Leonardo a levesben

És végül, annyi kacskaringó után megfejtettük a dolgot: otthon kell lemezt felvenni. Nem is lehet másképp rendesen, mert muszáj az a lazaság, az a nyugi, hogy nem érzed az ikszezres órabér ketyegését. Hogy nyugodt füllel tudsz döntést hozni: Kuka, vagy kuka? :)
Tulajdonképpen a klasszikus ének és hangszerfelvételhez semmi szükség már a stúdióhoz, annyit kellene tenni ezeknek a helyeknek, hogy bérbe adják a cuccot, egy előfokot meg egy mikrofont, és a delikvens otthon aztán addig szenved, amíg csak tud.
Mi pedig most tulajdonképp elhoztunk egy előfokot kipróbálni a hétvégre, aztán a terv szerint 5 nap alatt felvesszük a 7 dalt, és szevasz.
A valóság persze más, a különböző előző esti szétcsúszásból megérkezve kell egy kis idő a bemelegedéshez, és aztán észre se vesszük, hogy már négy órája éneklünk, és még mindig csak egy dal fele van úgy ahogy kész, a füled, agyad szétmegy, már minden szarnak tűnik, vagy semmilyennek, aludni kéne rá.
De ez a focusrite isa one egy csoda. Még az én hangom is jó lesz, énekesi karriert kezdek fontolgatni, ez a lényege persze a kölcsönadásnak, kipróbáljuk, és egymásra nézve fontolgatjuk, honnan is lehetne pénzt szerezni, mindössze kilóötven kéne, valahol vicc, hogy milyen olcsó.
A jogdíjakra várni késő, most kell a cucc, sajnos, befektetés nélkül esélytelen.
Sugi hangja meg a másik. Meg ha látnátok, hogy készül ez az egész.. Gondolkodtunk pl. azon, hogy kéne egy rövid werkvideót csinálni majd egyszer pl. egy szöveg elkészüléséről, hát az haláli. Sugi mondja magyarul, hogy mi jut eszébe, melyik excsávójára passzol az adott szitu, én meg a sztaki fordítjuk be nyersen angolra, aztán próbáljuk ráhúzni a dallamra kihúzogatva a szavak felét, meg rhymezone, meg ami még kell.. :)
Amúgy, ha valamiért, ezért gratuláció illet, hogy megint bazmeg megírtam egy albumnyi dalszöveget, pedig úgy álltam neki, hogy több ilyen nem lesz, nem hogy lemeznyi, de egy darab szöveg. Se. És aztán meg milyen líra lett itt bazmeg. :)
És nem is lehet másként, szövegírás mint olyan, nem létezik, mármint célirányos, főleg angol szövegírás. Illetve igen, de nem elég pop, minden szövegíró azt hiszi egy ilyen helyzetben, hogy ez most a Kispál, vagy valami angol altercucc, nem, itt nem a szöveg a lényeg, nem tizenhat szótagos sorok és értelmetlen költői képek kellenek a gyerekkori szexuális zaklatási élményekről, itt egyszerű, ritmikailag jól műkődő rövid sorok.
Meg hogy nem elég a lemezt meghangszerelni, zeneszerezni, keverni, szövegírni, de most jön majd a videóklip rendezés-forgatókönyvezés, hát persze mindig is szerettem volna filmet csinálni, de a helyzet nem a szeretésről szól, hanem a muszájról, mert akárkihez fordulsz, max. szart kapsz, drágán. És végülis ötletek vannak, csak az idő és energia faktor gázos.
De hát ez van. Leonardo ehhez képest szakbarbár, mehet a levesbe.

Tök más téma, csak eszembe jutott egy kérdés:
Létezik olyan, hogy két ember másvalaki miatt utálja egymást? Vagy finomabban, hogy egy harmadik ember képes meghatározni egymás iránti viszonyulásukat?