hétköznapok

Hmm, jó érzés arra ébredni, hogy a dalaid egy ibizai rádióműsorba invitálják, a vicc az, hogy ez tulajdonképp olyan természetesnek tűnik most, mint főzni egy teát, néha el is felejtem az ilyesmiket mondani a telefonba este, ja igen, keresett valami portugál kiadó, meg akarnak valami remixet, nem tudom.. :)
Elindulni egy dalversenyen, és azon filózni, hogy mekkora esélyem van a húszezer dolláros fődíjra a nemtomhányezer jelentkező és kategória között - de ha egyszer tényleg jó a dal, akkor az ember ezen kezd gondolkodni.. :)
Vagy beülni a száztizenhét méter hosszú (ez minden posztban egyre hosszabb) Steinway mögé a nyolcas stúdióban, ez is olyan hétköznapi érzés, hogy végülis csak a petőfi rádió. De egyébként valahol ez így van, a programozó se flessel be azon, hogy egy új phpt kap, a tanár se, hogy egy új órát tart. Csak azért mégis, a zene nem teljesen olyan, mint a munka. És még mindig iszonyatosan sehol se vagyok, ahhoz képest, hogy igazából hol vagyok. De ez már itthon nem is lesz másképp, erről már letettem, és ez a kontraszt nagyon ijesztő, és nem sok jót ígér még kis hazám számára. Ezért is szorítok a kis X-eknek, hogy legalább ők mutassák meg.. :)

Még mindig minden olyan zavaros, hogy hogyan is lesz, benne vagyok projektekben, amik most már persze könnyedebbek, most már könnyű szívvel adom az időmet, de azért félév még van, és addig is nehéz kitalálni, hogy mire feküdjek. Még mindig minden csak lóg a levegőben, és amíg nincs a kezemben a repjegy, addig ez így is lesz.

Aztán meg amit már rég vártam, egy kis spirituális fürdő, pont egy éve voltam utoljára, és most jött el az ideje, kész vagyok, szép vagyok, most van kedvem mindent új szemmel látni, jöhet a csúcsélmény, épp ráérek egy kicsit. :)