Van egy ilyen szám a készülő lemezen, hogy Sacrifice. Egy másfajta áldozatról szól, de most tegnap valahogy előkerült ez a gondolat a beszélgetésben, és mintha egyértelmű lett volna, hogy a felnőtt élet velejárója az áldozat. Hogy ahhoz hogy két ember együtt élhessen, valakinek, vagy mindkettőnek igazi, húsbavágó áldozatot kell hozni. Szüleimnél apám hozta meg azt, hogy összeköltözött nagymamámmal, és majd harminc évig elviselte, nagynéném kiköltözött Bécsbe, és ezért cserébe nem gyakorolhatta tovább a pszichológusi szakmáját. Most nálunk is vidám a kérdés, feladjuk-e a karriert, vagy legalábbis a karrierben a következő nagyon fontos állomást, amit itt ugye Berlin, ott az ipar, vagy megpróbálunk távkapcsolni éveken keresztül, vagy..
Szóval ez nem finom süti.
Kezd egyre világosabbá válni, mi is ez az áldozat-kultusz, miért kell áldozni valamit az istenek segítségéért, miért kell meghalni azért, hogy élhessünk.
2009. október 24., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése