csúcsban.. :) Najó nem, de azért.

Most látogattam meg első ízben az A-tranet, ahol kicsit több mint egy éve játszottam, és ami annyira jó élmény volt akkor. Milyen furcsa, ahogy életünk díszlete változik, egyszer minden sugárzó izgalom, később megszokott otthonos hétköznap, majd unalmas, döglött ponty. Pedig minden ugyanott, ugyanúgy van.
Egyébként nincs ugyanúgy. Tavaly több volt az élet, és persze csak egy estéből nem lehet következtetni, de mivel sok-sok helyen voltam már, ki merem mondani, hogy ahhoz képest ami 1-2-3 éve volt itt, Berlin is egy kicsit válsággal küzd. Valószínűleg nagyon sokan jönnek, és nehéz ezt koordinálni már. Van egy határvonal a kellemesen pezsgő, fiatalos, szexi város, és a metropolisz között, és most azon a vonalon ingázik a város. Méreteit és intézményeit tekintve nem egy Párizs, London, New York, de a jelentőségét, érdeklődést és aktivitást tekintve bizony nem sokkal van lemaradva. Ha le van. De a jövő elkerülhetetlen, visszafordítani nem lehet semmit, csak alkalmazkodni.
Szóval A-trane, és most kellemesen beszélgettünk a jazz jelenéről Robertoval, Norival, és a jammek is jelentőségüket vesztik, ha már van kivel játszanod, de addig, nagyon jó hogy vannak, jazz-zenész társkereső.. :)
Nori pont az a karakter, mint Lolo volt. Pici, közösségi, csaj nélküli.. :) Olyan fura, hogy az ember be tud vonzani ilyen hasonló funkciójú embereket.. Csak persze Nori irgalmatlan jól játszik, ez azért különbség.. :)

5. esbjörn svensson - dolores in a shoestand
jazzes posthoz jazzes dal tartozik, bár ez még később jött volna, de lássátok, én KREATÍV vagyok, merek váratlant húzni! Jöjjön az ötödik a sorban! Esbjörn bácsi sajnos búvárkodás közben meghalt, de amíg élt, addig megkerülhetetlen zongoristává nőtte magát a kis európai színtéren. Koncertfelvétel, ismét csak javasolni tudom az egész koncert meghallgatását (live in hamburg). Nem tudom, folyamat-jazz? eurojazz? melodic jazz? Érzelmes, az tuti.
http://gaborcsordas.com/files/dolores.m4a