karácsony előtti

http://recorder.blog.hu/2010/12/22/2010_legjobb_albumai_a_nemzetkozi_zenei_szaksajto_szerint

Találtam ezt az érdekes linket, és több gondolat is ébredt bennem miután pár albumot letöltöttem/belehallgattam a listán gyakran előfordulóak közül.

Ez az indie vonal szörnyű. Fejezzétek be légyszi. Sose volt jó, most se az, hogy valaki olyan brites nyávogósan elkezd valami elvontnak szánt szövegrészletet, és megszólal valami tipikus dob+gitár+basszus indiepop/rock alap. Márminthogy csomó zenében lenne fantázia, meg van is ötlet, de a végén mindig ugyanaz a kicsit modifikált Radiohead szám lesz belőle. Vagy Oasis, vagy Beatles, ha megyünk vissza pár évtizedeket. Ez a vinnyogós éneklés katasztrofális. És persze a brit megmondóemberek vannak túlsúlyban, ha ők ráböknek egy birminghami bandára, hogy menő, akkor aztán nem sok telik el, és még itthon is nyolc rajongói klub alakul. Egy félévig.

Ez a vokóderes ének, nu RnB vonal még rosszabb. Ebből kevesebb van a listán, de igencsak nehéz fél percig is hallgatni, nem hogy egy albumot, nem hogy ez volt a legjobb.

Találtam olyant is, ami tetszett, és belemászok a karácsonyi roham után, de összességében ez a kritikus dolog továbbra is teljesen homály szerintem. Ne vegye magára senki cikkíró, de zenéről írni, meg általában művészetről, szóval hát nehéz. Aki nem csinálja, annak azért, aki meg igen, annak azért. És persze itt is nyilván a kiadók diktálnak, kimondva-kimondatlanul. De végülis valszeg még így is ezek a legjobbak tényleg.

Most érzem első ízben, hogy közelebb vagyok a tűzhöz, mint akik itt írnak a londoni blogspot motor elől. Berlinben előrébb van a zene. Olyan post-dubstep, amit itt istenít az egyik újság, és az év harmadik lemezének választja, abból Berlinben van vagy 10 kiadónyi. Én már unom, nemhogy felfedeztem. Siriusmo sehol? Nagylemeze nem volt, dehát van akit így is felvettek a listára pár ep-vel. Majd talán jövőre már nagy kegyesen berakják a top20-ba az új Massive Attack meg a Killers közé. Egyébként egyetlen igazán jó lemez van a listán, az a Flying Lotus, az annyira jó, hogy a pórnép nem is érti csak a csattogás részét, pedig nagyon sok van még benne, sok réteg, csak a jazzereknek túl hangos, a hiphoppereknek meg elképesztő összetett. De legalább elismerik.

Na jó böngészést, az én listámon is kimaradt pár, amit röviden pótlok, majd jönnek a zenék is:

11. richard bona - don't stop loving me

Ez igazából nem különleges vagy újszerű, de annyira jó, hogy csomót hallgattam, amikor épp dinamikára volt szükségem. Elképesztő ritmusszekció, olyan nagyon szellősen funkos, mint Hargrove, vagy Prince, és irtó pozitív energia. Ez a cédé egy Budapesten felvett koncert. Afrika meets America. (on A38)
http://www.youtube.com/watch?v=063pfXpNp8o
(nem vagyok benne biztos, hogy ez az album verzió, de pankowban hagytam a cédét, mindenesetre nagyon hasonlít)

ez meg egy fantasztikus bónusz:
http://www.youtube.com/watch?v=iimMKWF7SK0

9. steve roach - looking for safety
Ez a kanapélátogatók számára csak "a félórás szám" címen ismert zene, teljesen rákaptam meditációhoz, pont valahogy a lelassult légzés, lelassult és tágult tudat tempóját fogja meg, és valami olyan gyengédséggel, hogy még én is hallgatom, akinek aztán szinte minden zene túl sok ha meditálok. Túlságosan elvonja a figyelmem. Jó igazából ez is, de ezt nagyon megszerettem. Kb. 1984-es a zene, dupla cédé, de igazából bármilyen Roachot érdemes hallgatni ami ebből a meditatív vonalból van, kb. ugyanez az élmény. Főleg a Structures from Silence album (mondjuk van egy rakat, amit nem ismerek)