lehet más?

Politikai tippmixem:
Igen alacsony részvétel mellett:

Fidesz 61%
Jobbik 19%
MSZP 11%
LMP 4.2%
MDF 3.8%

egyéb shit: 1%

Ebéd közben röhögtem egy sort indexközeli blogok bejegyzésein, aszondja, elfogyott az LMP pénze, várja az adományokat a kampányra, komment:
Ki az a hülye aki a kuporgatott pénzét arra költené, hogy cigánygyerekekkel plakátolják ki a várost? :)

De amúgy persze, elfogyott, csak épp lépni nem lehet a belvárosban a plakátok, matricák, citylightoktól, eddig is zsebpénzből ment vajon, vagy ezt is Putyin tolja, mint a Jobbikot? :)
A belvárosban sztem messze meghaladja a többi pártot az LMP promója, épp csak a fél Astoriát beborító Kovács Pisti plakát hiányzik, mert ő gondolom az LMP-be igazolt amúgyis, ott van megfelelő szabadság az elképzeléseinek megvalósításához, nyugodt tüskézéshez az oviban, vagy most már nagyobb lett négy évvel, akkor nemtom.
Vagy már nyolc éve volt az első adag? Az biztos, hogy akkor a régi Astorián laktam, és az négy éve lehetett? Ki tudja ezt követni.

Na muszáj volt utánajárni, Kovácspisti négy éve nyomult, és akkor öt éves volt, sajnos megszüntették az oldalát, mert biztos vagyok benne, hogy volt egy flesses siteja, csak már arra nem emlékszem, mit szeretett volna, vagy mit mondott, vagy egyáltalán. De most már kilenc éves, és ha van egy kis esze, akkor lehúzza valamelyik pártot újra a maga kis promóciós haknijával, szerezne vele párezer voksot, az tuti.

És akkor muszáj az ellenállhatatlan nosztalgiahullámnak engedni, hogy mi is volt itt ebben a választási ciklusban.. Mert nem kevés, és akkor még finom voltam és nőies.
Négy éve kiket ismertem egyáltalán a mostani facebookos falamról? :)
De talán tényleg vannak ilyen ciklusok, az ember bekerül valahova, és akkor sokáig egy kör a meghatározó az életében, aztán egyszercsak szép lassan másfele visz az út, és már csak egy emlékkönyv-bejegyzés, vagy egy oldie fotó emlékeztet.

Régebbről valahogy kevesebb a fotó, nem voltak még kisgépek, ájfónok, néha játszom azzal, hogy megpróbálom visszaidézni, hogy mondjuk huszonkét éves koromban milyen volt, mit hallgattam, mivel foglalkoztam, kik voltak körülöttem, szóval hogy én milyen voltam, vannak régi töredékek, szövegek, néhány fotó, naptár (akkoriban se vittem túlzásba), és szép lassan összeáll újra a kép.

Persze a tudatállapotokban szándékosan utazni nagyon nehéz, szerekkel könnyebb, nehéz elképzelni, milyen másnak lenni, sőt szinte lehetetlen elképzelni, hogy Lehet Más az, aki most én vagyok.