Próbán érzem néha úgy, hogy szinte semmi mást nem teszek, mint különböző embereket próbálok terelgetni. Sokszor közös irányba kell tartani azokat, akik mindig széthúznának, néha egy-egy embert kell óvatosan visszatéríteni arra az ösvényre, amin (mint részeg artista egy kötélen biciklizve) haladni próbálnak. Mintha az utóbbi időben olyannyira ezt tartanám fontosnak, hogy közben önmagamat szinte el is felejtem. Jó ez? Mintha úgy érezném, hogy saját magam erőltetése olyannyira nem visz sehova, hogy szinte lényegtelen is, és inkább csak mások mögé állni érdemes. Szinte csak irány vagyok néha, észak az iránytűnek.
- hogy vagy?
- jól, és te? szerelmi ügyek?
- haladtunk nagy lépésekben, már megfogta a mellem!
- ok, akkor gyere majd holnap.
- ok, csá!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése