Legyen ön is!

Ó, kedvesek vagytok, írjak blogot meg ilyesmi..

Az élet kísértetiesen tud hasonlítani a Milliomos játékhoz. Vannak szintek, egyre nehezebb kérdésekkel. Az eleje még a legtöbb embernek sikerül - persze azon röhögünk a legnagyobbat, aki már az elsőt is elrontja - de azért egy ideig mindenki eljut. Aztán egyszercsak olyan kérdés jön, ami nehéz. Nehéz, nem tudjuk a választ, esetleg volt egy intuíciónk az elején, kicsit gondolkodtunk racionálisan - kombináltunk, kijött valami másik válasz, és persze ott a Vágó is, aki meg mintha egy harmadikat sugallna, de a fene tudja. Kicsit izzadunk, megjelöljük, és jó a válasz, elégedetten dőlünk hátra. Most jön megint egy-két könnyű, de aztán beüt valami biológia, vagy ki tudja, bakker, hát ezeket az órákat már gimiben is ellógtam, teljes a homály. Csak tippelni tudnék, de ahhoz meg túl nagy a kockázat, megálljak? Megelégedjek azzal az élettel amit már elértem? Tudom, hogy van tovább, sőt sokkal tovább is van, de megéri kockára tenni mindent, és esetleg veszíteni? Szerencsére van segítség, vagy a legjobb barátunk - ezért kell ám barátkozni! - vagy a józan ész, az emberek általános véleménye, vagy harmadiknak a szerencse, mert egyszer életünkben, egy igazán fontos pillanatban bizony akár szerencsénk is lehet.
A külső segítség jól jött, továbbmentünk, és bizony, ha elértünk egy-egy mérföldkövet az életben, akkor az a jó, hogy teljesen már nem is tudunk visszaesni, ezt a pénzt már mindenképp haza lehet vinni.
Tudásunk, tehetségünk, talpraesettségünk és bátorságunk ismét meghozza eredményét, és pár kérdést bravúrosan megválaszolunk. Egy teljesen egyértelműnek tűnő ponton azonban Vágó elülteti a bogarat a fülünkben - biztosan? Kicsoda is ez a Vágó? Ha Tarot lap lenne :) akkor biztos az ördög lapja lenne, mert ő se nem jó, se nem rossz, csak saját magunk felerősítve.
Magunkkal is meg kell küzdeni, hiszünk-e magunknak, meg akarunk-e felelni magunknak, meg akarjuk-e mutatni, sőt végsősoron, miért is jöttünk ide? Nyerni akarunk? Játszani? Vagy csak valaki benevezett minket?
Nem hiszünk Vágónak, és jól tesszük, továbbmegyünk. Egy kérdéssel később azonban ismét valami nagyon nehéz jön. Nem tudjuk a választ, elfogytak a segítségek, és most valahogy Vágó is semleges marad. Ki akarnak ejteni? Kitapogatták a gyengém? Meg lehet állni, de tovább is lehet menni, sok van még a végéig. Bátran megjelöljük a ráérzésünket, és ..
Rossz válasz.
Vége, szomorú zene, kikísérnek a stúdióból, megmarad a csekélynek tűnő biztos nyeremény, és mehetünk haza.

Van ilyen az életben is, hogy egyszercsak egy kérdés már túl nehéz, nem tudjuk megoldani, és lerombolunk sok mindent abból is, amit addig megnyertünk. Sok idő eltelhet, élünk, gondolkodunk, tapasztalunk, és az életben az a szép, hogy egyszer megint ott találjuk magunkat a székben, ugyanannál a kérdésnél. Nem két esély van, hanem végtelen esély. Újra ott vagyunk, és most már magabiztosan ikszelünk, és megyünk tovább - ki meddig szeretne kockáztatni, ki mivel érzi elégedettnek magát. (én persze csak a főnyereménnyel, bár húsz millából is jó kis stúdiót lehetne..)
A főnyeremény az élet vize, csak az kérdés, van-e kedvünk játszani?