2010. június 3., csütörtök

lament

aztán egyszer meglesz minden, amiről azt gondoltad, hogy kell - és akkor?
Akkor még mindig megvan ugyanaz az érzés, mint először, amint meghallottál egy dalt, ami megborzongatott, most is borzongat.
Mintha az egész csak pótcselekvés lenne, az egész..

egy halk hang tiltakozik, de csendre intem, nem, még nem jött el a te időd!

milyen érzés egy másik kontinensre költözni egyedül?


De aztán meg törperős színre lép, az én tudatom a legaCÉLosabb széles a földön, a célra vagyok állva, nem mellé, nem sodródva, nem megtörve, nem csalok, nem ámítok, hanem szépen, pontosan végigsétálok a bársonyszőnyegen, fel az emeletre, kilépek az ünneplő tömeg elé, aztán tovább, és egy félreeső szobában körbe-körbe hallgatom a kedvenc c64-es zenémet..

1 megjegyzés: