A barbár viselkedés egy korokon átívelő jelenség, akármilyen szép kis önmagában tökéletes közösséget hozol létre, néha a semmiből megjelenik. Lerohanja Rómát, annektálja Tibetet, vagy Egyiptomot, a magas szintű civilizáció tehetetlen a nyers erővel szemben. Valami ilyesmi a barbárság lényege, hogy meg sem hallgat, és szúr, ha meghallgatna, akkor azonnal eldobná fegyverét, és beállna a birodalom építőinek sorába. Csakhogy a barbár annyira rosszul van, annyira szenved, hogy meg sem hallgat - előbb szúr, rombol, pusztít - utána meg már nincs mit hallgatni. A SOTE gólyabál koncertjén éreztem így - persze már a gyülekező emberek láttán sejtettem, hogy gond lesz - hogy itt a barbár viselkedéssel van dolgunk, hiába vagy apró, szép, és kidolgozott, hiába van meg mindennek a helye a kis világodban, a barbár jön, lekever egyet a szöges bunkójával, aztán rohan tovább.
Na kb. így éreztem magam ezen a koncerten. Aki ott volt, tanúsíthatja... :) És ez egy egyetemi buli volt, ahol az ország elméletileg elit fiatalsága gyűlt össze, a jövő értelmisége, elvileg ennél csak lejjebb van. God knows, mindenesetre egy vigyorgó arcot láttam azért hajnalban: Welcome to Hungary! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése