Múlt szombaton találkoztam valakivel,
valakivel, aki mosolygott,
aki emlékezett rám,
aki segíteni szeretett volna,
aki nem a saját problémáit nyomatta,
vagy ingyen kért segítséget,
akit az érdekelt, hogy mi van velem,
aki felvidított, és megnevettetett,
és már majdnem jól is csinálta, ami a dolga! ( amúgy nyugi, a technikus volt a koncerten)
Ez így együtt annyira fura volt, hogy nem volt más választásom, minthogy
felvontam a szemöldököm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése