IX.

Van egy sanda gyanúm, hogy sokan közületek még életükben nem hallották végig Beethoven IX. szimfóniáját. Nálunk ez karácsonykor fel szokott kerülni a lemezjátszóra/playlistre, és pár év kihagyás után ma csodálkoztam rá ismét - jó kis németes megalomán anyag, de valahol mégiscsak jogosan lett az eu himnusz, a nyugati civilizáció egyik csúcsteljesítménye.

Beethoven az első zeneszerző, akinek a zenéje küzdelem. Hamvas rá is flesselt erre, és egész jókat ír róla, bár néha túlzásokba esik, amik máskor nem zavarnak annyira, hogy a zenéhez kicsit konyítok, itt igen. :) Most ahogy hallgattam, mégsem a küzdelem érzése dominált számomra, inkább azt éreztem, hogy annyi hang van, és mind jó, és hogy ez elkezd átváltoztatni, a fülhallgató két párnája között úgy éreztem, mintha egy nagy láng lenne a fejem.

A bemutatón a közönség ovációban tört ki, amikor vége lett a műnek, csakhogy Beethoven még vezényelt, pár ütemmel el volt csúszva a valósághoz képest, ugyanis töksüket volt már addigra.. A karnagy kiadta a zenészeknek, hogy ne vegyék figyelembe Beethoven utasításait, és tempó-megadásait, mert egy korábbi előadás botrányba fulladt emiatt már. Dehát óriási siker volt, és azóta is az. Natúrban is kemény, hát még ha belegondolsz, hogy süketen..

A cd pedig azért lett 74 perc zene hordozására alkalmas, mert a leghosszabb felvett verzió akkoriban 74 perc volt (a Furtwangler féle) és a Sonynál valaki bedobta, hogy az új formátumnak akkorának kell lennie, hogy mindenképp ráférjen a kilencedik szimfónia..

Tehát, nyomás keresni ezt a listán kívüli gyöngyszemet, és elmerülni benne!

kicsit

lemaradtam, jajj. De remélem karácsonykor ti sem blogolvasással foglalatoskodtatok.. :) Még visszatérek!

karácsony előtti

http://recorder.blog.hu/2010/12/22/2010_legjobb_albumai_a_nemzetkozi_zenei_szaksajto_szerint

Találtam ezt az érdekes linket, és több gondolat is ébredt bennem miután pár albumot letöltöttem/belehallgattam a listán gyakran előfordulóak közül.

Ez az indie vonal szörnyű. Fejezzétek be légyszi. Sose volt jó, most se az, hogy valaki olyan brites nyávogósan elkezd valami elvontnak szánt szövegrészletet, és megszólal valami tipikus dob+gitár+basszus indiepop/rock alap. Márminthogy csomó zenében lenne fantázia, meg van is ötlet, de a végén mindig ugyanaz a kicsit modifikált Radiohead szám lesz belőle. Vagy Oasis, vagy Beatles, ha megyünk vissza pár évtizedeket. Ez a vinnyogós éneklés katasztrofális. És persze a brit megmondóemberek vannak túlsúlyban, ha ők ráböknek egy birminghami bandára, hogy menő, akkor aztán nem sok telik el, és még itthon is nyolc rajongói klub alakul. Egy félévig.

Ez a vokóderes ének, nu RnB vonal még rosszabb. Ebből kevesebb van a listán, de igencsak nehéz fél percig is hallgatni, nem hogy egy albumot, nem hogy ez volt a legjobb.

Találtam olyant is, ami tetszett, és belemászok a karácsonyi roham után, de összességében ez a kritikus dolog továbbra is teljesen homály szerintem. Ne vegye magára senki cikkíró, de zenéről írni, meg általában művészetről, szóval hát nehéz. Aki nem csinálja, annak azért, aki meg igen, annak azért. És persze itt is nyilván a kiadók diktálnak, kimondva-kimondatlanul. De végülis valszeg még így is ezek a legjobbak tényleg.

Most érzem első ízben, hogy közelebb vagyok a tűzhöz, mint akik itt írnak a londoni blogspot motor elől. Berlinben előrébb van a zene. Olyan post-dubstep, amit itt istenít az egyik újság, és az év harmadik lemezének választja, abból Berlinben van vagy 10 kiadónyi. Én már unom, nemhogy felfedeztem. Siriusmo sehol? Nagylemeze nem volt, dehát van akit így is felvettek a listára pár ep-vel. Majd talán jövőre már nagy kegyesen berakják a top20-ba az új Massive Attack meg a Killers közé. Egyébként egyetlen igazán jó lemez van a listán, az a Flying Lotus, az annyira jó, hogy a pórnép nem is érti csak a csattogás részét, pedig nagyon sok van még benne, sok réteg, csak a jazzereknek túl hangos, a hiphoppereknek meg elképesztő összetett. De legalább elismerik.

Na jó böngészést, az én listámon is kimaradt pár, amit röviden pótlok, majd jönnek a zenék is:

11. richard bona - don't stop loving me

Ez igazából nem különleges vagy újszerű, de annyira jó, hogy csomót hallgattam, amikor épp dinamikára volt szükségem. Elképesztő ritmusszekció, olyan nagyon szellősen funkos, mint Hargrove, vagy Prince, és irtó pozitív energia. Ez a cédé egy Budapesten felvett koncert. Afrika meets America. (on A38)
http://www.youtube.com/watch?v=063pfXpNp8o
(nem vagyok benne biztos, hogy ez az album verzió, de pankowban hagytam a cédét, mindenesetre nagyon hasonlít)

ez meg egy fantasztikus bónusz:
http://www.youtube.com/watch?v=iimMKWF7SK0

9. steve roach - looking for safety
Ez a kanapélátogatók számára csak "a félórás szám" címen ismert zene, teljesen rákaptam meditációhoz, pont valahogy a lelassult légzés, lelassult és tágult tudat tempóját fogja meg, és valami olyan gyengédséggel, hogy még én is hallgatom, akinek aztán szinte minden zene túl sok ha meditálok. Túlságosan elvonja a figyelmem. Jó igazából ez is, de ezt nagyon megszerettem. Kb. 1984-es a zene, dupla cédé, de igazából bármilyen Roachot érdemes hallgatni ami ebből a meditatív vonalból van, kb. ugyanez az élmény. Főleg a Structures from Silence album (mondjuk van egy rakat, amit nem ismerek)

culture shock

Nehezen megy a civilizációs különbségek leküzdése. A 67-esen cigánygyerek a bérletét adná el - mondom nem adom a telefonom.. :) kicsit szorulok a szavannán a buszon, csak én vagyok meg ők négyen, de aztán koccolnak. Hazafelé egy ideges honpolgár majd összeverekszik az ellenőrökkel, majd őt is kirakják a pusztába.
A gödörben a magyar klub napja vagy micsoda címén borzalmas ének-rap wannabe parádé, de az egész értelmezhetetlen, és hol a karácsony?
Egyébként jó itthon :) Amíg elkerüli az ember az érintkezést a társadalommal. A mai kör egyébként is fenomenális lesz: Apeh és Artisjus.. :) Ez már csak jól sikerülhet.. :)

12. shed - slow motion replay

Most nincs időm feltenni, de igérem meglesz, shed a berghain rezidense, ez a szám tulképp a techno hatását jelenti, lehetne Plastikman is, vagy akármi, ez egy kicsit kontextusfüggő, legjobb, ha jó hangos, a fényeket le, és van hozzá egy klubod. Meg egy városod is persze.

európa-expressz

ismét elképesztő hazaút, csak most nincs kedvem blogot írni..

13. marcos valle - estrelar

http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g

Don-kanyar

Na mostantól minden évben meg fogok emlékezni a Don-kanyarnál elhunyt II. magyar hadseregről, mert igencsak sikerült átérezni, milyen lehet a mínusz 20-25 körüli időben megpróbálni hazajutni. Persze a körülmények azért még mindig civilizáltabbak, arrafele nem járt S-bahn, még félórákat késve sem, nem is értem, hogy aki hazatért, az hogyan volt rá képes.
Irgalmatlan hideg volt, van éjszakánként, nappal meg csendesen havazik már 1-2 hete, a közlekedés tényleg kaotikussá kezd válni, a vonatvezetők a délutáni csúcsban kalapáccsal rohangálnak, és próbálják megtisztítani a ráfagyott latyaktól az ajtókat. A késések amúgy nem lennének olyan nagy baj okozói, ha ez nem egy buliváros lenne, dehát az.. Talán vasárnap hajnalban nagyobb a forgalom, mint a reggeli csúcsban.. :) Najó nem, de azért.

Most látogattam meg első ízben az A-tranet, ahol kicsit több mint egy éve játszottam, és ami annyira jó élmény volt akkor. Milyen furcsa, ahogy életünk díszlete változik, egyszer minden sugárzó izgalom, később megszokott otthonos hétköznap, majd unalmas, döglött ponty. Pedig minden ugyanott, ugyanúgy van.
Egyébként nincs ugyanúgy. Tavaly több volt az élet, és persze csak egy estéből nem lehet következtetni, de mivel sok-sok helyen voltam már, ki merem mondani, hogy ahhoz képest ami 1-2-3 éve volt itt, Berlin is egy kicsit válsággal küzd. Valószínűleg nagyon sokan jönnek, és nehéz ezt koordinálni már. Van egy határvonal a kellemesen pezsgő, fiatalos, szexi város, és a metropolisz között, és most azon a vonalon ingázik a város. Méreteit és intézményeit tekintve nem egy Párizs, London, New York, de a jelentőségét, érdeklődést és aktivitást tekintve bizony nem sokkal van lemaradva. Ha le van. De a jövő elkerülhetetlen, visszafordítani nem lehet semmit, csak alkalmazkodni.
Szóval A-trane, és most kellemesen beszélgettünk a jazz jelenéről Robertoval, Norival, és a jammek is jelentőségüket vesztik, ha már van kivel játszanod, de addig, nagyon jó hogy vannak, jazz-zenész társkereső.. :)
Nori pont az a karakter, mint Lolo volt. Pici, közösségi, csaj nélküli.. :) Olyan fura, hogy az ember be tud vonzani ilyen hasonló funkciójú embereket.. Csak persze Nori irgalmatlan jól játszik, ez azért különbség.. :)

5. esbjörn svensson - dolores in a shoestand
jazzes posthoz jazzes dal tartozik, bár ez még később jött volna, de lássátok, én KREATÍV vagyok, merek váratlant húzni! Jöjjön az ötödik a sorban! Esbjörn bácsi sajnos búvárkodás közben meghalt, de amíg élt, addig megkerülhetetlen zongoristává nőtte magát a kis európai színtéren. Koncertfelvétel, ismét csak javasolni tudom az egész koncert meghallgatását (live in hamburg). Nem tudom, folyamat-jazz? eurojazz? melodic jazz? Érzelmes, az tuti.
http://gaborcsordas.com/files/dolores.m4a

A molyhok és a Virág

A molyhok kedves fajt képviselnek, az érdekesség, a figyelemfelkeltés, a trend és a dizájn határmezsgyéjén egyensúlyozva. Bizonyos példányok egyszerre énekesnők és grafikus vagy lakberendező-művészek, a hímek pedig gyakran csendes buziknak tűnnek egy-egy merlines vagy csendeses(!) happeningen, pedig nem azok, (vagy igen), csak esetleg metroszexuálisak. A lényeg a nyugatra vetett egyenes tekintet, ami a trendi valódi és e-zinek forgatásából hozza egy-két éves fáziskéséssel magyarhonba az aktuális divatot.

De kiről nevezték el az intézményt, ahol ők gyarapodhatnak, szaporodnak és sokasodnak? Ki volt Moholy-Nagy ? A kérdésre kevesen tudják a választ, mert egy olyan emberről van szó, aki nem otthon élt, s így hiába magyar származása, még mindig bőven underrated (ez is trendi, használhatjátok hát!) idehaza.

Nem mintha én olyan sokat tudtam volna róla, de tegnap megnéztem egy kiállítást, ahol képei - filmjei és egyéb vizuális kísérletei voltak láthatók. Klasszikus életpálya, Budapest-Berlin-Chicago, és rengeteg ötlet és kísérlet. A mai művészek ha ennek a töredekét is az új utak keresésére fordítanák.. De ne is menjünk bele a művész nem művész vitába, csak nézzétek meg pár képét, vagy ha tudjátok valamelyik rövidfilmjét, és próbáljátok megfejteni, miért jó? Nincsenek magyarázatok, csak számok, konstrukciók, a végeredmény előtt mégis úgy áll az ember, hogy odaragad a szeme. Vajon miért?

14. deep grounder,virag - don't you stop the music

Igazából három dal van itt, amit mindig egyben hallgattam, és részben ez is egy kicsit szubjektív választás, de miért ne lehetnék néha kicsit szubjektív? Virág a legjobb magyar énekesnő volt, és azért csak volt, mert Zürichben lett szerelmes, és ott is házasodott meg, ma már édesanya, és persze emellett továbbra is ontja a dalokat, csak most már inkább svájci, bár ilyen ország meg végképp nincs. Klasszikus deep house, de van benne valami érzelem, amiről Sugi azt írta egyszer, hogy ilyen szexi magabiztossággal csak az tud énekelni, akit igazán jól meg.. :) De tényleg tud valamit, amit más magyarok nem, amit csak a fekáknál lehet hallani, ha még az a pici plusz a zenében is benne lenne, akkor tényleg befutna a nagyvilágban is, addig marad az Ibizai diszkózás. Meg azért énekelt már zürichi atletikai gálán is többtízezer ember előtt, fel sem ismertem a sminkjétől.. Szóval éljen Virág, és az emigráció németajkú előretolt helyőrségei!

http://gaborcsordas.com/files/virag.zip

(Ja amúgy ő is rajztanár is volt ám itthon a Corvinban, most jövök csak rá.. :)

magyar kávé

A civilizált emberiség egyik fő bűne az alkoholmentes kávé. Vagy a koffeinmentes sör? ilyen korán néha rendezetlen szóömlenyek folyhatnak ki ujjaimon.

Magyarok, ahhoz, hogy magyarok legyetek, felesleges nyugatabbra jönni. Vagy inkább úgy írom, hogy ugyanolyan magyarok maradjatok.. Érdekes, hogy az, amit úgy nevezünk, magyaros viselkedés, innen kívülről látszik csak igazán. Otthon ugye csak ez van mindenhol, és nehéz izolálni. Innen nézve viszont világos, hogy egy másik nép fiai sem birtokolják ezt a különleges skillt. Már az összetevőit is megfejtettem, hogy laboratóriumi körülmények közt is könnyedén előállítható legyen. Szóval hogy nekünk az a plusz hátrányunk is van, hogy még kerülni is kell honfitársainkat, ha jót akarunk, spanyolok, olaszok, japók együtt bandáznak meg egész kis kolóniát építenek, magyarok meg próbálnak egymás elől elmenekülni. Majd arról is írok, hogy milyen nehéz jól kijönni egy új helyre, és mennyire könnyű rosszul, úgy, hogy rosszul érezd magad, és rossz legyen. Még Berlin is tud rossz lenni. De erről majd máskor.

15. transformer di roboter - ultramaxximizer

Alex Kloster kétszemélyes kis formációjának top slágere, majdnem játszottunk is velük egy közös bulit az SF-el, de aztán inkább feloszlottunk szépen csendesen, mert így mindenki jobban járt. High-energy electro-funk-rock? Nem tudom mi lehetne ez, de az biztos, hogy Berlinben is üde színfoltot képvisel, Vagy indie disco? Ki tud ebben kiigazodni?
http://www.gaborcsordas.com/files/transformer-maxx.zip

toplista 2010

A tavalyi hagyományt folytatva és megerősítve idén is előkerül az év bestof termése zenében. Igyekeztem olyanokat válogatni, amiket ebben az évben ismertem meg, úh. a lista tulajdonképpen nem a kedvenceim autentikus listája, hanem az általam 2010-ben hallott daloké, előadóké. Érdekes fejlődés mutatkozik a tavalyihoz képest, több a mostani zene, több a berlini rezidens :)
Egyébiránt hozzá kell tennem, hogy egy kicsit kevésnek éreztem ezt sokáig, márminthogy kb. április óta egy nagy tátongó űr volt az életemben inspirációs-alkotási értelemben meg úgy egyébként is, és kb. semmit nem hallgattam, vagy hát nem voltam befogadó, főleg új dolgokra. Szóval ez az év igazából talán fél évet jelent, januártól-április, és november-december.
Nehéz fontossági sorrendbe rakni. Hú denehéz a zsűri dolga! Ráadásul én viszonylag kevésszer hallgatok meg egy dalt, ahol 10-es lejátszottság van egy év alatt, az már nagy slágernek számít :) Így ez sem sokat segít. Ahhoz képest hogy egyesek ugye napokig loopolják ugyanazt a dalt.. :) De hát azok egyesek. Azért vágjunk bele.

16. Flying Lotus - MmmHmm
http://www.youtube.com/watch?v=2uCyv05SG1g

Flying Lotust volt szerencsénk élőben is látni a Mariában, bár nekem az a szett csalódás volt, de az új albumáról mégis azt gondolom, hogy ha valamit érdemes hallgatni annak, aki a jövő zenéjére kíváncsi, akkor ezt a lemezt igen. Nagyon hangos, koszos, sűrű, de tele valamifajta érzékenységgel, valami újfajtával, a jazz, a hiphop és az elektronika koncepciója között. Minden szétesik, offbeat, csúnya, de stílusos, és működik. Egyébként a Coltrane család sarja Lotus úr, tehát zeneileg valszeg eléggé közel volt a tűzhöz.. :) A klip miatt választottam végül ezt a dalt, nincs igazán tőle kedvencem a lemezről, olyan egy hangulat az egész, de ez a klip meg vizuálisan szerintem nagyon jól áthozza ezt, azoknak, akik jobb szeretnek a szemükkel zenét hallgatni :)

(folyt. köv.)

tél

a havazás egyre durvább, mediterrán ismerőseink fotózkodnak, kistermetű japánok eltűnnek egy vastag hóréteg alatt, ha az ember nem figyel. A pankowi kaisersbe betört a Pick téliszalámi, 5 euróba kerül egy kb. 10 centis darab. A közlekedés egyébként már itt sem felhőtlen, reptér bezárt, villamosok feltorlódtak a Vinetastrasse környékén, az S-bahnok hol jönnek, hol nem. Ez már a maja világvége lehet. Vagy csak olyan, mint minden rendes tél?
És van egy fantasztikus zenekarom. Ez olyan, mint a néha rájövök, hogy tudok zongorázni :)

szánkow

Csendes havazásba torkollt a hét, így aztán igazán karácsonyi hangulat van Szánkow utcáin, ahol eddigi a klinikumba érkező megvadult ossie nyugdíjasok biciklis-manőverjeitől kellett tartani, most pedig a kisgyerekek huzatják magukat oda-vissza az 50-es villamos mentén. Az idő lassú, naponta többször látom az ablakomon bekarcoló faágakat, amint csodás japán tusrajzként illegnek az enyhe szellőszürke hangulatban.
A tévétornyunk most a legszebb, kicsit homályos, szürke alapon szürke, néhány pirosan izzó pöttyel, mint egy idegen civilizáció itt ragadt követe, vagy a mi soha meg nem valósuló modernségünk jelképe. Egyszer majd fogja magát, és elszáll, visszamegy, ahonnan jött. De most a legénység szétszóródott a Warschauer Strasse környéki klubokban, és lehetetlennek tűnik őket újra összetoborozni. Úh. belátható ideig biztosan maradnak.
Ja, és megjött a halam. Igaz, negyedakkora, mint amekkorát szerettem volna, dehát ez egy ilyen világ. A lényeg, hogy világít.

berlin (köln) koncert

hát akkor január 25.-én szólózongorás improkoncert a noisy stage-en.. Izgi!!

hétfő este

németül beszélő japán. Na EZ súlyos.
Ezeknek a déli népeknek a szemében van valami. Ahogy némely olasz, meg török tud nézni, olykor megértem miért volt oly populáris a farbatoszás az ókori göröglandban.
Elképesztő basszgitározást hallhatott a nagyérdemű hétfő este, ingyen, meg a többi hangszer is, de a basszer volt az érthetetlenül, és egyébként értelmetlenül virtuóz. Who cares?
Vacak érzés lehet németnek lenni. Nagyon jól szaxofonozol, nagyon jól zongorázol is, de SOHA nem fogsz kurvajól játszani egyiken sem. Na ez milyen tudat lehet.
A németeknek amúgy is az való, hogy szervezzék a dolgokat, építsenek tökéletes országot, várost, aztán hagyják, hogy ott más nemzetek megvalósítsák azt, amit otthon a béna országuk miatt nem tudnak.
Németül megtanulni lehetetlen. Aki valóban jól tud németül, azt nem ismerem, letagadom. Érteni lehet, beszélni is, de tudni..

elvont post

Valamiért ma éjjel olyan gondolataim voltak, hogy muszáj voltam elolvasni az általános relativitáselméletet, meg egy kis kvantummechanikai alapokat, persze csak olyan óvodás szinten, szép nagy hasonlatokkal. (Egyébként érteném a matekot is, mit nekem parciáli diff. egyenlet, ok? :) De zenészek már nem olvasnak számokat és képleteket.

Elmondom nektek a fizika (egyébként én mindig is szerettem a fizikát, a sci-fiket is, meg öveges prof. kísérleteit is) jelenlegi alapvető problémáját. Van két elmélet, az egyik az általános relativitáselmélet, amely tulajdonképp elmondja, hogyan épül fel a makrokozmosz, igazából egy nagyon jó leírás a gravitációra. (tér-idő görbület, stb.)
És van a kvantumelmélet, ami meg nagyon jól leírja, hogyan épül fel a világ kicsiben, atomok és azalatti dolgok szintjén. Mindkét teória tulajdonképp néhány apró sötét foltot kivéve konzisztens. De a kettőnek semmi köze egymáshoz, nem lehet a kettőt közös nevezőre hozni. Matematikailag nem megy.

És a fizikától elvonatkoztatva (lehet még ennél is elvontabban, kérdi a zenész) ráismertem erre a jelenségre. Minden dolog szétválasztható fekete-fehérre, de a valóság meg mindig szürke, és a fekete nem tudja, mi a fehér. A szürke már sejti, attól függ mennyire világos, vagy sötétszürke.

Mondjuk vegyük a gyakorlatot és az elméletet. Ég és föld, tartja a mondás. Feltesszük, hogy van valami középső harmonikus állapot, amikor mindkettőnek a befolyása egyenlő (tarotban a hatos kártyák :) Onnan nézve egyszerű megérteni, hogy valami végletesen gyakorlatias, vagy hogy valami végletesen elméleti. Mindkettő egyenlő arányban megvan benned, onnan könnyű bármelyik irányba elindulni. Azonban az elméletből nézve a gyakorlat tökéletesen idegen. Csak az elméletből lehetetlen eljutni a gyakorlatba, ahogy a gyakorlatból is lehetetlen kitalálni az elméletet. Persze szerencsére nincs teljesen fehér vagy fekete, de akkor is szinte lehetetlen az átjárás.

A zenében ha csak klasszikus darabokat tanulsz meg, és begyakorolsz az ujjadat hol ide, hol oda téve, esélyed sincs arra, hogy megértsd, hogyan épül fel az egész. Ha meg összhangzattan könyveket olvasol, és csak papírod és ceruzád van, soha nem fogsz tudni egyetlen dalt sem megírni - ha nem hallod, játszod, gyakorlod.

Avagy házat is más dolog megtervezni, és megépíteni - de végsősoron mindkettő kell.

Ez a legnehezebb dolog, amivel meg kell birkózni, amikor a kőműves elé lerakják az autoCadet, amikor a filozófus rákészül élete első Tettére, amikor a gitáros meglátja a kottát, ilyenkor senkitől egy pisszenés, tessék megállni féllábon és a levegőt is visszatartani.. :)

A fizika egyébként fura dolog - maga az elméletek gyártása. Van egy elméletünk, amit a világból veszünk. Valamit megfigyelünk, és arra gondolunk, hogy akkor valami más majd ugyanúgy fog működni. Ráillesztjük a sémát. És mivel ugyanabból a dologból, a világból vettük ki, ezért valamennyire igaz is lesz. De mivel máshonnan vettük ki, ezért teljesen meg biztos hogy nem lesz igaz. Ezért nem lettem fizikus.. :)

najó, vasárnapra ennyi elég is..

art

persze a hiba a nem a készülékben van. Abban a pillanatban, ahogy a harmónia beköszönt, hirtelen minden értelmet nyer, ami addig kusza csapongás volt csak. Amiről akkor úgy éreztem, hogy csak erőlködés és zsákutca, az most hirtelen ugyanolyan jó zenének tűnik, mint bármi. Tulajdonképpen nem tudok rosszat írni, vagy játszani. Csak néha a tudat szűkül be, és olyankor szenvedésnek tűnik. A kezemben van a zene. Én magam vagyok az. Nincsenek rossz hangok, nem lehet elrontani sem. Azt sem tudom, mit játszom, vagy utólag le tudnám szedni, és meg tudnám magyarázni talán, de közben nem tudom. Csak jön. Egyetlen dolog, amiben különbség van, a saját tudatom nyíltsága, ha zárt vagyok, elmegy a kedvem, és elégedetlenségből elrontom. Ennyi, amit el kell kerülni. Itt már nem a tanulás, a gyakorlás, nem ez számít, hanem csak a saját harmóniám. A zene egyenlővé válik az élettel, illetve annak az egyenes tükörképe lesz. És itt kezdődik az, amit úgy hívnak: művészet.

utolsó tangó

Végre egy jó film.. Az a baj a filmekkel, hogy az ember nagy nehezen rászánja magát hogy elmenjen vhova, vagy letölti, vagy akármi, rákészül, minden, aztán meg csalódik. Béna zenét egyszerűen kinyomom fél perc után, de egy film az egy film, azt az ember azért már megnézi, meg hátha később beindul, vagy megjavul, de általában nem. Aztán meg kinek van kedve megint elpazarolni egy délutánt.. :)

Ez annyira jó volt, hogy igazából nem is akar az ember a filmmel foglalkozni, csak azzal, amiről szól - és végülis ez a cél, mint a színdarabnál, hogy ne az alakításokat nézegessük, hanem a darabot.

Milyen érzés lehet esküvő előtt egy héttel análszexbe bocsátkozni egy ismeretlennel? Mi van Brandóban, a bútorok nélküli lakásban, a nevek nélküliségben, ami nincs a vőlegényben? Mekkora ereje van a nyers szexnek? A szex dönt? Az ösztönünkhöz kell őszintének lenni, vagy az életünkhöz? Amit a testünk érez, az a szerelem, vagy amit hinni akarunk, az? Fel tudunk-e nőni úgy, hogy gyerekek maradjunk? Mindenkinek el van cseszve a kapcsolata? :)

ezeket, és még sok más izgalmas kérdést tehet fel magának az, aki megnézi a filmet..

értelem és érzelem

Pride and prejudice, stb.
Ma posztolós nap van, köszönhetően a kellemes időjárásnak, ma nem megyek sehova, itthon ülök, s elmélkedek, + várom, hogy hozzák a halat. Milyen halat? Hát igen, a hal közeledik, az izgalom fokozódik.. Majd megmutatom!

De nem ez a lényeg, bár a hal, nevesítsük, az Aranyhal, kötődik a lényeghez, mármint a poszt lényegéhez. Arról lesz szó, hogyan működik a világ. Röviden s tömören.

Különböző néven hívunk dolgokat, amik valójában ugyannak a valaminek a különböző állomásai. Vannak az érzelmek, abból születnek az energiák, az energiákból meg születik a világ. És ugye azért ördögi a kör, mert a világ hatással van az érzelmeinkre.

Rob tanította, hogy minden energiához pontosan egy szín tartozik, a szívárvány spektrumában - és persze a nem látható színekben - benne van az egész világ összes lehetséges energiája. Csak néha nagyon apróak a különbségek, két szín nem ugyanaz, nem pont ugyanaz. És fontos a színharmónia. Én mostanában észrevettem, hogy öntudatlanul kezdek színeket asszociálni zenéhez, látom egy zene színét. Kövér Bandi, a MantraPornó előző zeneszerzője született szinesztéziás volt, ő eleve így kevert, hogy addig állítgatta, amíg tetszett neki a szín.

Az érzelmeink színekre fordított leírása az, amit úgy hívnak az ezók, hogy aura.

Érzelemnek azt hívjuk, ami belül van, de egy emberhez közel már "érezni" hogy mi van benne, főleg az "érzékeny"ek számára, mert amennyiben nem húzza fel valaki a pajzsait, akkor kiáramlik körülötte energia formájában. Amit meg lehet érezni. Ilyenkor mondjuk, hogy érezni a szeretet melegét, vagy egy jeges pillantást, ezek már energiák, amiket érzékelhetünk.

És a sok belőlünk kiáramló energia pedig ott kering körülöttünk - legtöbbször a szobánkban, mert ugye ott vagyunk a legtöbbet, és ezek az energiák szépen létrehozzák a dolgokat. Ezért fontos a feng shui, vagy a rendrakás :) kultúrától függően elnevezve, mert a szobánk hatással van az érzelmeinkre, és ezáltal arra is, hogy milyen világot teremtünk magunknak.

Az érzelmi energiák ugyanis még önmagukban nem életképesek, azok csak feltöltenek dolgokat, pont úgy, mint a színek.
A gondolatok azok, amik a formákat meghatározzák. Ezért a gondolataink által létrehozott képek, gondolatformák töltődnek fel érzelmi energiával. Erről szól az agykontrolltól az ilyen-olyan meditáción keresztül minden. Minél élesebben el tudod képzelni, és minél nagyobb lelkesedéssel tudsz benne hinni, annál jobban megvalósul. Megrajzolni, és kifesteni, ennyi az egész. :)
Most már én is kiadhatom a tizenhétezredik valósítsd meg önmagad könyvet :)

Parabens e Estrelar

Húha.
Tegnap este súlyos koncert volt.
"Menjünk vissza 1965 körülre, Rio de Janeiroban három klub üzemel közel egymáshoz, ahol igazából megjelenik először a bossa nova. A régi dalokat új ízzel kezdik játszani, Gilberto, Jobim, és az egyik klub, ahol a legjobb énekesek és gitárosok lépnek fel, annyira pici, hogy a zenészek koncert után mindig kimennek az utcára beszélgetni. Itt viszont a dühös lakók, akik aludni szeretnének üvegekkel, palackokkal dobálják meg őket, ezért a klubok utcáját elnevezték bottle alley-nek. (Palack sétány vagy ahogy tetszik :)
Én a bossa nova második generációjához tartozom, és ezt a dalt az akkor "megdobált" zenészeknek írtam, akik hatással voltam rám is.. "

Ahogy az éveket számolgatom, inkább hetvenhez lehet már közel, mint hatvanhoz, vokálban büszkén mutatja meg a max. harmincötéves feleségét, szőke brazil, egyáltalán nem brazil vérű, csak hangú, és lelkű. Fáradtnak tűnik azért, de a szemében ott villan valami csibészes, valami erotikus.

Fontos továbbadni az örökséget. Persze az igaz módja ennek az, ha együtt játszol valakivel, és talán erre is lesz majd módom valamelyik B-betűs városban, de a hallgatás is fontos. Azok, akik a zene igazán intenzív korszakában ott voltak, azokat hallani élőben. Sajnos Milest már nem hallhattam élőben, de Jarrett, Zawinul, Corea, (Hancock még igazából kimaradt, csak a szabadtérin a kerítés mögül..), mind nagyon fontos volt hallani, látni.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója, most úgy gondolom, hogy a legjobb zenék akkor születtek, a jazzben biztos, hogy mindenki azt próbálja koppintani, ami akkor volt valamelyik zenekarban, de a rockban is krautrock vagy Beatles, kb. ugyanaz pepitában, max. hangosabbra van masterelve, és egy kicsit kevésbé érdekes.
Valle bácsi meg akkor kezdte, például azzal, hogy megírta a Summer Sambát, ami azóta is egy sztenderd, amit a hakni előtt gyorsan átnyálaz az ember, hogy akkor most játsszuk-e vagy sem, most dúdolom, ha hallanátok, tudnátok. Alap bossa nova.
És nagy dolog azokat látni közelről, akik ezeket tényleg megírták egyszer negyvenöt! évvel ezelőtt.

Ami meg külön vicces, hogy itt most legalább mínusz tíz fok van éjszaka, de -18-at is lehetett hallani, nem tudom kinek higgyek, de ebben az időben egy vérbeli Riói zenét hallgatni elég fura. A közönség is kicsit lassan hangolódik rá, mert a német lélekkel ez elég ellentétes azért. De a végére persze nagy a hangulat, tánc, minden. Nemsokára kezdődik a riói karnevál, talán meg kéne nézni, nem?

Búcsúzóul egy klipet küldök, ami összefoglalja az életérzést, meg a szám is nagyon jó, bár tudom otthon most mindenki a hóesésről posztol, de attól még:
http://www.youtube.com/watch?v=eWeMSPcvR4g&feature=related

tud élni azért, nem? :)

hárman párban

Furcsa fintora a sorsnak, hogy most én bíztatom levélben a Unitedet, hogy menjenek külföldre, mert épp ezen vacillálnak..

duguláselhárítás

néha a vereség jobb mint a győzelem. Jobb megsemmisülni, porrá zúzódni. FB-n írta X. : Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj,mert ahol eltörtél, ott leszel erős,ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen."

Jee.

Csúnyán elverték a Madridot, na. :)


A mai napnak féltávig remek volt a ritmusa, minden pont tökéletes tempóban, aztán valahol megtört a lendület, de nem jelzett az intuíció. Ráléptem a rossz vágányra, és derékig gázoltam a csatornában. Shit happens.

Amúgy jobban vagyok lassan mostanában, valszeg a frankó kabáttal kezdődik minden. Néha olyan jó lenne mindent leírni. Még akkor is, amikor igazán nem is fontos.

turulka

Jó lenne, ha amikor valaki megkérdezi honnan jöttem, büszkén mondhatnám, hogy aus Ungarn. Mármint hogy nem érezném egyből a lesajnáló reakciót - legutóbb látom értetlenkedik a válaszra, kérdem miért olyan fura, hogy magyar vagyok? Mert az angolod perfekt..
De különben is, mire lennék büszke? Az tény, hogy a keletnémetek a mai napig hálásak a fal megnyitásáért, és sok kurva magyar az Oranienburger strassén, de kb. ennyi.

Meg egy kicsit írnom kell erről a politikai mizériáról is, ami idáig is hallatszik. Döbbenetes, hogy milyen aggresszív indulatokat képes kiváltani az emberekből egy politikai döntés (nyugdíjpara), és hogy mennyire meg lehet az egész tömeget vezetni érzelmi alapon, riogatással, a facebookon az ismerőseim, az értelmiségi fiatalok ott fröcsögnek, féltik a demokráciát, szabadságot, Rákosihoz hasonlítgatnak, a net tele a negatív hangvételű cikkekkel. Mert lehet, hogy rossz lépésre készülünk, de ennyire hogyan lehet elveszíteni a fejeket?

Persze, az látható, hogy otthon azt az érvet, hogy a közösért kell valamit tenni az egyénnek, lehetetlen keresztülvinni. Erőszakkal meg felesleges (és ezért szerintem is hiba volt kötelezővé tenni az átlépést). Ahol ennyire nincs közösségi érzés, ennyire érdektelen egy ember az ország mint közösség felé, ott miről beszélünk? A nemzeti együttműködésen is mindenki csak röhögött - persze kötelezővé tenni azt sem lehet, de aki azon röhög, az maga is hibás abban, hogy nincs közösség. Erre meg ne legyen senki büszke.

(Egyébként tágabban nézve a kérdést egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíj mint intézmény mindig is fenntartható lesz. Egy viszonylag friss dologról van szó, ugye a század elején még nagy szó volt az, hogy nyugdíjas állása van valakinek, persze akkoriban még a családok jobban összetartottak, és az időseket eltartották, gondozták a fiatalabbak. Azóta a modell a teljes szétköltözés lett, és így, főleg az öregedő társadalmak miatt a rendszer egyre inkább finanszírozhatatlannak tűnik. Nálunk a baj nem olyan nagy, mert a halandóság úgyis valahol a nyugdíjkorhatárnál húzódik.. De persze nagy. Mondjuk nekem nem lesz nyugdíjam, tehát én eleve a külsősök objektivitásával szemlélem a kérdést. Majd az artisjus (sic!) május közepén érkező összesítőjéből megveszem a fát télire, meg krumplit a kamrába.. :)

Mindegy hát nekem persze.. Csak azért mégis. Kíváncsi vagyok, öt év múlva ki lesz még otthon. Vagy hogy ki hol lesz. Vagy hogy mi lesz öt év múlva.. (patetikus hangsúly.. :)

100 lépés program

Elárulom nektek, hogy tavaly év végén csináltam egy eredetileg 100 lépésre tervezett programot, amiben próbáltam összegyűjteni mindenféle dolgot, amit szeretnék elérni a következő évben. Leírtam egy textfileba, az elején még néha belenéztem, aztán szépen feledésbe is merült, egészen mostanáig, amikor újra előkaptam, és szépen végignézegettem, miket is írtam fel mint elérendő cél, és abból mi is sikerült.

Első pont: Berklee felvételi - komment: bukta. (akkor írtam bele utoljára, amikor pont lecsúsztam a jelentkezés határidejéről.. :)

Szóval ennyit a tervezésről, a lista fele kb. értelmetlen, mert már teljesen másik irányba mennek a dolgok, de meglepően sok dolog teljesült, sok minden úgy, hogy igazából nem is emlékszem, hogy különösebben akartam volna, csak épp úgy alakult. A teljes hatékonysági mutató: 66/18 - ez talán nem hangzik túl fényesen, de ha azokat a pontokat vesszük, amiket most is akarnék még, akkor: 37/18, és ez sztem nem rossz. Főleg ha bevesszük azokat, amiket fel sem mertem írni, vagy amik eszembe sem jutottak, és mégis teljesültek :)

Szóval készül az új százas lista, az év legjobb zenéi válogatás, lassan itt a karácsony, szépen befejezzük 2010-et, és jöhet a még durvább 2011 :)

night train

Milyen egy meditatív hazaút volt! Mint egy színátmenet olyan kézzeltapintható volt a szürkülés Berlintől Prágán át Pozsonyig. (ahhoz képest Mo. egy picit még feljebb is van).
Hogyan játszol vadidegennel szín-intuíciós játékot, vagy meséli egy bosnyák háborút megjárt veterán, hogyan buliztak az ukrán ejtőernyősökkel 97'ben, és milyen lesz a nagymama 98-ik szülinapja valami apró cseh faluban. Olyan természetesen nyílt a lét, és fokozatosan zárul le, Pozsonyban már a táskájukat az ölükben szorongató mamik szállnak fel.
Itthon még minden olyan transzparens, átmegy rajtam, nem érzem hogy rossz lenne, valahol nem itt vagyok még, és talán mire lassan visszaérnék, megyek is el újra.
Szóval a vonat jó. Olyan sötét, csöndes, a kupé zárt, és a tempó olyan emberivé válik, mivel semmit nem tudsz csinálni, semmit nem kell csinálni. Csak beszélgetni, és érezni az áramlásokat. Lenni. Nemhiába van annyi film, könyv vonatútról. Az ablakon félig áttetszik az Elba-part, a piroslámpás falu, Teplice, és mindenhol azok a tipikus cseh narancssárga lámpák.
Mintha Menzel óta semmi sem változott volna, a Szigorúan őrzött vonatok, és a Hrabalos emlékek is megelevenednek. Igaz a vonatunk nem áll meg, nincs ideje, hogy igazán kibomoljon, már megyünk is tovább.
A hajnal valami elképesztően gyönyörű, hatalmas köd, csak a csupasz fák látszanak a közelben, mint valami kihalt purgatóriumbeli tájon, a nap lassan bontja meg a sűrű fehér ködöt, és pont ekkor érkezünk ki a Dunakanyarba. Nem tudom elmondani milyen, talán fotózni, kamerázni kellett volna, nem tudom. Távoli narancssárga nap a Pilis felett, a gőzölgő pára a Duna. Minek bárhova vágyakozni, ha itt ilyen szép tud lenni? Csak lestem át az átvirrasztott éjszaka után a piszkos ablakon, és azon ámuldoztam az utastársaimat látva, hogy tud az ember ilyenkor is szenvedni?

pszhcó

Pszichológiai kérdésfelvetés. Egyre gyakrabban azonosítom be, hogy az emberek viselkedése egy bizonyos szituációban valami távoli irányítás, megszokás, kondícionálás eredménye. Tehát hogy látom, hogy amit tesz, amit mond valaki, az végsősoron nem az ő véleménye, megnyilvánulása, hanem valakié a háttérben (általában női figuráé). Valaki a háttérből duruzsul, ráveszi tettekre, viselkedésre, és itt jön a nehéz helyzet, hogy hogyan vitatkozol valakivel, aki ott sincs? Mivel nem a saját véleményét mondja, ezért meggyőzni sem lehet. Főleg, ha észreveszem ezt, és emiatt meg sem próbálok erőlködni. Mit javasoltok?

évforduló

http://kekkanape.blogspot.com/2009/10/ich-bin-ein.html

Ennek a bejegyzésnek egészen pontosan egy éve, egy hónapja és egy napja. 1-1-1, szerencsére nem holnap jut eszembe, mert akkor 112 lenne, és hívni kéne a mentőt.

Szóval hogy az van, hogy szemérmetlen módon elfelejtkeztem a kék kanapé születésnapjáról, de egyébként érdeklődésetekre elárulhatom, hogy nagyon jó passzban van, kicsit megnőtt, meghízott itt a nyugati koszton, és már vendégei is voltak, bizony már két idelátogató vendégnek is örvendezhettünk, megvagyunk, és továbbra is szívesen látunk mindenkit!

Tehát egy éve van kék kanapé, kicsit belenézegettem az archívumba, és van sok izgalmas, tartalmas, stb. bejegyzés :), de most mégis azt linkelem, amit linkelek, mert a lényeg, hogy tessék álmodni, és tessék azokat valóra váltani. Vagy megpróbálni. Mert akkor sikerülni is fog. Aki nem hiszi, az valszeg nem jön a következő Siriusmora a Berghainba. Így járt.

Köszönet minden olvasónak, hogy elviselt, olvasolt, támogatott, kommentelt, tehát valamilyen formában kifejezte, hogy érdekli az életem, ez itt fontos, és számít, és minden fel van írva. Tehát remélhetőleg, jövő ilyenkor is találkozunk itt, vagy valahol máshol, ha a szigorú vámtörvények nem engednék a kék színű huzatok importálását az államokba.. :)

wohnungsbaugenossenschaften

Hűséges fegyverhordozótok beleüti orrát ma is az univerzum sárga sipkás rakosgatóinak műhelytitkaiba. Előhozza azt, amire vágytok, azt amit kerestek, kibontja mint egy ajándékot szülinapkor, lerakja az asztalra mint egy friss, ropogós falusi kenyeret, nektek más dolgotok sincs már mint felvenni a szemüveg (olvasáshoz), felhúzni a szemöldököt, majd puszta kézzel magatokba gyömöszölni (hogy a nyakatokon is csurogjon!) a szent grál tartalmát, a bölcsek kövét.
Igen, ilyen hely ez a blog, ahova szökőévente minden igazhitű elzarándokol, (ha nem aznapra esik az el classico! - akkor csak négy év múlva) most is körülöttem ugrálnak, izegnek-mozognak a kis tarka gondolatbogarak, gondolatbogábor.
Szabadidőtökben készítsetek nekem szonettkoszorút, tudjátok a szabályokat? Minden szonett utsó sora lesz a következő kezdősora, és az utolsó szonett pedig az összes kezdősor egybeolvasva. Pofonegyszerű. A legszebbet szeretném a fejemre tűzni, (a többit egyszerűen kidobom, vagy eladom az ebayen), és abban peckesen feszítve készíteni magamról egy profilképet a facebookra.
Egy zimankós téli estén majd a mauerparkba megyek éjjel háromkor, és az amfiteátrumba kidobott zongorán lepötyögöm a világ legjobb dallamát, amit kizárólag egy csapat angol indie-rock szakújságíró fog nyomon követni, akik a performance után meggyőződnek róla, hogy mostantól engem kell tolni ezerháromszázzal.
A csúcs természetesen az lesz, amikor lenyomom a Gödör szervezőjének bejövő hívását. Vagy felvegyem? Na ez még egy hajszálon ringadozó kényes kérdés.

A héten jövök haza, szerda-vas, péntek este sörözős-beszélgetős publikus este, privát időpontok korlátozott számban még rendelkezésre állnak!

(a címben szereplő reklámszó annyira hosszú, hogy a helyi békávé kénytelen volt hozzátoldani a buszokhoz egy másfél métert, hogy kiférjen a reklám az oldalára.)

múlt és jövő

(elképesztő jó zöld teát szerváltam, Long Xing, életem első teája is ez volt - mármint a napközis után - idestova vagy tíz éve)
Szóval egy csésze Pu Erh, egy Long Xing, ez megy egész nap tulajdonképpen.

Gondolkoztam ezen az idő dolgon. Kinek mi az erőssége, a múlt, vagy a jövő? Van aki régésznek megy, és ezer évekkel távolabbi időben sem zavarodik meg, más science fictiönön él, és folyton előre gondolkodik, tervez, fantáziál. Más persze egyiket se, csak ül a széken és néz ki a fejéből.

A jövő olyan furcsán rugalmas, izgalmas, massza, amit nyújtani, csavarni és tekerni lehet, mert még nem történt meg, nem lehet kiszámítani pontosan, csak sejteni, de néha azt sem, mert váratlanul egész más történik. És a legjobb benne, hogy rajtunk is múlik. Hogy lehet alakítani, mint egy lassan megkeményedő gyurmát.

A múlt viszont egyre homályosabb, és egyre valószerűtlenebb, de az benne az ijesztő, hogy ugyan egyre távolabb kerül tőlünk, mégis bennünk van ugyanannyira. A jövőben az az ijesztő, hogy bár nagyon messze van, egyszer bekövetkezik. A múltban pedig, hogy bár úgy tűnik, hogy nincs már, nem látszik, eltűnt, mégis ott van.

Miután a pillanat múlttá válik, eszköz lesz a kicsinyes emberi játszmákban - ahogy eltűnt a jelen, úgy jelenik meg az érdek és főleg a hiúság, úgy torzul a múlt egészen addig, amíg már nem számít hogy is volt, ekkor lesz belőle történelem. Amíg számít, addig viszont kénytelen elviselni a szubjektív emberi lét minden bele-ki-félre és megmagyarázását. A történelmet a győztesek írják, bizony, bizony.

Hogy történhetett, hogyan fog történni? Melyikre egyszerűbb válaszolni? Biztosan tudni úgyis csak a jelent lehet, a pillanatot, amit viszont elmondani és átadni nem lehet, mert akkor időbe kerül, egy opció marad, ott kell lenni. Nincs is jobb hát mint egy légyott a jelenben, így búcsúzom rendkívül magasröptű éjjeli pillangók szárnyán a prenzlauer bergi éjszaka felé suhanva.

baumarbeiten

Néha azért lehalok. Egyszercsak megjelenik hajnal fél kilenckor egy daruskocsi az ablak előtt, munkásgyerek végignézi a kanapén heverő kottákat, majd nekiáll lefűrészelni az egyik kerti fánk ágait. Kómásan kinézek az ablakon, tekintetem egy elakadásjelző táblához hasonló feliratra vetül: Baumarbeiten. Mondom elírták, vagy csak még kómázok? Bauarbeiten az, építési munkálatok biztosan, olyant már csomót láttam. De nem, ez Baumarbeiten, Fa-munkálatok. Van nekik ilyen táblájuk, és azt szépen kirakják a fa mellé, amit épp vágnak.
Egyébként pontosan egy nap telt el azóta, hogy a hétvégén az összes levél lehullott a fáról, ezek meg itt vannak, és végrehajtják a pankowi fafelügyelőség ezév őszére kiírt programját. (mondjuk bekérhették volna a környékbeli lakók foglalkozási statisztikáját, és így a jazz-zongoristákra való tekintettel várhattak volna még fél órát.. )

Az S-bahn a hétvégéken mostantól egyetlen jeggyel igénybevehető egész szombat-vasárnap, mivel az S-bahn főnöksége így szeretné kárpótolni az utasokat a sok kimaradásért.. Namost annyira sok volt, hogy vagy két ízben megfigyeltem mintegy 5 perces késést két hónap folyamatos használat alatt..

Baumarbeit macht frei. :)

csak intuitívan

Kora reggel simogatja a szemét törölgető napfény a tűzoltóság és a Gesobau irodája közötti fákat, amiken megmaradt még néhány sárga levél. Ébredés után már csak kopár ágak látszanak, amikre már a tízcentis havat is odaképzelem, bár az még sehol. Néhány dallamtöredék a fülemben, meg csipa a szememben, ez marad az éjszakai álomországbeli kóborlás után. Sikerül beazonosítani, hogy a dallamok innen : http://www.youtube.com/watch?v=7RoJLy-RN48 származnak, hát kellemes hallgatást kívánok egy távoli balerina felé úriember módjára szállingózó hangokhoz.
Van remény? Vagy mindent legyőz a távolság? Kitart a szerelem? :)

Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mennyire intuitív, amit lehet méregetni ezen a teszten: http://www.psychicguild.com/esptest/index.php

Ha elsőre nem megy, ne adjátok fel, a tapasztalat szerint a második, harmadik, stb. menetek javuló tendenciát hoztak.

Richard Bona új albuma nagyon fülbemászik, és beragadni látszik a lejátszóba. Igazából ez a flac formátum sokkal jobb mint az mp3, csak nem jöttem még rá, hogy az itunes hogyan tudná megemészteni. Az almamalmok :) néha lassan őrölnek.

A másik meg Art Tatum. 1949 - Piano starts here az album címe. Az a baj, hogy inkább azt a címet kellett volna adni, hogy Piano ends here - így a rohadt életbe nem fog senki megint játszani. Állítólag Charlie Parker azért vállalt abban a klubban mosogatást, hogy hallhassa Tatumot játszani, amikor New Yorkba érkezett.. Nem tudom igaz-e, de lehet igaz is. :) Milesnak meg Parker volt az isten, stb.

Képeket keresek a szobámhoz, találtam egy best of Helmut Newton válogatást torrenten, hát ez a fickó értett a nőkhöz, mit mondjak.



Mondjuk ez a kép pont nem a tipikus stílusa.

De hát csak nem fogok meztelen nőket kirakni a blogba, nemde? :)

Crazy

hajajj, ez elég ütős volt, összeállt a nemzetközi sztárcsapat a főzni szerető latino dobos, a marcona száznegyven centis szamuráj basszeros és a melankolikus magyar infós zongorista triója. Néha azt éreztem hogy a Kaltenecker trióban játszom, néha meg hogy a Michel Camiloban. Crazy.

vasárnap este

párszáz év alatt minden eltűnik és érdektelenné válik. Vagy csak mint kuriózum lesz újfent érdekes, mint lelet. A legrégebbi ember, akinek tényleges jelentősége van ma, az talán Bach. Rá még hivatkozunk, mint zenei fordulópontra és origóra. Vizualitásban az utolsó százhúsz év, ami játszik, a többi csak a művtörikönyvben, vagy sznobságból, vagy mert tényleg. Szövegben is maximum tizenkilencedik század. Maximum. Ennyi a látótér, amit még a jelenlegi kondícionáltságunkkal fel tudunk fogni, vagy lehet, hogy ez jobban megmaradt, mint a régiek? Bach után meg a múzeum.
Ha választanom kell, hogy megnézek egy filmet, vagy meghallgatok egy lemezt, akkor zenét fogok hallgatni. Azt hiszem ezt ennyi idős koromra ki merem jelenteni.

Mai hősök:
Cabaret Voltaire - Big funk (klippel!)
Shed - a Berghain dj-inek általam hallott eddigi legjobb albuma
Steve Roach a klasszik ambient királya
Plastikman
Carl Craig
Ben Klock

technonap van? Vagy ez csak Berlin.

A mennyek kapui c. magyar könyv az elektronikus zenéről, azt olvasgatom. Van vagy ezer oldal, és igazából egy szöveghez nem értő, tehát nem bölcsész emberek által írt könyv, ami bántóan oszcillál az objektív és szubjektív pólusok között, néha szimpla diszkográfia idézés, néha a magyar zenei élet nehézségeit intermezzáló fejezetek, mindegy szóval összevissza, de lelkes, és elég alapos.

Carl Craig szerint a techno meg a jazz az ugyanaz. Nem tudom, de valami van benne, hogy én mindkettőt szeretem. Azt hiszem a ritmus a közös, hogy mindkettő akkor működik, ha a jó a ritmusa. Persze azért ellentétesek. Igenis meg lehet mondani öt másodpercből hogy egy zene jó-e vagy sem. Akkor is, ha oda sem figyelsz.

Igazából zenélni nem nehéz. Ritmusérzék kell hozzá, meg egy kevés érzelem.

A mai nap költője dAnte, utólagos engedelmével:

gmail: ez az prszág
nagyon szemát
lerejti a éflelemet
az emberben
mikor
basszsu
sokkal jobb máshol láttam
és mégis
15:17
az ego
ne mengedi
h lépjek
mint amikor
megakarsz csókolni egy lányt
és a félelemeid
ledermeszti ka tested
ne mtudsz mzdulni
én: ez szép hasonlat
15:18
gmail: kinyottok
egy üveg bort
pill
én: helyes :)

M

Néha a válaszok a múltban vannak elrejtve. Néha amikor az egész olyan szervezetlen és képlékeny és megfoghatatlan, akkor a múltba tekintve szép lassan helyre rázódik minden. Fényképek, naplóbejegyzések, vagy régi naptárak, hogy mikor mit csináltunk, hol voltunk, mivel foglalkoztunk. Az embernek saját magával kapcsolatban a legnehezebb felismerni dolgokat, ezért is jó kívülről nézni, ezért kell a tükör, meg az idő, hogy látszódjon, miből mi lett, és mi miért történt. Már amiről látszik, mert ugye nem mindenről, de milyen unalmas is lenne, ha mindenről tudnánk miért? Sok az M.

Szóval legyen csak meg a múlt, az épp csak megtörtént, a nagyjából már feltárt múlt, és a régmúlt, ősmúlt, megamúlt.
Kell ugye a történelemnek is legalább húsz év, de inkább száz, hogy tudjon beszélni róla, hogy már azt mondhassuk, ez megtörtént. Ugye amíg még a szálak a jelenbe, s jövőbe nyúlnak-múlnak, addig még nem történt meg teljesen. Amíg még érdekek fűződnek valamihez, addig ugye ráadásul annyiféleképpen történt, ahány érintett, és ahány sebzett hiúság.

De azért, ami már mondhatni biztos, azt tessék beköttetni, szépen feltenni évszámokkal-jegyzetekkel a polcra, vagy a padlásra. Időnként úgyis mindent újra kell értelmezni, és ugyanazon a fényképen, ugyanazon a mosolyon megint észreveszünk egy új árnyalatot, amit csak most értünk már meg.

Ide kapcsolódik egy rejtély. Miért álmodok a mai napig folyton a gimis osztálytársaimmal? Ráadásul nem is ugyanazokkal, kb. az osztály fele szerepelt már, és egy héten egyszer biztos, hogy valamilyen formában előjönnek. Namost 11 éve érettségiztem, szóval ezt ideje lenne már feldolgozni.. És egyetemről meg azóta ismerősök közül szervezett formában senki sem garázdálkodik álmaimban. Csak olykor-olykor persze.. Annyira persze nem zavaró, sőt, csak akkor is fura.

Jó hír, megmenekült az Icon club, ennek örömére le is mentem tegnap, ha majd jöttök látogatni, és jók lesztek, akkor oda is elmehetünk.. :) Bár a berghain eddig a csúcs, csak onnan meg kidobják aki nem elég buzi kinézetű, engem eddig szerencsére beengedtek. :) Már csak kettőt alszunk, és lesz zongorám. Ezt mondjuk elmondani nem tudom, hogy milyen érzés volt két hónapig. Úh. ének-tánc-fúvósszekció, tust kérünk a szemközti tűzoltóság épületében szombat hajnalban tech-housera táncoló pankowi nyugalmazott tűzoltóbrigád tagjaitól. Ezt a kifejezést a német nyelv minden bizonnyal képes lenne egy szóba tömöríteni, de nem szeretném ezzel elvenni kedveteket Berlintől és a német nyelvterülettől, igenis megszokható, ha meg nem is szerethető?

A világ egyik legjobb dolga a berlini technóra táncolni egész éjszaka. Ezt eddig nem tudtam ilyen egyértelműen. De az a zene aztán végképp olyan, hogy kis hangfalon, otthon meg ne próbáld. Teljesen röhejesen primitív. De nagyban meg egyszerűen beszippant. Már mennél haza, de aztán még ottragadsz egy 3-4 órát. Mint egy jó djn a könyvtár klubban, najó, ezt nem lehetett kihagyni..

herbie és a hangok

Nézegettem ezt a videót, egyik kedvencem a zsötűbről, egyszer a muxico listára írtam is talán egy kis esszét erről, amiben kb. benne van a jazztörténelem egy jelentős szelete.
http://www.youtube.com/watch?v=CCKKwjDc7h0

Meg amikor tanítok, akkor is tulajdonképp minden alkalommal elmondom az elején a funkcióelmélet tankönyvi alapjait, hogy tonika, szubdomináns, domináns, Kesztler bácsi elégedetten paskolja a vállam. De mi is ez? Három hang, mondjuk a watermelon man-ben C,F,G. Ennyi.
Üssétek le szépen a zongorán egymás után, mindegyiket monduk 2 ütemig (egy ideig! :) tartva, és figyeljétek meg, hogy mit hallotok. Mit hallotok kívül, és mit hallotok belül? Megszólal belül egy hangzat, vagy egy dallam?

És aztán hallgassátok meg a videót, hogy nekik mi szólalt meg erre a három alaphangra.

Szóval valahogy a tanítás és a tudás között ekkora a szakadék, hogy én csak annyit tudok elmondani, hogy van ez a három funkció, és ezek váltakoznak, legfeljebb megmutatom, hogy ez mit is jelenthet. A többi, mind belül van.

Szóval van C,F,G, és ez a videó, ennyi elég kell hogy legyen :)

amazing discoveries

Gonzalo Rubalcaba nagyon gyorsan tud játszani. Chris Potter bőgős nélkül nagyon jó inkább jazz mint fusiont csinál (és magyar a felesége) Esbjörn Svensson még jobb élőben mint lemezen, a Bad Plusnak zseniális a How deep is your love feldolgozása, Jason Moran lemezén volt egy szám, amit nem értettem, annyira jó volt. És még csak most töltöttem le az utolsó Coltrane koncert felvételét. Két félórás szám, na ez már alakul.. :) Richard Bona nagyon funky és afro egyszerre, Ndgeochello neve leíratatlan, de érdekes és modern szövet, Anna Maria Jopek és Tomas Sztanko pedig nagyon kis kedvesen szép depis zenét csinálnak olyan eurojazzeset a hosszú téli estékre.
Próbálom behozni a jazz-lemaradást :)

jazz

Valahogy az én zenei fejlődésem korántsem lineáris. Volt itt minden a c64-től a klasszikuson át a jazzig, korszakok, szünetek, stílusváltások ésatöbbi.Öcsi szépen töretlenül megírja a havi 1-2 számát már vagy tíz éve, vagy ki tudja mióta, nekem meg hosszas hónapnyi (néha ötévnyi) szünetek váltakoznak hirtelen termékeny periódusokkal. Tavaly nyártól idén márciusig pl. megcsináltam 5 lemeznyi számot, de azóta meg egy hangot nem vetettem papírra. harddiskre. :)
Most olyan, mintha visszatérne a jazz. Erről hosszasan tudnék végülis lamentálni, hogy miért hagytam ott a jazz-vonalat, és végülis igazán nem hagytam ott sosem, mert volt Hozés-Lolós zenekar, meg If café, meg ilyesmi, de tulképp amikor az SF elkezdődött, akkor az eleve azért volt, mert az elektronika jobban érdekelt, mint a jazz. Meg persze a pop, és az ezzel járó kör, ami főleg Magyarországon igen veszélyesen torz. Valahogy nem találtam az érdekességet a jazzben, mégha tulajdonképpen az SF dalai azért jazzdalok voltak főleg az elején, harmóniailag, meg úgy, hogy a zenéről akart szólni, és sokáig tartott megtanulni, hogy miben gondolkodik másképpen egy elektro-pop zene. De most ezzel a nagy kerülővel visszatérve meg közben mégis úgy tűnik, hogy zongorázni tudok a legjobban, hogy ott tudom igazán jól és természetesen kifejezni magam. Meg persze az otthoni érdektelenség a jazz iránt, hogy senkit nem érdekelt már egy idő után, csak azokat akik csinálták, vagy szerették volna csinálni, azokat is csak egy kicsit.. :) Meg a zenészek, de ez megint egy hosszú kör.
És most meg, hogy adott a környezet, mégiscsak ez a legtermészetesebb, újra végignéztem a nagy ikonokat, milyen lemezeket csináltak az elmúlt 5 évben, amikor gyakorlatilag már nem is követtem a jazzlemezeket.
Persze az is benne van, hogy a műfaj eléggé válságban van, nincs is igazán jó zenekar, zenész, lemez. Tulképp most is azt gondolom, hogy hallottam, amit hallani érdemes, a nagy spílereket, az igazán izgalmas dolgokat.
Hogy ez miért van, azt hiszem tudom. Azért, mert a művészet, és a zene is valahol teljes odaadást kíván, egy teljes személyiségfejlődést. Minél nagyobb az elvárásod magaddal szemben, annál tovább juthatsz, és annál teljesebb lehet a művészeted. És amióta a művészet iparrá lett, amióta az élet elveszítette azt a - nevezzük úgy - élességét, azóta egyszerűbb megállni egy ponton, és azt mondani, én ennyit tudok, ennyit akartam, most már jó nekem, zenész vagyok, pontosan tudom, hogy mik a hibáim, de már nincs kedvem többre, nincs kedvem belevágni több karmikus fejlődőkörbe. Seven steps to Heaven, szóval mindig van még új lépcső, csak néha az új lépéssel lerombolsz mindent, ami már megvolt, és kinek van kedve kimenni a hóba-fagyba, ha amúgy azért kellemes meleg van?
Szóval most itt vannak egy dvd-n az eurojazz jelentősebb állomásai, hallgatgatom, hogy milyen irányban lenne érdemes, de amúgy hanyatt eddig nem estem senkitől, és ez vagy a kiégettség jele, vagy azé, hogy a kisujjamban az ECM.. :)
Meg az is, hogy az a pár szerencsétlen magyar, aki ugyanezt próbálta otthon, semmivel sem rosszabb ám, egyedül a közönség a rossz, szégyellje magát. Mondjuk a Kaltenecker meg Esbjörn Svensson totál egy polcon van, az egyik egy kicsit balra, a másik jobbra, csak az egyik világsztár volt szegénykém tulajdonképp mielőtt túlbúvárkodta magát, a másik meg tökismeretlen.
Persze lehetne jobb, minden lehetne jobb, de ha nem tetszik, húzás vissza PUF koncertre.

életjel

Két koncert egy héten, ahol a végén több pénzt kapok, mint amiben megállapodtunk, a főnök rádob még egy keveset, hogy kifejezze tetszését, ill. természetesen legközelebb is várnak stb.

Hogyan keveredtem egy múzeumból kialakított kávézó színpadára, ahol a zsetonnal teli echte német kultúrfejek villognak, hirtelen nem is tudom. Ülünk ott a kanapén a "backstage"-ben, hozzák a különféle vörösborokat, ugye megfelelő lesz?! Interkulturális eszmecsere Európa jövöjéről és a jazzbőgőzésről spanyol, japán, portugál és magyar résztvevőkkel.

Szóval hogy ez pont olyan, amilyennek az ember egy jazzklubot elképzel. Éneklik a számokat, érted, jazz-sztenderdeket. Szeretik, értékelik, és ki is fizetik.

Agymosás a Flying Lotuson, utána, mondjuk az nekem csalódás volt, de lehet h csak én voltam túl fáradt már, de most nem szólt olyan jól minden, ahogy errefelé szokott, meg a zene is inkább szeletelés volt, mint az album zseniális világa.
Valamiért csomóan azt hiszik, hogy élőben nagyon oda kell csapni, pedig az ember inkább az albumot hallaná élőben is kicsit megvariálva esetleg.
Meg fura jazz után a diszkó, azért nagyon máshogy kell hallgatni. Dehát amúgy is ez a két pólus van, vagy hát ez is van.

Google hirdetésekkel elárasztottam Berlint, két nap alatt két itteni ismerősöm is szólt, hogy látta a neten, hogy tanítok, hát vicces, én sosem csináltam még ezt üzletszerűen, de itt már például a marketing is létezik, befektetsz valamennyi pénzt reklámra, és akkor kalkulálhatsz valamennyi haszonnal. Amúgy amit én tudok, az itt Berlinben is kuriózum, mert klasszikus zenetanár van egy raklap, meg még jazz-tanárt is csakcsak találsz, de belőlem csak egy van :) egy hét alatt hetvenezer megjelenés, az milyen?

Meg ami érdekes, hogy transzparens lett a város, már nem veszem észre, hogy itt vagyok, csak itt vagyok, és néha rájövök rövid gondolkodás után, hogy a boltban németül kell kérni, de amúgy meg már barátságos minden. Persze közben egyre több a munka, feladat, lassan befelé telik a naptár, nincs is idő filózni, mert menni kell. Milyen lesz, ha még zongorám is lesz? Két hónapja hangszerhez se nyúltam tulképp. Mondjuk a tegnap este az jó volt, jó voltam, otthon egy ideje már nem is játszottam jazzt, és hát ez kezd egyre durvább lenni..

költöztető

már nem leszek, ennyit sikerült összeraknom az elmúlt pár nap tapasztalataiból. 4 emelet magasra cipelgetni úrilánykák báliruhával megpakolt bőröndjeit a pályaudvarról meg a reptérről..

mára egy utsó

És arra is rá kellett jönnöm, hogy bizony az otthonosság nem azon múlik, hogy mennyi saját bútordarab van a szobában, mennyi emlék kötődik hozzá, mennyire én dönthetem el, hogy mi merre, milyen színű, és a többi. Nem. Akkor lesz otthonos, ha végre írhatom benne a zenémet..

time for a change

nyavajgás helyett vers mindenkinek:

Gyakran szökött ki, mint aprócska kislány,
hogy lássa künn az éjet és szelet,
amint az ősi forrásból ered
s nem ráderengni a szobába pislán,

de a vihar se tépte le az ölfát
s az óriás parkot oly sok darabra,
mint ahogy összetépte őt az önvád,
hogy selyemhágcsóról a lovagja
levette s vitte mindig távolabbra:

míg a kocsi lett végre minden.

S érzé a fekete kocsi szagát,
amelyért folyt a titkos hajsza szerte,
és a veszélyt magát.
Úgy látta, a kocsi hideggel van kiverve,
s ő is hideg, fekete benn.
A köpönyegébe csöndesen belébújt,
és mint egyébkor, a haja felé nyúlt,
s a férfi suttogott, mint idegen:
Veledvagyokszivem.

(Rilke-Kosztolányi)

ajtó

van egy pillanat, amikor kilépsz a lakásod ajtaján, végiggondolod, hogy mindened megvan-e, ami kell, egy utsó pillantást vetsz rá, aztán becsukod az ajtót úgy, hogy már nincs nálad a kulcs. (az utóbbi egy hónapban ez kb. hatszor játszódott le.. :)

költ

Költözünk ma is, irány Pankow!

Egy igazi kisvárosi hangulat az S-bahn végállomásától 10 percre, olyasmi, mintha az örstől laknék egy megállóra mondjuk.. :) Igazi őszillat van, minden olcsóbb mint a városban, talán még pankowi tájszólás is van, majd kiderül. Mindenesetre van egy nagy park, tavacskák, szemben pont a fürdő szaunákkal, szóval lesz hol melegedni a zord téli napokon.. :)

Érdekes, hogy itt ahogy kicsit beszélgetni kezdek valakivel, egyből kiderül, hogy az illetőnek van itt egy zongorája valamilyen k-adik lakásban, és persze oda is adja.
Tegnap voltam házibuliban, nahát ez vicces volt. Az emberek kb. fele gyakorlatilag senkit nem ismert az elején, másik fele nem beszélt németül, harmadik fele pedig bement táncolni, és az elég hangos zenére ordítozott órákon keresztül. Ez a fele amúgy echte német volt. :) Tényleg úgy buliznak, hogy közben ordítoznak. Ezt majd ellenőriznem kell, miféle hagyomány lehet, vagy hogy a modern lélektan előállt-e már kielégítő magyarázattal. Mindenesetre amikor hajnal ötkor hazafelé még két utcával arrébb is hallható volt a parti, arra gondoltam, azért ritka toleráns egy nép ez valahol. Persze a végén itt is egy zongorától rángattak el, ahol egy teljesen beállt gitáros srácnak próbáltam megmutatni a house of the rising sunt viszonylag vegyes sikerrel.. :)

Lucy bevallása szerint tényleg keményen mennek az amfetaminszármazékok azért, tehát ha mondjuk a Berghainban a szombat éjfeles kezdés után az utsó fellépő szombat 19:30-ra van kiírva, akkor igen, ez nem normális.. :)
Gábor el is húzott tegnap Joy Orbisonra, én meg a Flying Lotusra vagyok kíváncsi, most van egy olyan érzésem, hogy ő csinálja a legmodernebb zenét. Pedig csak egy 26 éves hülyegyerek a Coltrane családból, összehúzogat két loopot, meg valami elcseszett dobot rá, és kész - de ahogy hallgatom, egyre inkább úgy érzem, hogy ez a jövő zenéje vagy a zene jövője. Ugyanis van az egészben valami olyan finomság, olyan érzelem, ami konkrét kifejezési forma nélküli. Meg nem nyilvánuló, rejtett, mély tartalom, és mivel a zene az már csak olyan, így is hat. Tetszik, egyre jobban, és hát a jó zene ilyen, elsőre furcsa és értelmetlennek tűnik, de valahogy adsz még egy esélyt. (lehet a szerelem is? :) Aztán meg ki sem bírod kapcsolni.

Azon gondolkodtam, hogy amikor fiatalok és még tapasztalatlanok vagyunk, akkor a szerelem egybeesik a testiséggel, mármint
mondjuk megcsókolunk valakit, és akkor úgy érezzük, hogy azért olyan jó, mert azzal a bizonyos emberrel történik. Olyankor a szerelem igazi halálos drámának tűnik, mivel nem tudjuk, hogy mással is lehet, hogy mással is lesz valamilyen, úgy érezzük hog y mondjuk a szakítással magát a szerelmet veszítjük el.
Később már csak életünk egy megszokott részét. Egy energiaforrást, egy elképzelt jövőt, néhány megszokást.
De közben meg mégis az a cél, hogy az ember ezt az eredeti állapotot visszaállítsa, hogy a párja legyen a Nő, és hogy minden minél jobban közelítsen az eszményi, szellemi szerelemhez, hogy a szex megegyezzen a szerelemmel, a vágyak-gondolatok a valósággal.
Ezért is rossz dolog félrelépni, nem csak azért, mert más esetleg megharagszik miatta, hanem magad miatt, mert azzal csak távolodsz a szellemi szerelem állapotától. (najó, ezt majd elküldöm Hamvas bácsinak lektorálásra.. :)

Lassan van megint ihletem, innen a konyhába betolt kanapéről kezdtem szerkesztgetni új trekkeim, formálja fülem ez a dubstep-wonkys vonal, bár a fele szemét, vagy nagy része, de közben sok minden meg mégis nagyon friss. És költözöm végre a kis birodalmamba, kicsit ki kell szakadni a megszokásokból, és kitalálni, valójában mit is szeretnék az életembe, mert most lehet választani. Fura módon most pl. látom értelmét önmagam fejlesztésének. Otthon valahogy feleslegesnek tűnt már igazán gyakorolni, valami új tanulásába kezdeni, mert olyan alapvető akadályok voltak, amiken ez nem segített. De most lehetne megint.

Lucy ismerőseinek nem tetszett Budapest, illetve a város nagyon, csak az emberek voltak állítólag barátságtalanok. Nem tudom mit hisztiznek, végülis csak a pénztárcájukat lopták el, egy boltba nem engedték be azzal, hogy "no turiszt, no turiszt!", meg valamit nyafogtak a tömegközlekedésről. Ennyi benne van, ha valaki keletre megy, nem?! :)

türkei tarot trip

Hát átmúvoltam Törökországba. Hammermassig, ahogy Sebastian mondaná (mindenre).( Magyarul kb. odabasz. ) Neuköllni shop, hát itt egy deka német szó sem hangzik, helyi kokerók, és a termékskála is mint a 'sztambuli piacon. Friss olivabogyóból 8féle válogatás, mondjuk kenyér meg pl. nincs. Meg tészta sem nagyon. Sőt, állítólag a kerületből a currywurst is kiszorult, csak döner van, meg schawarma, ami itt a gyros. Állítólag gond van a bevándorlókkal, azt mondja Lucy, hogy az első generáció még nagyon tisztességtudó volt, de az újabbak pofátlanodnak, és nem tudni miért. Persze azért ez is idézőjelben értendő, ahogy itt minden probléma. Azért nem a Kálvária tér, vagy vmi hasonló vidámpark.

Tarotvetés németeknek angolul, a szomszédből füstölő érződik, ha épp nem vmi mantrázás megy, akkor friss wonky-hop meg dubstep történetek, Flying Lotus meg Nosaj Thing videókat sasolunk, ill. tervezzük a zenei világuralmat.

Franka bélyeges szexélményeit taglalja, meg órát tartok egy dickheadnek, legalábbis így neveztük el ezeket a lila nadrágos, dizájnerpólós és kockaszemüveges emberkéket, akiken mindig több trendi kiegészítő van, mint egy átlag berlini dizájnboltban, pedig az sem kevés. Szóval ismét, amikor lemész a méter magasan feltornyozott szinti és kontrollerhegyek közé, és a srác kicsit szégyenkezve bevallja, hogy igazából annyit tud, hogy hol van a C hang, akkor elgondolkodsz, hogy valami félre van konfigolva a világban, hogy egy fogalmatlannak ennyi cucca lehet, nekem meg semmi. Persze ez a tudás sem rossz, mert a francia még ezt sem tudja, ugyanis ott természetesen do-majornak hívják a cédúrt, re-nek a d-t, tehát összekeverik a szolmizálás neveit az ábécés nevekkel, ezzel kb. angolul lehetetlenné tennék a szolmizálás tanítását, ha ilyet én tanítanék, de persze még a Kodály-féle kézjelek segíthetnek.. :)

Tarot, jóga, zeneóra, tulképp tökugyanaz van itt is, mint volt otthon. Amúgy meg, majdhogynem ugyanannyi pénzért lakunk ám most, mint otthon laknánk. Jó mondjuk persze nem a város közepén, de ez amúgyis összehasonlíthatatlan. Csak épp pl. az otthoni keresetemet itt heti 6-7 óra munkával tudom abszolválni. Mondjuk legyen 7 óra, de persze azért hajlandó lennék még ennél többet is húzni az igát, csak egyelőre nem hagyják.. :)

Ez a bizalom ügy egyébként. Kell egy kis idő, amíg megbíznak benned, aztán már megy minden. Aztán addigra pont mehetsz is a következő B-betűs városba.. :)

Lagari

Az a baj, hogy ha valahol elkezdek játszani, akkor esélyes, hogy koncertezni hívnak, de én most még nem tudom, kicsi vagyok a nagyvárosban, nincs is zongorám, bár lakásom már igen, lassan, szóval mivel egy hónapja nem láttam hangszert, egy kicsit szeretnék gyakorolni meg ilyesmi, utána majd persze szívesen, sorban.. :)

Mosószalon rulez. Ez tiszta amerika, illetve ennek az ndk-s proli verziója. Reggel 11kor már pohár sörrel üldögélnek itt a Honeckeri (Honegger? az a zeneszerző volt nem?) időket emlegető úriemberek.

Amin kiakadtam. Ma az újság címlapon hozza a szörnyű veszélyt: A S-bahnokat nem biztos, hogy időben fel tudják készíteni a télre, most mi lesz. A BVG vezetője kétségbeesett fejjel nyilatkozik, hogy mindent megpróbálunk, de. Érted, október 5-e van. Nálunk ez úgy néz ki, hogy leesik az első hó, és a felszíni közlekedés egyszerűen megszűnik. Legalábbis a vonatok biztosan. Vagy hát meg lehet próbálni a déliből elindulni az első havazáskor. Vagy úgy bármikor.. :) (Najó, azért néha megy, és most már új is a vonat.) De hogy ők azzal riogatnak, hogy mega-chaos lesz. Hát bakker.. Fogalmatok sincs a káoszról.

Az S-bahn egyébként iszonyatos, bár egy hónapos itt tartózkodásom alkalmával már több ízben is észleltem, hogy mintha késne 1 vagy két percet. Gondolom ilyenkor a sofőr kukoricán térdepel a hétvégén és nem nézheti meg a Bundesliga fordulót.

A Lagariban bedobtam, hogy szervezzünk jazz-énekversenyt, jazz-faktort, teljesen rápörögtek, már kezdtem is magyarázni az a38-as tehetségkutatón tanult lehúzós szisztémát, azaz hogy biztosítsuk meg a pénzt, és tegyük teljesen veszélytelenné a szervezést, áthárítva a résztvevőkre. Nem nagyon értik, még tanulniuk kell a magyaros gondolkodást, az a durva, hogy eszükbe sem jut, el sem tudják képzelni azt, ami nálunk annyira mindennapos.

Chrisnek mondom, hogy kb. húsz év után sikerült úgy nagyjából eltakarítani a komcsi utódpártot, erre kérdezi, hűű az durva. És mi volt a baj, volt korrupció? Hát no komment.

A nagyvárosok élhetetlenségéről, és a hétköznapi fasizmusról majd legközelebb..

above the rooftops

Van ez a skybar, ahova korábbi hányattatásaim alatt tévedtem be, és azt kell mondjam, a város egyik legjobb kilátással bíró kis krimóját találtam meg.. SkyBar, a hetediken, orrod előtt a parkinn, meg a tévéturm. A szellő hideg, a kezem lefagy, be is megyek mindjárt, csak még eldicsekszem első berlini keresetemmel, csak elhitték végül itt is, hogy tőlem kéne zeneórát venni, a kis naivak... :) Este vár egy újabb bár, jövendő kis színpadom a Lagari. Úgy sejtem, mozgalmas hét lesz ez is..

bye-bye Fhain

Norah Jones és a fincsi kávém.. Így már valahogy el lehet kezdeni egy hetet.
Kezembe veszem a Berliner Zeitungot, nem mintha érdekelnének az itteni hülyeségek, helyi politikusok, médiasztárok, focisták. A foci jobb, mint a magyar, csóró berlini csapat a Hertha most csak másodosztályú, ennek ellenére töretlenül drukkol nekik a város a legkülönbözőbb médiafelületeken.
Most volt újraegyesülési buli, harmadikán, otthon választás, ezúttal kihagytam a külképviseleti szavazás örömét, de hát mondták is már, hogy aki elhúzott, az ne ossza az észt. És ebben van is valami.
Valszeg max. két éjszaka múlva lépek tovább, és igaz, hogy csak három hét, de mégis megszerettem a Friedrichshaint. Olyan kis koherens kerületke ez (kerületnél jóval kisebb, Kiez, itt úgy hívják az ilyen környékeket, mint mondjuk nálunk a zsidónegyed), otthonos, élhető, hamar jól érzi magát az ember itt. Persze már nem annyira menő, mint volt mondjuk tíz éve, most már kevesebb az izgalom, és több a divat, meg a külföldi (lásd én :), de a helyek, boltok, a Boxi-platz hangulata eltéveszthetetlen. Az igazi berlini életérzés, az egyik, mert mondjuk a tegnapi Mauerpark az is nagyon az. Na meg a hatalmas diszkósor a Revaler strassén, de azt most hagyjuk.
Szóval egyelőre pár nap Neukölln, aztán meg letelepszünk a kisvárosi hangulatú Pankow-ban.

Itt szép napsütéssel jön az ősz, igazán Lichtenbergben a vízmű mellett végigsétálva kapott el a hangulata, a füstökbe burkolózó naplemente, meg ahogy csípőssé válik este a szél, körülötted a nagy csend, panelek, parkok, ipari létesítmények a végtelenségig. Most már alkotni fogok amúgy, vége lesz ennek a szervezős, élet-átalakítós pár hónapnak. Visszapattanunk egy szörfdeszkára, s irány a lélek óceánjának hullámai.. :)

narancs nyíl

Narancsszín nyílvessző suhan a berlini éjszakában. Igen, kitaláltátok, első ízben bicikliháton. Egy teljesen béna, kontrafékes (csepel) bicikli, ami zörög mint az állat, főleg a macskakövön, és még csengője sincs. Gábor ad kölcsön egy lámpát, hogy legalább valami villogjon, az persze leborul egyből.
Ló és lovasa közt van valami transzcendentális kapcsolat, ezt azonnal érzem. Kell ez a bicikli, meg is szerzem Herberttől majd.
Hát igen. Hat fokban három sör után feltépni a Prenzlauer Bergre, aztán lefelé az Obernbaumbrückéig, és haza, önmagában is élmény.
(Végül be sem mentünk a diszkóba a hosszú sor miatt, pofátlanul, de mert: Jazzanova és Mr.Scruff? Majd legközelebb, úgyis van minden hónapban.. :)

Előtte kezet fog velem egy német, és gratulál, hogy annó 1989-ben megnyitottuk a határt, ezek tényleg hálásak érte. Elhárítom a bókokat mondván még csak nyolc éves voltam, viszonylag kevés közvetlen befolyással a törvényhozásban. Aztán később a megszeppent németekkel próbáljuk megérintetni a lábujjukat nyújtott térddel a zsúfolásig tele levő kommunista díszkocsmában.

Valami van körülöttem, ez a társaság meg van győződve róla, hogy én jól zongorázom, pedig még nem is hallották. Legalábbis el tudom hitetni.. Egyébként észrevétlen bekerültem ebbe a baráti társaságba. Megyek is jövő héten a kortárs képzőművészeti kiállításra Chris bemutatójára, ha már látom mindennap hogy készülnek a három méteres vásznak, száradás közben meg hogyan gitározgat fel-s alá különböző fríg skálákon.

És akkor még két aranyköpés idegennyelvből erősebb olvasóinknak:

"Hinter jeder erfolgreichen Frau steht ein Mann, der ihr auf den Arsch glotzt"

"Being a sportsman means a lot of dedication, the same with arts, but with arts at least you can smoke and drink.."

kérek lakást

És kapok!!!!!
Pontosan egy hónappal azután hogy kidugtam a buksimat a Schönefeld reptéren és magam után húztam gurulós bőröndömet a hangzatos nevű Alcatraz hostelig, aláírtam az albérleti szerződést egy kis pankowi kétszobásra. Egy hónap. wáááá.

Valszeg első alkalommal szólt a Scharnweberstrassében a Hip-hop-boyz, tehát ez az ünneplés mintegy poptörténelmi alkalomként is értelmezhető.

A szobában egy olyan hindu felekezet szentélye található, amely tagoknak nem hogy tilos húst enni, még a húshoz érniük is tilos. Mondtam is Mollynak, hogy az a lényeg, hogy hozzád érhessen a feleséged, nem az, hogy a húshoz érhet-e.. :)
Dehát érted, a csajod nem tud neked húsételt főzni. Azért nem egyszerű..
Szóval aranyos kis gettómilliomosok. Anna lesz a lakótárs, a kis építésztanonc, alakítjuk szépen a berlini (szexmentes! :) kommunát.

Most már csak arra kéne rájönni, hogy fogok belógni a ma esti Siriusmo-ra...

zenészek itt

Nemtom hol kezdjem. Elvileg egy hete vagyok itt megint, de egy hónapnak tűnik, és tulajdonképpen az elmúlt 48 óráról akartam írni pár gondolatot, de közben meg ezer dolog van. De azért muszáj kicsit kikapcsolni is, és bár most nem a kék kanapén vagyok, hanem egy feketén, azért megpróbálom.

Kedd este jam session az Edelweissban, hát ez megkészülés, kb. 200 ember zsúfolódik be, van aki a falon ül!, és csak jönnek és jönnek. Hoznak egy feka dobost, meg talán a felesége lehet aki énekel, van egy kis koreográfiája az estnek, ügyes, nem csak úgy játszunk, hanem néha van egy kis előregyártott elem a közönségnek. A fekamama éneklése hazaküldi az összes x-faktor díjra áhítozó lánykát a sufniba. Ezt nem nagyon lehet utánozni. A németek tűnnek itt is a leggyengébb láncszemnek, én is felmegyek, levegő alig, a pult lehetetlen távolságban, pedig csak három méter. Egyből kiszúrtam egy japán, Nori, körülbelül vele egymagas hathúros basszuson tolja, rajta tulképp már akkor láttam, amikor bejött, hogy jó, és ez be is bizonyosodik. A következő beszélgetés játszódik le.
- És mióta vagy Berlinben?
- Szeptember óta.
- Dejó, én is!
- És mit csinálsz itt?
- Hát idejöttem, zenélni akarok, zenészekkel ismerkedni, stb.
- Dejó, én is!
- Képzeld, jövőre megyek a Berkleere Bostonba!
- Igen?! Én most jövök onnan..

Szerda reggel a Lagariban próbálunk két aranyos spanyollal, van már helyem a szilveszteri bulira, meg énekeseknek lesz jam session minden hétfőn - nyilván az elején olyan emberek találnak meg, akik hasonló cipőben járnak. Most pl. kiderül, hogy nem csak a zenekarok, hanem a jam sessiönök is versenyeznek egymással. Van belőle kb. 15 a városban egy héten, persze lehet hogy több, de eddig én voltam (A-trane,B-flat,Quasimodo,Theaterkapelle,Edelweiss,Lagari,Rickenbackers) talán 7-8on, és még van egy csomó. Egyből elkezd járni az agyam, hogy hogyan lehetne felpörgetni, kicsit olyan, mintha a tied lenne a hely, és az végülis egyfajta álom, nem?

Este a Botequim Cariocában autentikus brazil "choro" zene, ez olyan mint a Ana Caram csak ének helyett fuvolával.. :) Marcio gitározik, vérprofin, pedig tudom, hogy próba nélkül ugrott be aznap este.. Világoskék a hely, mintha Rióban lennél, mintha nem a ködbe burkolózó tévétorony fogadna a cukorsüveg helyett amikor kilépsz, és nem a hatfokos esőporos szellő.

Azon gondolkodtam, hogy az az ember, aki Japánból elmegy a Berkleere, aztán elmegy Berlinbe, az már akar valamit, nem? Vagy aki a feleségével eljön Spanyolországból, basszerozás mellet dolgozik, dolgoznak, és közben apránként tervezik, hogyan valósíthatnák meg az álmaikat. Vagy aki családostul otthagyja a napsütötte Riót Berlinért hogy németül nem is tud, az valamit csak akar, nem?

És hogy nekem ez már valami biztosíték. Túl azon, hogy ezek az emberek mind profi zenészek. Ja, az az alap. De ami még fölötte van, az a mentalitás. Hogy otthon sokan heti egy próbát fárasztónak éreznek, pedig valahol zenésznek gondolják magukat. Vagy fárasztó nekik átmenni két utcával arrébb, vagy egy hét alatt begyakorolni egy témát. És otthon ezért is volt lehetetlen, mert semmi biztosítékod nem volt arra, hogy nem lesz valaki a zenekarban, akiből hiányzik a kedv és az elszántság. Vagy mindenkiből.

Meg van egy másik érdekes dolog, az ember elkezd nagyon máshogy gondolni magára, és a zenéjére. Nincs az a megfeleléskényszer, nem érzed azt, hogy mindenképp neked kell a legjobbnak lenned, mert csak akkor. Hogy neked kell az új Mozartnak, MilesDavisnek lenned otthonról anélkül, hogy bármilyen köztes lépcső elfogadható lenne. Mert csak akkor van jogod csinálni, ha te vagy a legjobb. Itt bár a mérce magas, mégis mindenkinek van hely. Ami épp jön, mert az jó. Nem tudom.

monTÁG

Sandra Suck nem engem választott, marad a cölibátus. De sokan mások viszont igen, úh. lassan kezd csökkenni a rendelkezésre álló szabadidő. Lehet hogy hindik helyett egy leszbicsajhoz megyünk, jobb lenne, de a jelentkezők száma ismét csak tetemes. Az idő pedig fogy, egyre fogy.. :)
Az eső legalább elállt, így viszonylag még közlekedni is lehet. Tegnap este valami olyan öregfiúk buliba csöppentem, hogy azt nehéz volt feldolgozni. 50-es előadók és hallgatóság, és forrt a levegő, soul-funk buli volt, bár néha azért áthajlott a német slágerparádé dallamvilágába Udo Jürgens lábnyomaiban lépdelve. Hétfő este, érted, hétfő.

sóhaj

Hány kamu önéletrajz kell vajon az életben a boldoguláshoz? :)

gloomy sunday

Na akkor ez most ködös Albion, vagy mi? Döntsük már el kérem.. Eddigi fantasztikus időnket felváltja a borús, esős chill. Mit tesz az ember persze, hogy első dolga jóga órára menni..
A weddingi tetőteraszon kopog az eső, mi meg a bostonból ideszakadt koreai instruktor keverék angol-németjét próbáljuk értelmezni, ami nem könnyű, mert hát kiejtés az aztán van.. Sosem jógáztam - gondoltam eddig, aztán rájöttem, hogy ami tájcsi órán van, az tulajdonképp jóga, csak ez egy kicsit lassabb volt, meg nyugisabb. Szóval már jógáztam. Bal térdemben a szűnni nem akaró kellemetlen fájás, azóta van, amikor becseréltek egy félidőre a Barcelonába a tavasz végén egy fontosabb meccsen, és egy kicsit túlhajtottam magam. Na azóta különösen ellenáll az ilyen nyújtási kísérleteknek.
Nem baj, oolong tea, kiderül, hogy instruktorunk belőlünk szeretne jóga oktatókat formálni, hogy a majdan megnyitandó jógacentrumában hajlongjunk, na persze. Gábor persze nagyon ügyes, meg lelkes is, szóval ő benne lesz, Lucy meg ki tudja.
És hát Boston. Annyira vacak az ilyen leveleket olvasni, hogy üdvözlünk a zongora osztályon, ez lesz minden idők legerősebb zongora évfolyama, jó tudom hogy mindig ezt írják, de akkor is, és vacak, hogy ez nélkülem lesz, mert küldenem kell a halasztási kérelmet, és ki tudja mikor fogom, vagy meg-e (szép magyarsággal) kapni valaha az esélyt.. :)
Jó persze Berlint is ki lehet addig bírni, nem azért.. :)

Franzesca elolvad a bostoni tavasz gondolatától, és hogy ott mennyire jó a jóga is, mert minden dagadt amcsi nyomatja, meg úgy az egész, de hát Bostonról eddig mindenki csak áradozott.

Aztán lecsúszunk egy koreai étterembe, ami elég érdekes, a koreaiak mintha a vad kelet-ázsiaiak lennének, ez a kaja olyan nyers és fűszeres, elsőre nagyon ízlik, de aztán estére eléggé nehezen megoldható feladatot jelent a gyomromnak.

Mondjuk itt Berlinben ha kinn eszem, akkor az majdnem mindig ázsiai, nem is nagyon szedik szét a nációkat, pedig eléggé különböző, szóval egyben van általában egy curry alapú bézik dolog, de nem az indiai fajta, hanem talán thaiföld? vagy vietnam? vagy ez már egy európai elhajlás. Aztán persze van sushi is vég nélkül, de az azért itt is drágább mulatság.

A metró tele van a maratoni futásról belihegőkkel - zuhogó esőben maraton, na szegény katona, aki életét adva vitte a hírt még görögben, gondolta volna, hogy tízezreket fog ezzel a hülyeséggel kínozni évezredekkel később..

Fura, hogy néha van ilyen, hogy egy ember csinál egy csúcsteljesítményt, és aztán mindenki elkezdi utánozni. Az én szememben a Liszt zongoradarabok ilyenek. Azt egyszer valaki úgy találta ki, hogy még nem voltak ilyenek - na az volt a nagy dörrenés. Utána már apró lépésekben begyakorolgatni, és valamilyen szinten leutánozni, az szerintem kevésbé nagy dolog. Persze azért ha jól játsszák, akkor jó hallgatni, szóval végülis hadd csinálják.. :)

Első ellenőr a metróban, kidobja a pánkot, aztán mégis visszaengedi, pánk magyarázza, hogy küldje nyugodtan a büntetést, úgyse fog fizetni. Kimásznak Weddingnél, bejön egy trombitás pléjbekkes gyerek egy tamburinos kislánnyal, és elkezdi a When the saints go marching c. opuszt, máris vigyorgok és bedobok egy húszkopejkást, hát tud ez a város, előbb megpofoz, aztán megcsókol.

sandra suck

A jelentkezéseket kérjük Sandra Suck -nak küldjék. Bevallom, ennyire célirányos pornóművésznevet még nem láttam.

not so simple

A szimplából éppen kidobnak egy pankot, aki a bejárat elé szeretne hugyozni bosszúból, közben elvonul a fehérorosz anarchistákkal szolidarítók menete. Lehet, hogy egy hindu szentéllyel felszerelt pankowi lakás lesz a befutó, és most kihagyjuk a Bonobo koncertet. Nem költözünk a 18 buzi által lakott lakóközösségbe sem, pedig szauna is lenne. Sugi Dopemannel alkot, nem tudok estére programot választani, úh. lehet inkább alszom.. :) Ki tud ennyit végignézni?

bekk (zurück :)

bah.
Egy hamvába holt blogolási kísérlet után visszatérünk a kályhához. Mármint remélhetőleg a télen megúszom a kályhás lakás szindrómát, ez csak amolyan költői kép, tudjátok. Itt tényleg fűtenek kályhával, egy tonna szén 130 euró.
Szóval visszatér a kék kanapé, a híresztelésekkel ellentétben nem szűnt meg, nem számolódott fel, egyszerűen kirepült Berlinbe, és most, vámmentesen borítja a jövendő francia sztárfestőnemzedék krémjének kanapéját. Vagy mit.
Szóval kihoztam a kék kanapét, itt ülök rajta, net még kevésbé van, de majd lesz az is, és akkor percenként írhatom az érdekesnél érdekesebb bekezdéseket.
Természetesen németül. háháh :)

Szóval három hete vagyok itt, és akkor röviden talán összefoglalnám mi minden történt.
Az első napok igen fura lelkiállapotban teltek - egyrészt még az otthoni "jajjcarlosnemenjel!!" feeling visszhangjai csapódtak egyre elhalóbban, másrészt meg már itt voltam, és fogalmam nem volt, mi van. És igen, egy kicsit élveztem az életet, vagy egy hétig jól éltem, jókat ettem, jó zenéket hallgattam, koncertekre, bulikba mentem, pénzt költöttem, de persze azt is igazából alig, csak mert mi még a dzsentriséghez is csórók vagyunk, azért tűnik soknak.
Aztán rájöttem, hogy para van. Para van, mert nincs lakás, és a szitu egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzeltem. Lakást találni nem lehet. Elmondom az arányokat. Egy nap megnézel 150 hirdetést. Írsz húsznak, válaszol öt, elmész kettőhöz, és megkapsz nullát. Ez megy egy hétig. Akkor megunod, és elmész Matthieu műtermébe lakni, megszereted a Friedrichshaint, és reménykedsz, hogy valahol itt maradhatsz.
Sajnos nem tudok mind a hatvan érdeklődőnek személyesen válaszolni.. Stb. Scheisse. Mit esznek ezek a hülyék Berlinen? Húzás valahova Szászországba vagy Bajorba, ott van sok zseton, minek ide jönni játszani a hobót,pánkot,bohémot? Bohémt. Vagy tanulni, hát most láttam a berlini egyetem tök sokadik a világ egyetemeinek rangsorában, ennyi erővel az eltére is járhatnátok, nem kéne itt rajzani a wg-gesucht oldalon.. :) Csak ahhoz kéne nyelvet tanulni, mi? Ahhoz már nem fűlik a fogunk, igaz?

Namost a Berghain. Vannak dolgok, amik így távolról nem igazán érthetőek. A love parade is ilyesmi, hogy az ember a tévéből nézi, hogy a sok buzi végigvonaglik napokon át a létező legprimitívebb zenére, és hogy ez tényleg? És akkor lesz Budapest Parádé is, ami meg végképp no komment, a legjobban a szopnék! póló alapöltözékként való elterjedése jelzi a mi verziónk színvonalát. Nade, ebben legalább Európa legjobbjai vagyunk, igen, az itteni kurvák is nagyrészt magyarok. Mesélte egy ismerősöm ismerőse. :)
Szóval a Berghain, nem tudom, akkor és ott, és úgy, csúcs. Annyira erős a zene, és annyira jól szól, hogy semmi esélyed az égvilágon. Mármint arra, hogy a kicsiny fejedbe bármit is beleerőltess, esetleg hogy tudatos cselekvéseket végezz.

Vannak, akik vasárnap reggel járnak le, felkelnek, reggeliznek, és tíz óra felé lemennek a buliba. A bar25 zárója egy hétig tartott, péntek estétől csütörtökig..

Nem tudom, bele tudsz kerülni egy olyan állapotba, amikor a zene irtóra működik, persze ez otthon is akár megy, de itt nem kell hozzá semmilyen szer, és nem csak bizonyos körülmények között az otthonodban, a kedvenc számaid, hanem az egész város ilyen tud lenni.

Még nem tudom, milyen lesz, ha én írok majd dalokat, hogy mennyire lesz más. Most egyelőre örülök, ha egy nap pár percet tudok játszani egy zongorán. De amúgy már van egy tanítványom.. :)

Az emberekkel való kapcsolatteremtés abszolút pozitív élményeket hoz. Most leszámítva azt, hogy minden második ember jointtal kínál, van valami jó, ami amúgy semmibe nem kerülne, mondom ezt az otthoniaknak. Akik valszeg nem is olvassák ezt, szóval hiába :)

Vacak dolog egy bőröndöt huzigálni, és abból élni. Ha esetleg egyszer Ti csináltok ilyet, azt tudom javasolni, hogy ne legyetek ennyire Rambók. Mert amúgy a rambóság néhol hasznos, de néha akkor is tüzelünk, amikor már mindenki napok óta halott, van valami ilyesmi veszély, ilyenkor túlságosan kidagadnak az erek a nyakunkon, és az nem elég fotogén.

Nem tudom, annyi minden van. Mindenre van lehetőség. Ha kitalálsz valamit, akkor kapásból van rá ember, nem tudom mi lesz ez. Persze Herbert azt mondja, már nem az igazi, tíz éve lett volna, most már a pénz meg az üzlet. A maga módján igaza van, hisz ahova én kerülök, az mindig épp kimegy a divatból. És ahogy Szilvivel megfejtettük, most Budapest lesz a tuti menő város, szóval kitartás! :)

De valahol úgy van, hogy a lelkesedés van előbb, az indítja be, és arra áramlik oda a tudás, és arra meg a pénz. Viszont amikor a pénz elkezd áramlani, akkor meghal a lelkesedés. Persze nem biztos, hogy minden ilyen fekete és fehér, szerintem inkább az van, hogy Herbertnek fogalma sincs arról lévén eddigi életét Párizsban és New Yorkban töltötte, hogy mi az a szopóág. Hogy mit kell ahhoz tenni, hogy valamit elérj. Ő a maga szintjén ugyanúgy sopánkodik a világ igazságtalanságán, miközben Berlin és Párizs között ingázik, ahogy sopánkodunk mi otthon. Mindenkinek a maga baja, és ott is élnek emberek.. (gy.k. szülői oltás, minek külföldre menni, mikor nagytétényben, keresztúron, stb. is élnek emberek)

De azért mindenkinek nem is kell kijönnie. Nem mindenki van ott, hogy tényleg azt érezze, a közeg az, ami visszahúzza. Sok embernek, a többségnek megfelelő Magyarország, és ez így jó. Páran meg azt érzik, hogy korlátozva vannak a többség igényszintje miatt, és ők meg mennének, mennek. Én világéletemben külföldi zenéken, szellemi ingereken nőttem fel, és ezért is volt rossz egy ponton túl, mert amiből minden született bennem, az kívülről jött, viszont olyanoknak akartam megmutatni, akikben ez nem volt meg. No groove. Akik Omegán, Sziámin, Kispálon, Balázs Fecón és végül SP-n nőttek fel, jajjdejó, hogy itt nincs semmi ilyen. Nincs az a béna árenbí sem, meg a magyar alter. Thank God! Jók a zenék, akárhova megy az ember na.

A csajok viszont nem, dehát valszeg vagy nő vagy zene, ez globálisan is így van, minden bizonnyal városoknál is.. A nők mintha a germán hadiistenek menzájának konyhásnénije és az NDK-s úszónők keresztezéséből születtek volna, hát hogyis mondjam, nem keltik fel különösebben az érdeklődést. Fiúsak, ormótlanok, viszont kéretik magukat. Shit. Persze még mindig nagyságrendekkel jobb, mint belső Anglia.. :)

A tévétorony meg mindenhonnan látszik. Otthon az utsó amit látsz, a Határ úti torony, itt meg az Alexanderplatzon a bitang magas fallikus státuszszimbólum. Persze az is van, hogy a kerületek magukkal ragadnak. Laksz valahol, és akkor ott jársz mindenhova, mert megvan annyi hely, amennyi kell. Kreuzberg, Prenzlberg, Friedrichshain és mondjuk Mitte, az mind olyan külön kis város, ami önmagában is működne. És ezeken belül is vannak a Kiez-ek, a kis környékek, amik egybe tartoznak. Persze van a b típusú körzet is mint Wedding, Schöneberg, Neukölln, vagy a furcsán elit Charlottenburg és Tiergarten.

folyt. köv, mert későre jár..

Berlin

Direkt nem írtam mostanában, mert kicsit féltem attól, hogy a filózás-lelkizés csak nehezíti a helyzetet, itt most a bozótvágó késre van szükség, olyankor meg az ember nem gondolkodik el minden levágott ágon, hogy szegény kis növény, mit tettem veled.. :)

Amúgy most épp Berlinben vagyok, jó a zene, szép az idő, ma sok minden eldől, és talán egy-két héten belül minden függőben levő kérdés nagyjából megoldódik, ami ha azt vesszük, nem kis dolog, lévén az alapvető probléma a "hogyan szerezzünk pénzt a Berkleere" témakörben volt található, ehhez képest meg weddingi lakásokat nézegetek zongorával, úgy, hogy talán három hete még hajóra készülve meredtem a Lucky Tonight Reprise c. botránykottára hüledezve, hogy ez most mi.

A német jó hogy van, még egy kicsi magabiztosság kellene, hogy ne érezzem azt, hogy úgyis külföldinek néznek, ha megszólalok, mert amúgy hétköznapi szitukban mindent tudok, csak ennyi hiányzik. Na meg az a bizonyos első láncszem, mert itt is embereken keresztül vezet az út.

Lesz majd új blog is, ha már belemelegedtem jobban, mert most még nagyon fura a helyzet, már nem vagyok turista, de még nem vagyok berlini, az már egy berlini átlagpolgár viszontagságairól fog szólni, ez meg még a kanapéről elindult énem utsó gondolatfoszlányait örökíti meg..

Fíle grűssze!

home

Hát ez egy nemsemmi indulás, nyaralás, és hazaérkezés volt. Lehet, hogy lesz még bejegyzés, de most van itt az ideje annak, hogy elbúcsúzzak a kanapé olvasóitól, köszönöm a figyelmet s türelmet, ezennel a blog lehúzza a rolót, eltolja a biciklit, stb.
De persze the show must go on, lesz folytatás, új, szebb, izgalmasabb, csak egy kis türelem, majd szépen elterjed az is, ha úgy érzi, hogy terjednie kell. Az igazán érzelmes részt most kihagynám, majd azt is bepótoljuk.

szittyogás

mostanában azért sincs annyi bejegyzés, mert piszkozatban hagyom őket inkább, vagy kirakom, aztán inkább mégis letörlöm... :) Nem akarom azt a valódi negatív állapotot túlságosan reklámozni.. :)
Volt egy olyan, ami Magyarország megszűnéséről polemizált, és bár nem fogom visszatenni, de a helyzet még rosszabb. Nem elég, hogy mint közösség megszűnt Magyarország, hivatalosan mégsem szűnt meg, és továbbra is azonosítanak minket, itt élőket vele.

Például itt a posta. Minden szerencsétlen szomszédos, környező országba szállítanak a nemzetközi oldalak, hozzánk nem. Miért nem, mert a postások annyi csomagot loptak el, hogy köszönik, ebből nem kérnek.
Amcsi diákhiteles site, regisztrálsz, minden, köszönjük szépen a jelentkezését, az ön országával nem foglalkozunk. Átregisztrálom magam németnek, azonnal megy minden.. Szóval hogy akkor legalább szüntessük meg hivatalosan is, mostmár úgysincs Kispál sem, megszűnt a fő összetartó erő :), és akkor legalább nem szívatnak mindenféle külföldiek a rossz hírünk miatt.
Budapest, EU, Vackor utca 29. a Hungaryt kihagyva...

ki nevet a végén

Néha a jóistennek sincs ideje szépen szőni a szálakat, épp el van foglalva egy jó meccsel, vagy 'god knows' épp mivel, és olyankor kicsit bedurvulnak a dolgok. Például előfordulhat, hogy valakit leggéppisztolyoznak Alsóörsön, minden különösebb ráutaló magatartás nélkül. Máskor egy daru dől rá a parkoló autódra, ez is nemrég történt. Lehet, hogy ez a szabadságnak köszönhető, most a kevesebb szakértelemmel rendelkező mennyei helyettesek szerveznek, és hát az eredmény alakul, csak az egész egy kicsit bumfordi módon, nem elegáns na.

Közben meg úgy érzem, mintha rajtam is csak egy ilyen 'deus ex machina' segíthetne, csak jó értelemben, egy ilyen autómra dőlt toronydaru méretű véletlen, egy electro-funk rajongó budai milliárdos véletlen rossz ajtón csönget, vagy ki tudja..

Amúgy persze nincs baj, csak nagyon idegesítő ez a tétlenség, mert nem arról van szó, hogy nem tudod, hogy mit akarsz, nem arról van szó, hogy nem vagy rá képes, hanem arról, hogy nem jön a busz. Vagy inkább, hogy jön a busz, de neked pont nincs jegyed. Sajnos még a busz is jár, csak nem szállhatsz fel, ez még rosszabb, integethetsz az ellenőröknek..

Ja és nem csak ennyi, hanem közben azért jönnek olyan lehetőségek, amik felcsillantják a reményt, de aztán kiderül, hogy valamiért pont nem jók. Ennek meg mi értelme kedves égi fennhatóság? A türelmem tesztelése a cél, vagy mi? Ki röhög a színfalak mögött? :)

7even 7teps to Heaven

valamikor rég kis költő voltam, emlékszem, tegnap eszembe jutott a lilával karcolt ég alatt.
A Velencei-tó annyi minden, hiába csak pár napot voltam ott életemben, szerintem tíz alatt van összesen, az éjszakák biztosan, de van ott egyfajta létezés. Főleg a régi Velence oldaláról közelítve, a vonat felől nem annyira, ugyanaz van kicsit, mint a Balatonnál, a déli part és az északi között, vagy Pest és Buda.
Szóval az autópálya felől, a hegyről lenézni a tóra, az ott bizony egy olyan hely, ahol az élet kikapcsol, és nem marad más, csak a lét.

A legtöbb problémám emberekkel, vagy helyzetekkel, de akár társaságokkal is azzal volt a leginkább kifejezhető, hogy nem érzem az igazi önmagam, hogy úgy érzem, belül más vagyok, mint amivé válok valahol, akár valakivel, de valakikkel is. És nem tetszik magamnak az, amivé válok. Aztán most már lassan látni, hogy ez szükségszerű - nem az emberek okozzák, nem ők hibásak, vagy kevesek, ez egy olyan utazás, amin ezt el kell fogadni. Kilépsz a megszokottból, a védelem alól, a kezelhetőből, és akkor jön mindenféle dolog, és azért jön, hogy megváltoztasson, mert változni akarsz.

Mert én döntöttem úgy, hogy rálépek, és egyáltalán nem bántam meg, lassan visszatér a régi kis énem is, és közben meg mennyivel gazdagabban és erősebben..!

Pontosan emlékszem hol kezdődött, és mikor, és akárhogy is nézzük, bizony hét éve egy májusi napon, épp az ötvenvalahányas buszon, ami Budafok meg a szoborpark között jár, ott éreztem azt, hogy akkor valami eltört, hogy ami addig egyben volt, úgy minden, az most elhasad, mostantól ebben kell élni, hogy nincs egy biztos pont és megfejtés, hanem kettő, de a hasadás mentén egyre apróbb darabokra törik minden, és aztán látod, hogy szinte millió kis tükördarab csillog a porban. A sok szubjektív igazság, a különböző valóságok, amik egyszerre igazak.

És akkor az ember megszokja, hogy nem úgy van, ahogy akarja, megszokja, hogy nincs igazság, lassan rájön, hogy mi irányít, és mi hogyan működik. Tulajdonképpen megtanulja az emberek világát. Oly idegen volt az, ahogy az emberek viselkednek, de lassan megértettem őket, és arra is rájöttem, hogy egy idő után én is ilyenné válnék. Pont olyanná, amit oly könnyű elítélni, amíg mosolygó kis angyalka vagy.

Hét évet mennyi idő alatt lehet vajon kipihenni? Két hete nem csinálok semmit, és egyelőre egyáltalán nem érzem, hogy kipihentem volna magam, bár várnak még a tiroli hegyek, de a semmittevés tökéletesen az, amire szükségem van.

Mert januártól valami más jön, ott már nem az a lényeg, hogy formálódj, az egész pont azért történt, hogy a történet íródhasson tovább. Ott a legjobb formád kell, az ugyanis a nagyetűs élet csatatere, az az első edzés a Nou Camp-ban, miután leigazolt a Barcelona ificsapata. Egyelőre izgatottan nézed a délelőtti edzésen a százezer üres széket, odaadják a labdát, látod a csapattársakat, mindenki iszonyú erős és gyors, és fejben ott van, és egyelőre egy dolgod van, valahogy bekerülni a csapatba. Megmutatni, hogy Te vagy a legjobb.

Este meg beülsz a nézőtérre, felcsap a hangorkán, játszanak a nagyok, óriási meccset, és úgy mész haza, hogy tudod, ezért jöttél, hogy majd egyszer Te legyél lenn a gyepen, és játszhass a BL döntőn. Ott már nem lehetnek kérdések, a leckét eddig kellett megtanulni, most van egy kis pihenő, de aztán a kis költőt várja a nagyvilág.. A kis költő meg már nagyon várja a nagyvilágot.. :)

interjúk

Az én szakmámban is, és az utsó pár alkalom elég betegre sikerült:

A. Fogd a zongorád, hangfalaid, minden cuccod, taxizz át a tér túloldalára egy irodaházba, ott szétesett elvis-klónok és milf abba-imitátorok mellett varázsolj vagy negyedórát. (hogy aztán kiderüljön, duók eleve nem is játszanak)
B. Kurvák és táncosok között a félhomályban énekeljetek az arab pénzmosónak két nadrágbamarkoló dalt.
C. Utazz ki Londonba, ahol röhögnek a nagy erőfeszítéssel odacipelt szmokingodon, egy kis bájcsevej és két dal kedvéért.
D. Időzónákat egyeztetve Skypeos meghallgatás, ahol a blattolós kottát egy órával hamarabb küldik, XXI.-ik századi pénztakarékos ám hightech igényeket támasztó megoldás.

Mi jöhet még?
Mondjuk egy dolog nyugtat, fel szoktak venni.. :)

kriszcsán prommör és szírjuszmó

a mai nap legnaobb királyai.
Sokdimenziós grúvok, fülcimpasimogató basszusszánd.
Olyan ritkán hallok zenét, ami igazán tetszik, szép, jó, friss, és még nem hallottam.. Szinte ünnep.
és ők lesznek a szomszédaim.. :)

"women and girls rule my world.. "

Mekkora esélye volt előzetesen annak, hogy a hegyalján Prince-t fogok énekelni a karaoke sátorban? Sose énekeltem még emberek előtt, és miért is ne a legmélyebb vízbe, persze nem mintha ettől több önbizalmam lenne most, mindenesetre mélyen átérzem, milyen úgy énekelni, hogy a mikrofon szar és kontroll meg sehol.. :)

forró napok

miután tegnap szétszedtem a macbookom (és össze is raktam), kipucoltam a lefolyót, öntöttem gyertyát, kimostam a kanapét, locsoltam virágot, kibírtam egyszerre három énekescsajt, majd pihenésképp átszáguldottam a Mr.PC-n, úgy gondolom, készen állok a felnőtt életre.. :)


A macbook annyira forró ezeken a napokon, hogy a billentyűk égetik az ujjam. A lefolyóban belül valami antianyag található, egy speciális létforma lehet valahol a plazma halmazállapot és a kutyaszar között. Főleg akkor vicces ez, ha az ember a forró viaszt képes beleönteni a mosogatóba ennek tetejére (jó ez nem volt szándékos.. :)
A gyertyaöntés művelete utáni romhalmazt elnézve úgy éreztem, hogy ehhez képest egy szimbólumokkal megküldött szimpatikus mágia az már igazán gyerekjáték..
A kanapé pedig néha szeret megfürödni, most ugye új dizájnt is kapott, és fizikai mivoltában is begyűrtem a mosógépbe.. :)

Most pedig irány a negyven fokban fesztiválozás, éljen a rock'n'roll!

how?

"Lovingly. Openly. Playfully. Joyfully. Outrageous.
Passionately. Sacred. Creative. Shameless. Sensual. And of course regularly."

antikotta front

Ezennel bejegyezném a zenészek a zenészekért a kottázás ellen nevű egyesületet. - rövidítve ZEZEKO.
Hogy ez a kottázás hogy kaphatott ekkora teret a nyugati zenében, az érthetetlen. Eleve az ember figyelme játék közben nem irányulhat egy kottára, milyen lenne már a Without You Mariah Careytől egy olyan verzióban, ahol kottából énekli? Vagy Jack deJohnette kottából dobolna Miles mellett? Bármilyen zenei pillanathoz a teljes emberre van szükség, nem lehet kiszakadni azzal, hogy figyelni kell valami kódolt jeleket egy papíron.

Az egy dolog, hogy csomó ember csak így tud zenélni, hogy ott a mankó a papíron, sőt sokan, tanárok, kifejezetten élvezik, hogy alsós ofő módjára rácsaphatnak a kezedre, ha mást merészelsz gondolni, mint ami le van írva. Nincs ennek semmi megalapozott oka, csak az, hogy ezáltal megnyugtatják magukat, hogy nem baj, hogy ők soha egy önálló gondolatot nem tettek a zenében, ennek így kell lennie. És ha elég ilyen ember gyűlik össze, akkor klasszikus zeneiskola alakul, szolfézsórával, czerny etűddel, mindennel.

Egy idő után annyian lesznek, hogy övék a többségi szó, a zeneakadémia, a müpa, minden. Ők a hivatalos autoritás, más kérdés, hogy mikor is voltatok utoljára klasszikus koncerten? Szóval hogy a kutyát nem érdekli. De ne csapongjunk ennyire, a klasszikus zene, az Artisjus meg egy pár téma el tudja venni az erőforrásaimat hamar, nem szabad hagynom magam!! :)

A kotta. A kotta rossz. Addig még nincs nagy baj, hogy a hangmagasságot próbálja jelölni, és ha feltesszük, hogy minden darab dúrban van, akkor még egész lehet követni is. Mármint egy szólamot, egy dallamot. A gond a ritmussal van, pont az a gond vele, amit írtam nem is olyan rég, hogy a ritmus nem kettőhatványokkal leírható dolog. Legfeljebb közelíteni lehet vele, és odaírni, hogy milyen érzésre gondoltál, de ha már ráéreztél, addigra már tudod, hogy mit kell játszani, ha meg nem éreztél rá, akkor meg valami szörnyszülöttet fogsz nyomni.
A másik fő probléma, hogy felesleges leírni a zenét, ez még nagyobb baj ugye. Eleve szinte lehetetlen két kézre lapról olvasni - persze meg lehet tanulni egész ufó szinten is, de akkor is lehetetlen - de nagyobb baj, hogy minek leírni? A dallamból, harmóniákból meg stílusból úgyis következik minden, és ha az ember lehetőségekben gondolkodik, akkor sose lesz kétszer ugyanaz, és bárhol, bárkikkel, bármikor élő marad a zene. Beszélni se úgy tanultunk meg, hogy a nyelvtankönyvben levő mondatokat használjuk csak, hanem sajátokat gyártunk. Na ugye! :)

Tehát igen, egy hete kottába próbálom visszaírni különféle szerzeményeimet, agybaj, hisztiroham, minden.

(p.s. apróhirdetés: szerelmes számok írását, hangszerelését vállalom. a szívedtől az empéháromig.
szereted? szeretnéd elmondani neki, de nem tudod? megbántottad? megcsaltad, elhagytad, de megbántad? Alkalomhoz illő ellenállhatatlan dalt készítünk, a Te hangoddal! Ennek nem fog tudni ellenállni! )