tag 4, teil 2: techno macht spass!

Igazán nagy megfejtést nem találtam vasárnap estére, pénzem már nem volt, jazzt nem akartam megint hallgatni, pedig a vasárnap este inkább a jazzt kínálta volna, mint a partizást, és hát energiaszintem a nulla körül rezgett kitartó fluktuációval. Kinéztem ezért egy éttermet, ahol elvileg psyhadelic és experimental stílusba sorolt koncert volt, meg is támadtam a terepet gyorsan. Sajnos szokás szerint itt is másfél órás késés volt, úgyhogy kénytelen voltam addig egy sör mellett lamentálni az étkező németeken (és egyebeken), meg csodálni az étterem belterét, ami megint csak brutálisra sikerült. A koncert maga felejthető volt, hát ezt net és myspace nélkül nem volt könnyű belőni, igazából ezt a nyolcvanas évek eleje new wave feelinget akarták megvalósítani a fiúk, csak annyira nem tudtak zenélni, hogy ez sikerüljön, mindenesetre én a new wavere gondoltam közben, és így végülis jó lett. Kicsit bosszantott, hogy kidobtam 3 eurót úgy, hogy másfél óra várás, és 3 szám után lelkifurdalás nélkül felálltam, de csak egy kicsit.

Ez már a Prenzlauer Berg, folytatván kicsit Berlin negyedeinek krónikáját. Ez egy klasszikus parti és shopping negyed, tulképp a Schönhauser allee és a Prenzlauer allee által kijelölt terület, már nem teljesen a centrum, de még nagyon közel - bizonyára ezért is lett annyira felkapott amikor a kilencvenes években elkezdődött a klubalapítási láz - itt van a híres Kastanienalle, a fő ruci-utca, meg a Mauerpark, ami egy hatalmas bolhapiac tulajdonképpen, de annál jóval több is. Tényleg, ott is voltam a délelőtt folyamán még ezen a napon, igazából az előző bekezdésbe tartozna, de végülis sok említésre méltó nem történt ott, csak azok a hatalmas szappanbuborékok voltak nagyon menők, a galériában meg lehet nézni.

Szóval a Prenzlauerben akartam mindenképp aznap este valamit, és átsétáltam a Café Zapata felé, ami egy elég sűrű környék kulturálisan, egymást érik a galériák, kocsmák, és a kurvák is. Ein bisschen schmusen? Kérdi tőlem két lenge hölgy is, akik azonban messze felülmúlták a hazai kínálatot, gyorsan be is fizettem egy körre, akarom mondani gyors léptekkel minél messzebb távoztam a kísértéstől.. :) Haskát, kokaint sem vettem az utcán, ez is elég könnyen megoldható lett volna, hanem inkább benéztem a Zapatába. Egész véletlenül techno-electro buli volt, és úgy döntöttem, hogy maradok, mert kíváncsi lettem, hogy tolnak egy ilyet végig. Hat live act volt az éjszakára kiírva, természetesen itt is hajnali egy körül jött a tömeg, addig nem nagyon, és volt program 5-6-ig is. Mondtam már, hogy minden koncert rohadt jól szólt? Ez is, pedig szemlátomást laptopok voltak, meg pár kontroller, bár nem láttam a színfalak mögé.

A többi helyen is, amit láttam, feltűnt, hogy ezt a stílust nem szokták djzni, hanem mindenki szinte a saját számait játssza, és élőben rakosgatja össze Abletonban mindenféle kontrollerekkel. Jó persze ez a zene azért nem vészesen bonyolult, egyszerre max. 4 sáv szól, egy lábdob, egy cin, egy basszus, meg egy melodie, vagy effekt, aminek valami zeneszerű hatást kellene keltenie. Ez most kicsit cinikusnak tűnik, de amúgy ez a valóságban nagyon is működik, és most értettem meg, hogy lehet a love parade-en többszázezer embert napokig táncoltatni ilyen zenére, hát ez itt genetikus. És benne van a levegőben az egész, tehát rád is hat, megmozdulsz, és táncolsz, és jól érzed magad, mosolyogsz, és még valami ami fontos, hogy ez közösségi zene, nem páros, vagy körtánc, de mégis mindenkinek táncolsz, az egész terem egy nagy test, aminek te egy része vagy. Van amúgy a technonak tánclépése is, és megdöbbentően szemléltem, hogy 15-16 éves csajok milyen tökéletességgel tudják ezt járni, minta salsa, vagy valami komoly társastánc lett volna, úgy mozogtak, ahogy kezdett a buli bemelegedni.

Én persze bőven szarul voltam ahhoz, hogy bulizzak, meg inni sem tudtam mit, úgyhogy kicsit körülnéztem fenn a Tachelesben, ami a Zapata felett van. Ez egy ilyen tűzraktér szerű nyitott közösségi ház, kicsit ijesztő hangulata van, mert az egész házon nincs egy négyzetcenti felület, ami ne lenne összefirkálva. De ahogy feljebb mész, felbukkannak a váratlan elemek, kávézó a teraszon, kiállítások, egy klasszikus moziterem, ötvösműhely, satöbbi. Elég destruktív azért az egésznek a hangulata. Valahogy ezt a keményebb részét elkerültem Berlinnek, pedig van itt sötét oldal is keményen, nem csak jazz meg kultúra, hanem a lélek sötétebb bugyrai is. Hardcore klubok, pl. a Mokum, de a klasszikus techno fellegvárak, mint a Berghain. És persze a berlini szexualitás. Gay, bi, leszbi, transz, fétis, SM, swinger, mindenféle parti van, persze normális partik is pároknak, meg olyan is, ami szingliknek, mindenféle glam cuccba kell menni, lehet táncolni, ez is jó lehet, mert itthon ez a night klub kultúra is kicsit csökevényesen átalakult szimpla bordély reklámba nyíregyházi színvonalon. (értsd a stricikre és kurvákra is)

De ez nagyon tetszik, hogy az ember például elmehet egy jazz koncertre egy templomba, utána meg a párjával egy erotik-partira a bőrszerkójában. Szép finoman nem árt feltérképezni az embernek a saját vágyait és szexualitását. Szoktatok például szexfilmet nézni? :) (Mármint nem töcskölős pornót!)

Visszamentem még a Zapatába, telt ház, szokás szerint, egy énekesnő is feljön, második szett, a tömeg őrjöng, a zene egyre jobban átitat, viszont egyre jobban elvesztem az utolsó erőtartalékokat is, mérlegelni kell, a józan ész dönt, és hazaindulok. Csúcs volt ez a buli, mindez vasárnap hajnali kettőkor..