london bridge is fallin' down

Ismeritek ezt a kis dalocskát? Volt egy kazim az őskorban, amin ilyen angol dalok voltak, így visszagondolva elég depresszív a hangulatuk valahogy, főleg az illusztrációkkal ami a könyvben volt, Sing-a-song of Sixpence, ez volt a könyv címe..
Angliában van valami depresszív, lehet, az időjárás, hogy ezer éve nincs vérfrissítés és ezért csúnyák a nők, hogy nem tudnak főzni, stb.
Az Aliz csodaországban feeling, meg Sárga tengeralattjáró, ez a nyomasztó, rád telepedő érzés, na ez ott van végig. Meg az a béna zene, én bevallom, falnak megyek a brit zenétől, attól a kiejtéstől, ahogy énekelnek, nincs rosszabb, mint a britpop, britrock, még a Beatlest se szeretem, hiába jó.

Az a beállás, ahogy a brit fejű gyerek azzal a hanyag tartással felmegy a színpadra egy színes pólóban, farmerben, meg zakóban, így félrenéz, és a létező legprimitívebb három akkordot elkezdi játszani olyan beleéléssel, mintha ő találta volna fel a rakenrollt, és persze mögötte áll egy olyan sajtópower, hogy kis-kínáig mindenki elhiszi, hogy ez tényleg így is van.

És most az orrom előtt a térkép, nálam a térkép az kell, tudnom kell, mi hol van, mi mivel függ össze, ha nincs térkép a fejemben, akkor az egy béna, és kiszolgáltatott érzés, amikor az ember utólag tudja meg, hogy mennyi mindent hagyott ki, csinált rosszul, amiatt, mert nem volt felkészülve rá. Mert azért London egy picit nagyobb annál, hogy intuitíve el lehessen indulni, ez már Berlinben is bukta volt. Persze ilyenkor azért jól jön egy ájfón, meg is simogatom gyorsan.

Szóval hogy fogalmam nincs London kerületeiről, hogy hol mi van, hol vannak a klubok, hol milyen metrók járnak, stb. A látványosságok nem különösebben érdekelnek, bár délelőtt is csinálni kell valamit, dehát a múzeumok úgyis végtelenek, mint a szemed mélye.

Kell egy kis rutin, hogy az ember tapasztalt turista legyen, hogy be tudja jól osztani az időt, energiát, pénzt, mert ugye ott van az, hogy minél több mindent látni, de ott van az is, hogy hullafáradtan meg nem tudsz élvezni egy koncertet ami mondjuk éjfélkor kezdődik, és ami háromszor jobban érdekel, mint az összes ruha és dizájnbolt amit napközben végignéztél (bocs.. :)

Berlinben az vált be, hogy nyolckor felkeltem az ingyenreggelihez, és este hattól nyolcig, amikor már a boltok, egyebek zárva vannak, de koncertek még nincsenek, visszamentem aludni, olyankor ráadásul kevesebb török volt a környéken, aztán reggel 4-5 körül meg haza. De azért ez fárasztó, és ugye 3-4 nap után az ember szervezete beadja a kulcsot. Más kérdés, hogy 3-4 napra megyünk :)

Tehát elő a térképet, hol vannak a legjobb klubok, jam sessionök, úgyis mondhatnám, mi a londoni Prenzlauer Berg?