Tag 2: The City

Der Stadt, parasztkám, ez most dojcsland.

Hát igen, folytassuk a nyelvvel. Dánglish - gondolom umlauttal a hivatalos nyelv, mely gyakorlatilag egy német-angol keverék, első nap még angolul próbáltam beszélni, kicsit féltem, és próbáltam turistát játszani, de aztán hogy minden németül van írva, rájöttem, hogy tulképp az agyam ösztönösen németül gondolkodik már, és felesleges beleerőltetni az angol szavakat a mondatokba, amik maguktól úgyis valahogy németesen fognak kanyarodni egy idő után. De attól még a Dánglish az létezik, és amíg nem jön egy holland, vagy egy bajor, addig nincs nagy baj.. Ők aztán se németül, se sehogy nem tudnak, csak nyomatják azt, amiről ők azt gondolják, hogy az német.

Másnap reggel aztán kipattantam az ágyból tettrekészen, és szereztem múzeumlátogatós kártyát, amivel 3 napig tulajdonképp az összes múzeumba be lehetett menni, és ezért elég tömören végignyomtam ezeket, kicsit olyan érzés volt ez, mintha egy svédasztalos vacsorán szeretnék jóllakni egy hónapra előre - szóval azért az élményeket nehéz tömöríteni, egy idő után egyszerűen már nem fér több, de hát nehéz a turista élete. Így aztán a következő napok olyanok voltak, mintha 2-3 napig tartottak volna, sokszor én is a fotókat hívom segítségül, hogy ja hát itt is voltam, tényleg.

Reggel kicsit még az esőben bóklásztam az Oranienburger környékén, és érdekes módon egy temetőbe jutottam, tudvalevő, hogy szeretem a temetők hangulatát, ez is remek volt, az egyik része valami itteni francia közösségé volt már pár száz éve, a másikban pedig megtaláltam Hegelt, és Brechtet. Jó lett volna még a többi hírességet is felkeresni más temetőkben, de erre most nem volt igazán idő. Nachtses mal! Brecht sírjánál gondolkodtam el azon, ahova a feleségével temették, hogy tulajdonképp nem az a kérdés, hogy kit engedünk az ágyunkba, hanem hogy kit engedünk a sírunkba!

Itt aztán kicsit megtagadtam a fotózást, mert inkább élveztem az életet. Jött egy konstruktivista kiállítás a Guggenheimben, ami elég minimálka volt, az Altes museum görög szobor és köcsög-gyűjteménye, meg a Hamburger Bahnhof. Most inkább csak az utóbbiról fogok írni, a görögökről majd a Pergamonnál, mert az azért nagy fless volt. Valahogy most Berlinben a nagyon régi, meg a nagyon modern tudott megfogni, a Hamburger az egy pályaudvar, amiből múzeumot csináltak, rohadt nagy az egész, és a kortárs művészetnek van szentelve. Volt egy csomó installáció, videó, meg persze plasztika, kép, és az nagyon jó, hogy meg van az egésznek a tere, szóval sokszor attól lesz hatásos valami, hogy van mögötte egy tízszer ötméteres fehér fal. Nem fogok mindenre kitérni, de volt a kiállítás közepén egy videó, aminek az volt a lényege, hogy az alkotó három percen keresztül ordít a kamerába. Kicsit a végén elfárad, és van kb. 10 másodperc szünet, de aztán újrakezdődik, és egész nap megy. Mindenki a teremőrök hátát veregette!!
Vagy egy ház, ami akkorára volt tervezve, hogy egy ember minimális helyszükséglete ki legyen elégítve, hát az is rémisztő volt belülről. Vagy egy videó, amin hülye amcsik kettévágnak egy házat, splitting a címe, egy megint másikon pedig a land art úttörői építenek egy 48 méteres spirális szigetet a Nagy-Sós Tóba, és ezt videózzák. Itt jöttem rá egy csillagokat ábrázoló kép láttán, hogy tulajdonképpen a spermában pont annyi kis sejt van, ahány csillag az égen, mert mindegyik egy lélek, ami születni akar. Így kerül a tejút a szemetesbe.. :) Aztán továbbgondolva reggelinél a másik szakrális folyadék meg a méz, a tej mellett, a mézben viszont minden csepp egyforma, mert az az arannyá vált lélek. Najó, hamvaskodásból elég lesz ennyi.

Jártam még az új építésű kormányzati negyednél, meg a főpályaudvaron, és főleg az utóbbinál volt az az érzésem, hogy valami sci-fi novellába csöppentem az egymást több szintben keresztező vágányok láttán, ijesztően modern volt az egész. Muszáj még említés szintjén szólni a főtéren felépített tiroli kunyhóról, amiben brutál sramliparti volt, alig bírtam kimenekülni, már kezdték is a Tirol is lei oans, meg az Engel von Marienhof c. opuszokat. Meg az a hülye kalap, most már utánajárok.

Aztán partitime jött, a Knaack klubban már kinéztem magamnak otthon a Transformer di Robotert, ez olyan trash disco electro funk, vagy nem tudom mi lehetne, nagyon bejött a neten, és lemásztam. Na ez a klub olyan igazi, filmbe illő sötét hely volt, nem túl nagy, de annál bonyolultabban bejárható, olyasmi hangulat, mint a Meteo-ban, olyan cyberpunk. Itt is csúszott a kezdés pár órát, de aztán nagyon jó lett, brutál basszus, brutál szólás, füst, fények, minden. Igaz, közönség csak épp szállingózott még, a tizenegy óra rohadt korán van ám itt! Két figura csinálta a live actet, egy ének meg egy szinti, egy rakás laptop meg ilyesmi, és nagyon élvezték, fel is vettem, csak sajnos torzít mint állat. Itt kell megjegyeznem, hogy minden koncert, vagy parti amin voltam, nagyon jól szólt, a pultok, cuccok mindenhol baromi jók, szemlátomást ehhez eléggé értenek a fiúk..
Aztán itt a szomszédban (ez már a Prenzlauer) volt a Magnet, ide kár volt bemenni, mert igazából egy csomót vártam, és a koncert is csalódás volt, de ezt nehéz volt kiszámítani. A The Vortex játszott, ilyen igazi fos angol gitárzenét, valamelyik tag az Oasisban is volt, azt is utáltam mindig. De azért megvártam, hogy milyen lesz, és jól szóltak ők is nagyon, meg azért egy jó kétszáz ember csak beesett erre a helyre is.

A buliba járó emberek leginkább 18-20 éves kor környékén levő németek. Nagyon sok van belőlük, ezért nem tűnnek fel közöttük a külföldiek, úgy tűnt nekem, hogy nem tudnak elég helyet nyitni szegény berliniek, hogy elférjen az összes bulizni, szórakoznivágyó ember. Itt amúgy ez az indie-electro keverék zene volt a sláger, nekem annyira nem az esetem, de szerintem ez egy elég eltalált párosítás, és itthon is nemsokára menő lesz. Vagy nem tudom, ritkán járok táncolni itthon. Lehet hogy már le is járt.. :) Meg annyira nem az ivásról szól az egész, hanem arról, hogy jól érezzék magukat az emberek, és ez általában sikerül nekik. Van egy csomó éjjelnappali is, ahol csak piát lehet kapni. Most ez kicsit ellentmondás, de sebaj. Szóval amit tudnak, megtesznek az ügy érdekében.

A közlekedésről akartam szólni, mert elképesztően jó. Van egy fotó az U,S és M -bahn hálózatról, szóval elég sűrű a dolog, de ez is a lényeg, hogy minden jár éjszaka is, mindig ki van írva, hogy mikor jön a következő, és mindig akkor is jön. Na jó, volt hogy egyszer majdnem 2 percet késett valami, de tekintve, hogy utaztam vagy százötvenszer.. Ellenőr nincs egyáltalán, gondolom ilyen becsületkassza szerű dologban gondolkodnak, haha. És tulképp minden értelmes helyre el lehet jutni csak metróval vagy s-bahnnal (hév-szerű), buszra egyszer ha szálltam, a 100-asra, mert az ilyen emeletes panoráma járat, a főúton megy végig, villamosra meg csak arra, ami a szállástól ment az Alexre, de később rájöttem, hogy kerülőnek tűnő S-bahn + metró kombó tulképp gyorsabb.

Szóval ez volt az első igazi nap, és valahol a városban rengeteg mászkálás meg élmény nagyon kiütött, és valahol észre sem vettem, hogy a gondolatok is formálódnak, már nem itthon vagyok, nem kell lassan gondolkodnom, hogy mi merre, és végre utolér a szabadság.