osztódás

A modern életnek van egy érdekes tulajdonsága az úgymond régivel szemben. Míg régen nagyon-nagy általánosságban az embernek volt egy élete, egy szerelme, stb. addig mostanában ez egész veszélyesen meg tud sokszorozódni. Illetve el is tud tűnni.
Vannak olyan életszakaszok, amikor az ember képes úgy érezni, hogy egyáltalán nincs is élete, megint máskor meg mintha 3-4 is lenne. Az utóbbi évben én leginkább ezt érzem, hogy 3-4-5 teljes embert kívánó projectet szeretnék futtatni, és emellé az a vicces, ha az ember barátnője szintén hasonló életstílust nyomat.. :)
Persze olyan is volt, hogy egy évig semmi. Csak Bobi, Pepi.. :)
A szerelemmel is elő tud fordulni, hogy dupli, sőt triplikálódik, így lehet a nyűgös szingliből előbb boldog dupli, majd izgatottan fickós (ford. horny) tripli, később fejvesztve menekülő kvarpli.

Persze miért élünk több életet, mert egyből nem tudunk megélni, és miért szeretünk többet, mert eggyel nem tudunk mindent megélni. Csakhát minden osztódással magunkból is veszítünk, még ha nem is fél emberek, de háromnegyedek leszünk, minden osztódással egyre részlegesebb, és egyre kétezertízesebb.