road

Be kell valljam, szeretek a lemenő napban elhajtani egy dobcuccal telepakolt autóban valahova az ország még ismeretlen csücskébe, pár óra után Marci is elhalkul, és tökéletes az idill, az útmenti fák tűéles ágai között kandikál ki a feketébe hulló ég, autópálya, két város közt olyan, mint két hang közt a csend.
Aztán egy meglepően hangulatos hely, az ország biztosan legnagyobb diszkógömbje, csocsókirály, baszanova, és még sokan mások. Csak valami halvány vörös fény világít, mint a Rouge-ban, moziplakátok, backstage szendviccsel, borral, persze festetlen falak, és padlóra hamuzás - két zenekar viszont már nem fér el hátul, feszül, szegények bénák, nagyképűek, és.

Aztán a kibekkelt, kifotelezett órák, lassan csorog, szépen gyűlnek az emberek, a hangulat lassan megindul - jó ott lenni egy helyen nyitástól zárásig, látod az ívét, meg az is, ha az ember csak nézi az elhaladókat a kiskörúton pár percig (bár ez már lehet hogy túl nagymamás fless.. :)

Közben lemegy a koncert, kb. ennyi jelentőséggel, mint itt egy fél sor, csocsó és hotdog és fotel, közben a gimis csajok belógnak Krisztivel a backstagebe a "sztárokhoz" - Te sztár vagy, mondják neki, de inkább a másik énekessel bandáznak, mert az fiúbb.
Hogy is volt? Szvíítcsájldofmájn, ez volt háromszázszor így fonetikusan a végén, brr.

Aztán fáradtan behuppanás, könnyű álomba szenderülés egy basszuserősítő két oldalán, van, akinek még lelkiismeretfurdalása is tud lenni a mai világban, ilyenkor mindig elismerően csettintek, aztán csak néhol villannak fel a fények, hotelek, plázák, Budaörs, és mire felnézek már csak Dani autójának csücskét látom a Magyar utcából kikanyarodni.