wayne shorter

Aebersold bácsi alapjaira szoktam gyakorolni itthon, és most sikerült épp a Wayne Shorteres könyvtárat megnyitni - amivel valahogy összekapcsolódott két korszak a jazzben. (Te jó ég, mennyivel korábban kellett volna ezt felfognom.. )
Rájöttem hogy Shorter mekkora király, főleg mint zeneszerző, vagy hát hogy is mondjam, mert persze fújni is jól tud, de ő nem a virtuozitásával került be a zenetörténelembe, hanem az invenciójával.
Vannak olyan időszakok, amik nem annyira látványosak kívülről nézve a fejlődésben, mert a látványos mindig az, amikor hirtelen valami nagyon megváltozik, csakhogy a a hirtelen változásoknak mindig előkészítésre van szüksége, valami összekapcsolásra a háttérben, ami innen, negyven év távlatából nem is annyira világos. Nem is volt nekem világos, hogy mi változik, mi az a hatalmas különbség a Miles Davis első és második kvintett között, pedig óriási, gyakorlatilag a Shorter számokra épített második kvintett az, ami a mai napig definiálja a mainstream jazz kompozíciós világát, itt húzódik meg a nagyon éles határvonal a régi, a sztenderd, meg az új között. Mert persze egyéni hangon voltak újítók, mint Coltrane, akár Monk, de ők nem új utat raktak le, hanem a saját kis üstökösüket húzták az égen, amit csodálni lehet, de követni nem, Shorter viszont az egész műfajnak jelölte ki az új vágányt. És a mai napig bizony, ha az ember például jazztanszakos vizsgakoncerten van :) - valahol ezt a gondolkodásmódot hallja, ez ma a jazz nyelve.
Miles is bevallja, hogy a hatvanas években és végén főleg azok a zenészek határozzák meg a zenéjének irányát, akik bekerülnek a bandába, nem pedig ő, és hogy a nagy ötletek főleg Shorter, Zawinul, meg a többiektől jöttek, ő csak tulajdonképp összefogta a bandát, beült középre, de azért persze nem elhanyagolható módon ő volt az, aki - mondjuk nagy szavakkal - spirituálisan vezette a társaságot, elég meghallgatni azt a trombitahangot, és világos, ki a főnök, még akkor is, ha az idő nagy részében a fotelből szemléli a dolgokat.
De ez most nem Milesról szól, hanem Shorterről, aki a mai napig aktív, pont Boros Gábor barátom nyilatkozott ámuldozva a Müpás koncertjéről, hogy mennyire modern, és hogy még most is valahol a jazzhajó orrában fújja, lassan 70-80 évesen, nem tudom mennyi lehet, de minimum. Meg ezek a dalok, most az E.S.P és a Fee fi fo fum volt a két legnagyobb flash, de ezek annyira ott vannak az egész Weather Reportban is, csak kicsit megszintizve-meghangszerelve-megnyálazva Zawinul bácsi által. Aztán ott meg a világzene jön be később, de a hetvenes évekig végig ez a Shorter-koncepció a domináns.
És hogy mi ez? Hát erről nem is írtam, csak itt lelkendezek. Ha valakit érdekel, csöngessen fel, és megmutatom, az a legegyszerűbb.. :)