a stréber művészeknek

Tetszik ez a Rimbaud, mintha hasonlítanánk egy kicsit..

Két élményből indul ki a gondolatmenetem. Friss galéria, vagymi, itt ebben a kis utcában a médbájjú felé van, és megint hatalmas tömeg volt tegnap este, mindenki borospoharakkal flangált, jólöltözött huszonötéves csajszik, meg kicsit idősebb férfiak - kiállításmegnyitó volt. Wine and art galéria, vagy mi a szomszéd, mindenki beszélgetget páran sürögnek a borospoharak körül - ezúttal nem mentem be potyázni, mert egyedül nem akkora poén, de azért a képeket megnéztem, ha már.
Nem jut eszembe a csaj neve, de a lényeg, hogy több díjat is nyert, ilyen ösztöndíj, olyan pályázat, emilyen verseny. És hát egy pillanat alatt látszott, hogy rohadt gyenge. Nem az, hogy olyan közepes, semmilyen, hanem az, hogy szar. Tudom, pont én pampogtam a múltkor, hogy kritikában ne írjunk ilyet, de ez nem kritika.. :)
A concept art nagyon megfertőzte a magyar képzőművész köröket, nem bírnak lejönni róla, pedig már vagy 40 éve? hogy ez kint menő volt? Azért van ez persze, mert a concept art a legolcsóbb művészet, semmi nem kell hozzá, csak egy ötlet, de hát pont olyan is a hatása, hogy az ember kattan egyet, hogy mi is ez? Ja értem, és aztán megy tovább. De ez a kiállítás még concept artnak is nagyon gyenge volt, nem is értem, matyóhímzéses testfestések voltak lefestve különböző testrészeken, persze lehet csak azért fújolok, mert nem olvastam el a mágikus a4-es lapot a kiállítás mellett, amin a nemzetközi kiállítások mellett meg lett volna magyarázva, hogy ez most miért is fantasztikus.

A másik meg a Piri által mutatott vérgrófnő zeneszerzőnőjének biográfiája volt. őt sem nevesítem, ott is a lényeg, hogy felsorolva ki tudja hány díj, ösztöndíj, mesterkurzus, továbbképzés, ennél a zeneszerzőnél hordta a teát, annál bébiszitterkedett, stb.
Csak épp az a baj, hogy nem tud megírni egy dalt.

Azt akarom ebből kihozni, hogy borzasztó veszélyes az, ha az ember művészkörökben elkezd az iskolai, szakszervezeti, stb. csoportok értékelésére támaszkodni, sőt ebből élni. Mert szemlátomást ha ügyes az ember, évekig el lehet lenni alapítványok, pályázatok, ösztöndíjak, egyéb állami meg más szervezeti csorgatott pénzeken, úgy, hogy közben halvány gőze sem lesz arról, hogy mi is az a piac. Mit is kell ahhoz tudni, hogy el tudjál adni valamit, ne adj isten ebből még meg is tudj élni a saját lábadon, karriert is tudj csinálni, elismert is tudjál lenni, sőt ne adj isten a végén még te legyél az, aki meghatározza az adott stílus, irányzat jelenét, jövőjét, szóval hogy híres is legyél? Mert titokban mindenki erre vágyik! Mindenki.

Persze nyilván ki kell használni, ami adódik, csak hinni nem szabad annak, hogy mit mond egy tanár, egy díj, egy szervezet, ugyanis a vége persze az lesz, hogy egy idő után már több pénz kellene, meg előre kellene haladni, és az ember inkább elmegy grafikusnak egy webdizájn céghez és azt mondja, hogy ebben a közegben, meg stb.

Mert az a helyzet, hogy rohadt jónak kell lenni, hogy legyen esélyed, de akkor meg is lesz. Az lehet még baj, ha túl jó vagy, de az Magyarországon egészen kivételes esetben fordulhatott csak elő, amióta meg a külföldi piaccal is versenyzünk, szerintem teljesen kizárható. Csóri Van Gogh nem volt ilyen szerencsés, ő pl. túl jó volt. De ettől ne tartsunk, csak ha fogynak a fülek.
Szóval hogy az embernek minden erejével, erőforrásával, idegszálával, stb. arra kell törekednie, hogy fejlődjön, hogy teret nyerjen, mindig magasabbra tenni a mércét, és akkor egyszer csak azon veszi észre magát, hogy. Mármint remélem.. :)

Btw. Vacak egy álmom volt, mágikus harcba keveredtem, és levágták a bal kezem gyűrűsujját.. Tudjátok, hogy ez a legnagyobb félelmem, hogy valami történik egy ujjammal, vagy a kezemmel.. Inkább a szemem, mint az ujjam! Szerencsére reggelre meglett..