Mindannyian tele vagyunk dolgokkal, és ha zenét hallgatunk, akkor a zene megmozgat ezek közül valamit - ráhangolódunk, együtt rezgünk, átveszünk valamit, a zene formál minket, nevelgeti a bennünk lakó apró hajtásokat.
Azonban mindannyiunkban más hajtások bújnak meg, vagy inkább más mértékben fejlettek ezek - ezért jó együtt zenét hallgatni, ezért jó egy zenét mutatni.
Észrevettem ugyanis, hogy egész máshogy hallatszik egy zene, ha valakivel hallgatod, ha valaki mutatja, de főleg akkor, ha olyant mutat, amit amúgy nagyon szeret, mert olyankor a két vagy több ember összekapcsolódik, és tulajdonképpen te is az ő fülével fogod hallani.
Igazából a zeneküldése egyáltalán nem pótolja ezt, mert kell a fizikai jelenlét, az, hogy a másik ott van tényleg. Mindenkivel másra kezdek figyelni egy zenében, van akivel a keverés apró részleteire, van akivel a ritmusra, van akivel az egész dal hangulatára, mindenkivel másra.
Szóval ha meg akarunk érteni egy fajta zenét, talán mert már szeretnénk bővíteni az ízlésünket, cikinek érezzük, vagy unalmasnak, akkor menjünk el egy barátunkhoz, és kérjük meg, hogy mutassa meg a kedvenceit - garantáltan ki fog bennünk is csírázni valami, amitől szép lassan új irányokba tudunk majd haladni.
Az a vicces, hogy ugyanazt a dalt, ha egyedül nyitjuk meg, tíz másodperc után áttekerjük, míg ott tetszeni fog! Persze az egész közeg is számít, például Berlinben egész máshogy szól az elektro, itthon olyan primitívnek tűnik, ott meg spirituálisnak.
Gagyi Berlin. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hú, ezt most mintha én írtam volna... És szoktam is ilyet csinálni, majdnem mindig, amikor valakit megismerek, különleges kapuk egymásba, amiken jó belépni... és teljesen más zamata lesz így tényleg.
VálaszTörlésSzerintem nem írhattad volna Te, mert nem találom a következő kifejezéseket: megvilágosodás, minden eddiginél, önmagam, mélyre mentünk, stb.. :)
VálaszTörlés