ritmus

Sztem sok értelme nincs a ritmus lejegyzésének, mert amíg a hangok azért viszonylag különálló dolgot alkotnak, addig a ritmust semmi értelme elemeire bontani. Tulajdonképpen a valódi ritmus megközelíthetetlen azzal a gondolkodással, ami az egész rész osztogatásaival próbálja meg minél aprólékosabban leírni a ritmus valódi időbeli képletét. Ez a felfogás a végsőkig kocka, és ellenkezik a valósággal.
A valóságban a ritmus felbonthatatlan, és bár valóban létezik egy keret, egy ismétlődő egység, de azon belül a hangok, tulajdonképpen a hangsúlyok egyáltalán nem esnek az ütem kettővel való osztogatásával keletkező vonalazáshoz. A lábdob egy picit előbbre van, a pergő hátrébb, a cinek "szvingelnek", és ami még ennél is fontosabb, hogy a ritmus tulajdonképpen egy dalhoz tartozik, inkább azt írom, hogy lüktetés, nem is, hogy ritmus, inkább groove.
És ez a lüktetés egyáltalán nem változtatható meg tetszőlegesen, nem lehet egy dalba bármilyen variációt beleiktatni, egy adott ritmusképlethez nem lehet akármit hozzárakni, vagy megváltoztatni. Olyasmi ez hát, mint egy fa, élő, van egy növekedési szabálya, és egy dal különböző eljátszásai olyanok lesznek mint a különböző platánfák, úgy egyformák, és úgy különbözőek. Az osztogatós módszerrel csak kristályokat lehet építeni, de élő dolgokat nem.
Ezért is van az, hogy pl. nincs jó magyar dobos, mert osztogatják az egészet, van amelyikük iszonyú gyorsan és pontosan képes ezt megtenni, de a dobolása mégis egy zakatoló, konstruált valami lesz, de hallgass bele egy Roy Hargroveba, vagy Princebe, és bár a ritmusképlet elvileg tök egyszerű, a zene mégis húz mint állat, mert él.
Hát ez van. :)