sing a song

Szóval ezt most talán jobb lenne, ha énekesnők nem olvasnák, közben meg persze mégis. :)

Ismét fantasztikus felfedezést tettem, ami kívülről annyira triviális, de belülről meg egyáltalán nem - arról van szó, hogy abban a pillanatban, hogy beteszel egy éneket a zenébe, egy olyan éneket, ami nem csak háttérben, vagy effektként funkcionál, abban a pillanatban a zene elveszíti központi szerepét, és megmarad kíséretnek.
És ha egyszer kíséret lett, onnantól meg lehet ugyan erőlködni mindenféle dologgal, de úgysem figyel oda senki, mindenki az énekre, a szövegre fog figyelni a lemezen is meg élőben is.
Mert hogy arról van itt szó a sorok között, hogy készül a saját szóló projectem első lemeze rohamléptekkel, és most pl. van egy dal, amibe úgy nagyon hallottam az éneket, hogy beleférne, de mégsem akarok bele, mert utána azt is hallom, ahogy ettől az egész elveszíti a karakterét, mármint azt, ami most annyira tetszik benne, és lenne egy másik, de az meg megint valahol kompromisszum lenne, és abból most egy időre elegem van.
Illetve az is lehet, hogy arról van csak szó, hogy bizonyos éneklés beleférne, és nem venné át az irányítást, de ilyen meg itthon nincs - hallok bele egy jóvágású feka gyereket a Sonar Kollektiv istállójából, pl. Colin Corvez szerintem jó lenne.. :)
Egy énekessel az átlag körülbelül egynegyedes, tehát nyolc dalból mondjuk kettőben lesz olyan az ének, hogy nagyon jól passzol, és a többi hatban meg inkább elvesz, mint hozzáad. És ez most teljesen független attól, hogy úgy amúgy mennyire tud valaki énekelni, tessék senkinek nem magára venni - egyszerűen két ember között ennyi közös van, a maradék hatban különbözünk. Ezért is kell, meg szoktak több énekessel dolgozni azok, akik megtehetik, egyébként én is megtehetném lassan, volt már itt pár ifjú reménység a Magyar utcában, csak valahogy még nem hallom bele a hangot, és amíg nem hallom bele, addig nem is lesz benne ének.
Csak a kőkemény funk és a fülbizsergető textúrák, és a ...!! :)